Szenvedély, Istenismeret, szeretet, alaposság, történelem és még sorolhatnám azokat a szavakat, amelyek a beszélgetés olvasása közben feljöttek bennem. Egy fiatal hittantanár, Hoskóné Dudás Ágnes tanúságtétele arról, hogy miért fontos ismernünk és olvasnunk Isten nekünk írt “szerelmeslevelét”, azaz a Bibliát!
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe van ma, aminek alkalmából sok templomban indítanak lelki adoptálást. Ennek keretén belül karácsony napjáig egy tized rózsafüzérrel – napi 5 percnyi imával – egy abortusszal fenyegetett gyermek életéért imádkoznak. De mi is ez a lelki adoptálás?
A bűnök nagyjából több, mint fele a nyelv által történik. Ha belegondolunk, elég drámai, hogy mennyi sérülést és bűnt kerülhetnénk el csupán azzal, hogy csendben maradunk. Nem tűnik nehéznek, sőt, egészen degradálhatnánk a jelentőségét, amíg ki nem próbáljuk, hogy milyen egy picit csendesebben részt venni egy baráti beszélgetésben.
Talán sokaknak ismerős lehet az a lelkiállapot, amikor nagyon fáradtnak érzed magad, valami miatt bűntudatod is van, az imaéleted sem alakult a legjobban mondjuk az elmúlt napokban és esetleg még kritikát is kaptál mástól, ami rosszul esett. Dióhéjban valahogy így éreztem magamat szombat reggel.
„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” – parancsolta Isten Izráelnek Mózes prófétai szava által. Jézus is ugyanezt nevezte a második nagy parancsolatnak. De hogyan tegyünk eleget neki, ha nem szeretjük önmagunkat? „Ha nem szeretem magamat, az azt jelenti, hogy alacsonyabb mércét kell megütnöm a felebaráti szeretetben?” Lehet, hogy inkább ezt a kérdést kellene feltennünk magunknak: „Hogyan szeressek másokat, ha úgy gondolom, nincs bennem semmi értékes?”
Ne haljon ki belőlünk az akarat – ez fogalmazódott meg bennem, miközben a Pio atya életéről szóló filmet néztem. A két részes alkotás csodaszép íven keresztül mutatja be a szentünk történetét, aki egész életét Jézus barátságában élte le, és folyamatos szenvedései mellett is vitte az örömhírt a rászorulókhoz.
Ha a keresztényüldözés szót halljuk a legtöbben egyből a Római Birodalom brutalitására gondolnak, fel sem merül sokszor bennünk, hogy a keresztényeket a mai napig érik atrocitások a hitük miatt. Az Open Doors listája szerint évente majdnem ötezer keresztény hal meg a hitéért. Mit tudunk tenni? Hogyan tudjuk segíteni a menekülteket, a rászorulókat? Erről és hasonló kérdésekről kérdeztük Zagyva Richárdot, a Magyar Katolikus Karitász igazgatóhelyettesét, aki a PPKE-BTK-n oktat „Keresztényüldözés a 21. században” tárgyat nekünk.
Ne felejtkezzünk el a 3. Isteni személyről! Megesik, hogy néhányszor kicsit a háttérben hagyjuk a Szentlelket, vagy egyszerűen úgy érezzük, hogy nem ismerjük annyira, mint például Jézust. És így előfordulhat, hogy pont ahhoz nem imádkozunk és kérjük a segítségét, aki imára buzdít minket és a bölcs gondolatokkal megajándékoz.
Így a Ferenc pápa által meghirdetett Ima évének a végéhez közeledve azt hiszem, tényleg nagy munkát végzett a világban a Szentlélek, és sok ember életét, imaéletét formálta át, hogy így is közelebb kerüljünk a Jóistenhez.
A hideg időben egyre többen vannak, akik magukba fordulnak, hiszen a komor szürkeség nem éppen egy barátságos időszak a természetben, így minden élőlényt megvisel valamilyen módon. Sokan bezárkóznak és kedvetlenné válnak ilyenkor, miközben saját maguknak és a szeretteiknek is átragasztják az unalom, motiválatlanság és az ezekhez hasonló, nem éppen pozitív érzéseket. De mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy a hideg nem csak kívül, hanem belül is megérkezett az életünkbe?