Harmadéves egyetemista vagyok, közelebb a mérnöki oklevélhez, mint a középiskola végéhez. Azt hiszem, nagyjából ez az az időpont, mire az ember elkezdi legalább sejteni, hogy jól döntött-e, amikor ikszelt a Felviben. Legalábbis középiskolásként teljes zsákbamacskának éreztem. Hiába vettem részt a különböző nyíltnapokon, csodáltam a fényes szórólapokat, és kérdezgettem az idősebb barátaimat.
