Az emberi lélek mélyén a fénykeresés állandó: a modern zajban, a kétségek között is ott ragyog a hit, amely átvezet a sötétségen, és megmutatja az utat a reménységhez, s szeretethez és valódi identitásunkhoz. Ez a hit nem menedék a gyengéknek, hanem az erő forrása, amely nélkül elvesznénk a világ zűrzavarában.
Időutazás egy titokzatos emberi lélek mélységeibe: Cs. Szabó Sándor Luther-könyvei nemcsak a reformátor sorsát tárják fel, de a hit, a kétely és a szabadság mindannyiunkat érintő kérdéseit is. Vendégírónk könyvajánlója megmutatja, hogyan válhat egy évszázadokat átszelő hang ma is iránytűvé!
A munkánk – bárhová is sodorjon minket a hétköznapok forgataga – nem pusztán feladat vagy pénzkereset, hanem Isten színe előtt végzett szeretetszolgálat. Timothy Keller és Katherine Leary Alsdorf könyve úgy mutatja meg, hogyan válhat a hivatásunk szent feladattá, hogy az összeköt minket a Teremtővel és másokkal, és reményt ad a megváltás ígéretében.
A huszonegyedik század emberét harsány jelszavak ölelik körül: diéták, villámböjtök, életmódváltások, programok, amelyek gyors eredményt ígérnek, de gyakran a szív mélyebb sebeit nem érintik. A reklámok csillogó szavai között sokan keresik az élet teljességét, a gyógyulást, a megújulást, és bár a mérleg mutatója olykor megmozdul, a lélek gyakran változatlanul sebzett marad. A Biblia azonban egészen másról beszél. A Szentírás nem a test sanyargatására, nem a divatos külsőségekre, hanem az egész emberre tekint, a böjt nem csupán önmegtartóztatás, hanem isteni gyógyító érintés, ami egyszerre formálja a testet és gyógyítja a lelket.
A Tűzfal műsorában Bolyki László és Szabados Ádám a bibliai igék tüzén átívelő gondolatébresztő párbeszédeken keresztül hívják a nézőket a hit mélyebb, gyakorlati megélésére a digitális korban. Ez a podcast nem csupán intellektuális párbeszéd, hanem a kérdések tiszta kimondásával és a kegyelem elfogadásával szellemi tisztulást és közösséget teremt. A Tűzfal tüze nem elnyom, hanem világosságot és szabadságot hoz a hit útján.
Egy imádság a mai emberek fáradtságáról, magányáról és lelki éhségéről, akik sokszor elveszítik a reményt és a közösség melegét. Turczi Árpád írásában kifejezi a vágyat, hogy Isten szelleme friss szélként fújjon rá a megfáradt világra, hogy új erőt, fényt és összetartozást adjon mindenkinek, különösen azoknak, akik elhagyták az Istennel vagy egymással való közösséget.
Az emberi történelemben kevés kapcsolat annyira meghatározó, mint az apa-fiú viszonyulás. Ez a szál sokszor szoros és szeretetteljes, máskor terhelt és konfliktusos, olykor pedig a veszteség árnyéka borítja be.
Vannak könyvek, amelyek nem pusztán témát ajánlanak, hanem tükröt tartanak. Visszanéz ránk belőlük a saját történetünk, kérdéseink, elnémult vagy félbemaradt mondataink. Bolyki László Apák és fiúk című kötete ilyen tükör.
Amikor belépek a templomunk ajtaján, néha fájó csend fogad. Látom az üres padsorokat, hallom a falak közé záródott múlt emlékét, érzem, ahogy a hajdani közösség ereje lassan kifakul. Szeretett gyülekezetem, amely egykor élettől lüktetett, most mintha fáradtan szuszogna. Mégis, miközben szívem összeszorul, valami más is történik bennem: nem enged a remény. Hiszem, hogy az evangélium, amely egykor életet adott, ma is képes új szívként dobogni bennünk. Ezért keresem, hogyan lehet újra központtá válni. Megvan-e az élő test, ahol Krisztus szava lüktet.