A gazdag ifjú történetét az egyháztörténelem során lényegében azonosították a hivatáskeresés záróakkordjával, a pillanattal, amikor Jézus találkozik a parancsolatok puszta megtartásánál többre vágyakozó emberrel, azonban a történet ennél a különleges helyzetnél jóval általánosabban értendő, hiszen mindannyiunknak van olyan gazdagsága, amelyhez egészségtelen módon ragaszkodunk, amelyet Isten elé helyezünk. A történet sokkal inkább arról a helyzetről szól, amely minden Isten felé haladó ember életében legalább egyszer előkerül. (Márk 10.17-27 alapján)
