Minden ember életében eljön a pont, amikor valamilyen fájdalommal találja magát szembe, mindenki átéli valamikor a gyász folyamatát. Jézus is gyászolta Keresztelő Szent Jánost, Ő is volt szomorú. Éppen ezért nem szabad félnünk ezektől az érzésektől, még akkor sem, ha egészen mély fájdalmat élünk át a lelkünkben… Akár haláleset, akár egy szerelmi kapcsolat elengedése miatt.
Fábry Kornél püspök atya volt a vendége a nemrégiben megrendezett székelyudvarhelyi ifjúsági estnek, ahol az imádság fajtáiról, fontosságáról és személyes élményeiről beszélt a fiataloknak. A rá jellemző humorral, tisztasággal és felkészültséggel mesélt. Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el az alábbi sorokat, mert az imádság néha rögös útjához igazán sok segítséget nyújt a Szentlélek ezen gondolatok által is.
A Szűzanyáról már sokan írtak és bár én csak egy fiatal lány vagyok, de szeretném, ha Máriában mások is felismernék az emberiségnek ajándékozott Édesanyát, az engedelmes fiatal názáreti lányt, és a kitartó hittel élő asszonyt. Miközben Szűz Máriát jobban megismerjük, egyre közelebb kerülünk Jézushoz is. Mi mást szeretne egy édesanya mint azt, hogy szeressék a Fiát? Különösen, ha Ő Isten Egyszülött Fia!
Egy este, amely csak Róla szól, amelyben az Oltáriszentség ragyog, amelyen sokan találkoznak Jézussal az imában is… Egy este, amelyben helyet kap a csend és a dicsőítés, megjelenik a bátorság és a bizalom, jelen van az őszinteség és a szeretet. Tehát jelen van Isten!
Ha körbenézünk a világban, sajnos sokszor nem mondhatjuk azt, hogy a szerelmi kapcsolatok Istenre mutatnának. Vagy hogy úgy ábrázolnák a szerelmet a filmekben, könyvekben, ahogy az Úr megálmodta azt. Sajnos rengeteg esetben már csak eszközként tekintenek rá, és önző célokra használják fel, kihagyva belőle mindazt a jót, amelyet Isten ajándékként adott nekünk, és amivel segíthetnénk a másik embert az üdvössége felé. Ne higyjünk a világnak amelyik azt hangoztatja, hogy a másik ember eldobható!
Jó dolog néha visszatekinteni a megtett útra és felnézni az égre, hogy hálát adjunk. Nemcsak arra, ami szép és örömteli élmény volt, hanem a sziklásabb terepre is. Ezek erősítették a hitünket, az Istenbe vetett bizalmunkat, ha kitartottunk az Úr mellett, aki mindig beváltja az ígéreteit. Néhány sorban én is visszatekintettem az idei adventre és nagyon jól esett elmondani Istennek, hogy mennyi mindenért lehetek hálás.
Advent elején szerintem jó lehet tisztázni, hogy milyen lelkülettel szeretnék várakozni a kis Jézusra. Miért vállalok eseteg lemondást, felajánlást? Jó, ha átgondolom, hogy a szeretet ünnepére készülve én hogyan is állok jelenleg a szeretettel. Néhány adventi ráhangoló gondolatot olvashattok ebben a blogban.
Esések, bukások, kérdések, amelyekről úgy érzem, hogy megkérdőjelezik a kitartásom, hűségem. Vajon Isten ekkor is szeret? Nem haragszik, mert újra gyenge voltam? Mire szeretne emlékeztetni egy-egy ilyen gyengeségben? Néhány megerősítő gondolat arról, hogy Isten hogyan tekinthet ránk, amikor épp elestünk, és mit adhat Szent Pál élete mint példa.