„Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember, viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Róla, és ezt a torz képet utasítják el. Lehet-e szeretni egy olyan Istent, aki megszállottan bűnre vadászik, és büntetésekkel, csapásokkal sújtja a gonoszokat az ártatlanokat, és az igazakat egyaránt? Lehet-e hinni egy olyan Istenben, aki alszik az Égben, vagy megtörten szemléli teremtményei vergődését? Lehet-e bízni egy tehetetlen Istenben, akinek lesújtani „fáj a karja”? És lehet-e követni egy olyan egyház tanítását, amelynek múltbeli tetteit és jelenlegi elvárásait értetlenkedve és botránkozva szemléljük?” /Karikó Éva/
