A püspök, akinek a hivatása a jövő építéséről szól: Palánki Ferenc szívügye az ifjúság és a papképzés, és persze Kelet-Magyarország. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora készségesen fogadta a 777 megkeresését, hogy őszintén beszéljen a fiatalokat érintő problémákról, a papképzés minőségének fontosságól, a faluk jövőjéről – és nagy szenvedélyéről, az olvasásról!
olvasás
Bár nem tudjuk meddig tart a bezártság, mennyi időt kell eltöltenünk hasznosan, élvezetesen, egy nagy olvasási kihívásra biztosan lesz elég időnk.
Új év kapcsán szeretünk kihívásokban, bakancslistákban gondolkodni. Akinek reális az önismerete, még azzal is könnyedén megtörténhet, hogy az élet hoz egy váratlan fodulatot, ami átírja a terveket. Ennek ellenére jó dolog, ha tervezünk és tudatosítjuk magunkat a céljainkat. Ezek közé tartozhat az olvasási szokásunk megreformálása is.
Veszélynek tehetjük ki magunkat saját hibás hozzáállásunkkal? Hogyan lehet káros, amit a javunkra teszünk? Más valaki tapasztalataiból, gondolataiból tanulni nagyszerű, az első kérdés persze, hogy ki is az a valaki. A gondolatmenet, a nyomtatott betű tekintélye, az előnyös kép a hátsó borítón mind félrevezető is lehet.
Sokszor, sok embertől hallok olyan mondatokat, hogy „a Biblia unalmas” vagy „már úgyis ezerszer hallottam az összes történetet, nem tud nekem semmi újat mondani”, esetleg „az több ezer évvel ezelőtt íródott, rég nem aktuális”. Hidd el nekem, hogy egyik sem igaz. Az elmúlt egy évben (szinte) minden napomból 20-25 percet arra áldoztam, hogy 365 nap alatt elolvassam a teljes Szentírást. Pár napja a végére értem.