Életem egyre több területén kezdem megtapasztalni azt az alapigazságnak tűnő dolgot, hogy ha valaki nagy hangon panaszkodik, akkor arra úgy tekintünk, mintha valóban nagy lenne a baj. Aki pedig csendben teszi a dolgát, hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi nehézség az életében.
A mobiltelefonunk már lassan tényleg mindenhol ott van velünk… Szinte képtelenek vagyunk letenni, kikapcsolni, még az olyan helyzetekben is, amikor sokkal fontosabb dolgok történnek körülöttünk – például a párunkkal randevúzunk. A Telekom egészen frappáns reklámja arról szól, hogy “A mobil segít ha távol vagytok. De eltávolít, ha közel.”
Nemrég tértem haza egy jegyeseknek szóló hétvégéről, ahol menyasszonyommal az egyik közös feladatnak azt kaptuk, hogy egy puzzle képben elmesélve rajzoljuk le a majdani közös életünk azon alappilléreit, építőkockáit, amelyekre a házasságunkban különösen is nagy figyelmet szeretnénk fordítani. A közös puzzle képünket olyan elemet alkották, mint például heti egy közös este, évi egy közös hétvége, közös imádság, minőségi idő, stb. és volt még ott egy puzzle elem…