Ha csak egy szuperképességet kérhetnék, akkor az egészen biztosan az lenne, hogy egy csettintéssel ott legyek, ahol szeretnék…
bizalom
Számtalan okunk van arra, hogy Istenre bízzuk az életünket, és a vezetésére hagyatkozzunk. Most tekintsünk át közülük ötöt, mely az Istenben való bizalmunkat erősítheti.
Újabb írással jelentkezik “Életbevágó” című rovatunk, ezúttal Szemkeő Gábor rövid írását osztjuk meg a bizalomról, és a nem beszakadó jégről…
Hodász András atya mesélte egyszer, mikor még oktatott gyermekeket hittanra, hogy nehéz a fiataloknak Istenről mint Atyáról beszélni. Mikor rákérdeztem, hogy miért érzi így, András válasza megdöbbentett: azért, mert az osztály nagy része számára az „apa” szó nem a biztonságot, az elfogadást és a szeretetet jelenti, hanem valakit, aki távol van, aki szigorú, aki sokszor kiabál, és nem tudja kifejezni az érzéseit. De vajon az Atya valóban ilyen apa lenne?
Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba.
Még sosem éreztem ennyire erőteljesen egy új év kezdetén sem, hogy: igen, ez most a nagy változások éve lesz. De a nagy lépések általában sok ismeretlent is rejtenek magukban, amik ijesztően nehezedhetnek ránk. Főleg,ha aggodalmaskodó természetek vagyunk.
Nemrég jártam Csíksomlyón a kegytemplomban, hallgattam az ízes magyar nyelvű misét és számomra szokatlan gondolatok kezdtek felötleni bennem. Azon morfondíroztam, mit adhat Mária személyesen nekem. Már javában a Hargita felé autóztunk, amikor bevillant a válasz: példát adhat. Példát a nőiességről, a feleség szerepről, az anyaságról, és Isten szolgálatáról is.
Manapság, ha elváltak a szüleid és csonka családban nősz fel, arra a körülötted lévők csak legyintenek, hiszen ez szinte teljesen természetessé vált. Néhányan még talán nógatják a fejüket, azonban az emberek nem fordítanak akkora figyelmet erre a jelenségre,mint amekkorát kellene.
Hatalmas kísértés, hogy mindig a magunk feje után menjünk, Isten akaratát félre söpörve a sajátunkat erőltetni. Pedig Ő jobban tudja, hogy mire van szükségünk, erről szól ez a tanulságos kis történet is.
Azon gondolkodtam, hogy mit írhatnék, ami olyan hosszú, hogy egy #csakegygondolat címet azért rá lehet húzni. Mert amit mondani akarok, az csupán annyi, hogy mindent, de tényleg mindent bízz az Istenre! Kifejtem…