“Az egyetlen ok, amiért már tíz éve nem vagyok nőkkel, az az, hogy elkezdtem megtapasztalni Istent, megismerni az Ő szívét, és rájönni arra, hogy Ő jó, és minden, ami Tőle származik, jó.” Kim Zember katolikus családban nőtt fel. Korán felfedezte, hogy nem a férfiakhoz, hanem a nőkhöz vonzódik, majd eleinte csak titokban, később pedig nyíltan is felvállalta homoszexuális életmódját, de ahogy fogalmazott, sosem volt békéje. Aztán egy radikális Istenélmény hatására feladta korábbi életmódját, és az önmegtartóztatás mellett döntött – ennek már tíz éve. Kim nemrég egy podcastadásban osztotta meg tanúságtételét, ezt szemlézzük most.
Lelkiség
Tegnap a vasárnapi szentmisén Márk evangéliumából hallhattunk egy részletet, mikor is a farizeusok – látszólag a szent hagyományok tiszteletének képviseletében – felháborodással fordulnak Jézus felé. Ez az evangéliumi szakasz nem csupán kortörténeti leírás, hanem a mai korunkra, ránk, hívő emberekre is jól vonatkoztatható, hiszen, ahogy Feri atya fogalmazott, ma is találkozunk azzal egyéni, csoportos és társadalmi szinten (így az Egyházban is), hogy Istent embertelenül képviseljük. Pál Feri atya felrázó szentbeszéde!
Wass Albert életútját és munkásságát ismerve álltam neki olvasni az „Adjátok vissza a hegyeimet” c. regényét, így talán kevésbé ért váratlanul a könyv depresszív hangulata, melyet 1949-ben írt. A regény röviden összefoglalja az erdélyi magyarság hányattatott sorsát a világháborúk idején, azaz a 20. század elején. A könyv lassúsága és a tájleírások, amelyek az emberi érzésekhez sokszor hasonulnak csak fokozzák a komorságot és mélabús hangulatot, amelyet a mű áraszt magából.
A regény telis-tele van mélyebbnél mélyebb üzenetekkel, olyan mondatokkal, melyek a mai kor emberére is vonatkoznak.
A Lelkes Napok egy egyhetes katolikus karizmatikus tábor, ahol mi, fiatalok, közelebb kerülhetünk Jézushoz, befogadhatjuk Őt az életünkbe, közösséget találhatunk, és meggyökerezhetünk a hitükben. Idén 16. alkalommal került megrendezésre július első hetében Vajtán, a Zichy-kastélyban az életeket átformáló program.
Sokan megkérdőjeleznék azt a gondolatot, hogy egy rákban elhunyt édesanyát, aki maga után hagyja férjét és négy gyermekét, áldottnak neveznek. Jessica mégis úgy vélte, hogy őt “megáldotta a rák” – miután halálos betegséget diagnosztizáltak nála, elindított egy Instagram-oldalt Blessed by cancer névvel, melyen keresztül megörökítette a rákkal folytatott küzdelmét, valamint folyamatos, Istenbe vetett bizalmát és hitét. Nemrég Jessica férje, Lamar beszélt arról, hogy megtérésük hogyan készítette fel őket arra, hogy Istennel az oldalukon nézzenek szembe a rákkal, hogyan döntött Jessica a rák kezelése és a méhében növekedő gyermeke védelme között, és hogyan tudták megőrizni a békét a szenvedések közepette is.
Mi is hírt adtunk hétfőn az olimpia felháborodást keltő megnyitóünnepségéről, és az arra érkezett különféle reakciókról. Most az amerikai Chris Alar atya július 28-i, vasárnapi prédikációját szemlézzük, melyben beszél az istenkáromlás bűnének súlyosságáról, és hitünk védelmének fontosságáról. A szentbeszédét azóta már több mint egymillióan látták.
„Amikor az emberek megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, és elmondom, hogy ördögűző pap vagyok, általában nem hisznek nekem. ‘Csak viccel, ugye? Az Egyház még mindig hisz ebben?’ Sokan szkeptikusak” – Vincent Lampert amerikai katolikus pap 2000 óta végez ördögűzést. Több interjúban is mesélt már az ördögűzés módjáról, a sátán tevékenységéről, nemrégiben pedig arról beszélt, hogy hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy a gonosznak teret adjunk az életünkben. Célja nem az, hogy rettegjünk, hanem hogy az igazsággal tisztában léve Istenhez ragaszkodjunk.
Június közepén útjára indítottuk a 28 nap az Apostolokkal kihívásunkat, melynek keretében minden nap elolvastuk az Apostolok Cselekedeteinek egy-egy fejezetét, így szűk egy hónap alatt a végére jutottunk a Biblia ezen könyvének. Bár a kihívás néhány napja véget ért, a lelki gyümölcsök még ott munkálkodnak bennünk – és örömmel osztottátok meg velünk, hogyan gazdagodtatok a közös Szentírásolvasás által!
Talán kicsit nehéz megemésztenünk Jézus szaddúceusokhoz intézett szavait, mikor arról kérdezték, hogy ha egy nőnek hét férje volt itt a földön, akkor odaát a Mennyben melyiknek lesz a felesége, hiszen a válasza szerint az emberek „a feltámadáskor már nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai” (Mt 22,30). Vajon miért nincs szükség a házasságra a mennyben?
Emlékezzél meg az Úr jóságáról! – gyakran olvassuk a Szentírásban, hogy fontos az eszünkbe juttatni, milyen nagy dolgokat vitt véghez Isten az életünkben. Miközben óvatlanul görgöttem a jegyzeteim között, megtaláltam egy korábbi imámat, amely engem is a hálaadásra és a remény táplálására késztetett.