Ismerkedni nem könnyű – és sokszor úgy érezzük, hogy keresztényként nehezebb dolgunk van a párkeresés terén. Összezavarodhatunk, szoronghatunk, vagy akár ki is ábrándulhatunk a randizásból, különösen, ha egy ideje már benne vagyunk a folyamatban. Jöjjön tehát néhány jótanács és biztató gondolat Lillian Fallon keresztény influencertől!
Június közepén útjára indítottuk a 28 nap az Apostolokkal kihívásunkat, melynek keretében minden nap elolvastuk az Apostolok Cselekedeteinek egy-egy fejezetét, így szűk egy hónap alatt a végére jutottunk a Biblia ezen könyvének. Bár a kihívás néhány napja véget ért, a lelki gyümölcsök még ott munkálkodnak bennünk – és örömmel osztottátok meg velünk, hogyan gazdagodtatok a közös Szentírásolvasás által!
Emlékezzél meg az Úr jóságáról! – gyakran olvassuk a Szentírásban, hogy fontos az eszünkbe juttatni, milyen nagy dolgokat vitt véghez Isten az életünkben. Miközben óvatlanul görgöttem a jegyzeteim között, megtaláltam egy korábbi imámat, amely engem is a hálaadásra és a remény táplálására késztetett.
A kollégáinkkal, főnökünkkel való kapcsolat fontos szerepet tölt be az életünkben, hiszen felnőtt életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük. Vajon hogyan vagyunk ott jelen, a viselkedésünk, hozzáállásunk alapján meg tudnák-e rólunk mondani munkatársaink, hogy hívők vagyunk? Íme néhány tipp, hogy képviselni tudd Jézust a munkahelyeden is!
“Míg az édesapáknak az a kihívás, hogy több időt töltsenek a gyermekeikkel, hogy közelebb lépjenek hozzájuk, addig az anyáknak sokkal inkább az, hogy egy kicsit kijjebb vonuljanak a gyermekük életéből.” A gyermek személyiségének fejlődése szempontjából kulcskérdés az, hogy az édesanya fokozatosan el tudja őt engedni, az anyák mégis félnek ettől a folyamattól. Mi tud nekik segíteni az elengedésben, miért fontos, hogy jó önismerettel rendelkezzenek, és hogy van jelen Isten ebben a folyamatban? Beszélgetés Süvegesné Rudan Margittal az anyai hivatásról, férjével, Gergővel nemrégiben megjelentetett könyvük kapcsán.
A Kaposvári Egyházmegyében található Csákányban nyílt meg a Fazenda da Esperança közösség első magyarországi háza, ahová a gyógyulni vágyó szenvedélybetegeket várják. Az 1983-ban, Brazíliában indult közösség módszere különleges, mivel az ott szolgáló misszionáriusok együtt imádkoznak, főznek, dolgoznak a szenvedélybetegekkel, és nem a függőséget helyezik fókuszba, hanem az embert. A Fazenda da Esperança (Reménység Udvara) magyarországi háza Isten gondviseléséből Varga László püspök kezdeményezésére jött létre, az elindulásban pedig rengetegen nyújtottak és nyújtanak segítséget. Az otthon – melynek hivatalos megnyitóját június végén tartották – nemcsak a függőket, hanem minden odalátogatót reménnyel ajándékoz meg.
Roman Osztrovszkij atya, a kijevi görögkatolikus szeminárium rektorhelyettese nemrégiben elmondta, mit él meg az ukrán nép a háború harmadik évében. A szenvedések láttán sokszor ő maga is kétségbe esik, és nagyon fájlalja, hogy nem érkezik elég külső segítság, ráaadásul úgy tűnik, a világ belenyugodott a háború tényébe. A legsötétebb napokon mégis van, ami életben tartja; ez pedig a hit ereje.
Szex és szentté válás. Gondoltad volna, hogy ez a két dolog mennyire összekapcsolódik? Mike Schmitz atya tolmácsolásában a Katolikus Egyház egy olyan tanítását osztjuk most meg Veletek, amelyről valószínűleg még nem hallottatok. Talán elsőre megbotránkoztató vagy megdöbbentő lesz, de ha nyitott szívvel olvassátok, felfedezhetitek benne Isten szent tervét és akaratát.
14 000 ember 20 különböző nemzetből együtt dicsőíti a mindenható Istent. Ez – Istennek legyen hála – nem álom, hanem valóság, mégpedig az idei Ez az a nap! várakozása, melyre június 1-jén a miskolci DVTK Stadionban kerül sor. László Viktort, az Ez az a nap! dicsőítő mozgalom vezetőjét arról kérdeztünk, mi a céljuk a rendezvénysorozattal, hogyan gazdagíthat minket a dicsőítés, és Isten mely víziói bontakoznak ki a munkájuk által.
„Jaj, hagyjad, csak szerelmes!” – valószínűleg találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló mondatokkal, melyekben pejoratív értelemben, bántóan hivatkozott valaki a szerelemre, úgy, mint egy megvetendő, bugyuta érzésre. Engem, mint hamarosan házasulandó fiatalt bánt ez a hozzáállás. Tényleg így kéne közelítenünk a szerelemhez, ami a mi tökéletes Istenünk alkotása?