Először történt meg velem, hogy részese lehettem, ahogy egy mozifilm vetítése után tapsban tört ki a közönség: a Semmelweis című filmnél ez valahogy nem is volt kérdés.
Kategória
Szilágyi Anna
Könnyű szem elől téveszteni az igazságot, és különböző helyeken keresni, hogy ki vagyok én, mi határoz meg. Az, amit tudok? Az, amit teljesítek? Amit a világról gondolok? Vagy az, akit a legjobban szeretek?
Ha azt várjuk, hogy hívőként minden könnyű lesz, vagy legalábbis gyorsan megoldódnak a problémák – csak mert Istennel járunk –, csalódnunk kell. De ha észrevesszük, hogy a nehézségek is tudnak közelebb vinni Jézushoz, máris jó irányba nézünk, önmagunk helyett Őrá.
Ismered az érzést, amikor elmúlik a nagy karácsonyi zsizsegés, rohangászás, ünneplés, és hirtelen üresnek érzed magad? Hidd el, nem vagy vele egyedül – és ez is jó alkalmat ad arra, hogy kapcsolódj imában Istenhez!
Próbálom megtalálni, hogy a „mindenkor imádkozzatok” hogyan néz ki az életemben – mondja Stumpf Kata, egy elképesztően energikus és céltudatos személyiség, aki tudja, hogy minden projektjéhez fontos az ima ereje. Évekig a tévénél dolgozott szerkesztő-riporterként, ma már a fiatalok pályaválasztását segítő Konnekt Egyesület vezetője. Közben a nők identitását, hitét erősítő Arise-program szervezője is, ha pedig ez nem lenne elég, előadásokon moderál, tréningeket tart és szinkronúszik. Katával arról beszélgettünk, hogy fér bele ennyi mindenbe az elcsendesedés, mit jelent a kimaradás öröme, ahogy arról is, hogyan mélyült el a kapcsolata Istennel, és mit jelent jól szeretni.
A modernkori rabszolgaság áldozatainak száma világszinten közel 50 millió fő, ami megdöbbentő adat, és ami még ijesztőbb, hogy Magyarországon is több ezer nőt kényszerítenek prostitúcióra. Ez ellen próbál tenni a Névtelen Utak Alapítvány is: a programjukba bekerülő lányoknak segítenek a feldolgozásban és abban, hogy újra munkába tudjanak állni és önálló életet élni. Mindez azonban lassú folyamat, hiszen ezek a nők a fronton harcoló katonákhoz hasonló traumákat szenvednek el. „A Biblia alapértékei mentén, őszinte szembenézéssel igenis lehet gyógyulni” – vallja Alíz és Laci, az alapítvány képviselői.
Egyszerre volt megrázó és felemelő élmény egy napot a hajléktalanok között szolgálni. Megrázó, mert sok kilátástalan élettel, csüggedt tekintettel, éhes szájjal találkoztam – és felemelő, mert valódi szeretet, odafigyelés és élő hit veszi körbe a Csak Egyet Szolgálathoz betérő vendégeket. A reggeli előkészítésétől az imaóráig mindenbe bepillantást nyerhettem, és azt tudom mondani: más perspektívát, egyfajta újraindítást ad, ha valaki idejön önkénteskedni.
Biztos más találkozott már azzal, hogy egy-egy idős ember megszólítja a boltban, a buszon, az utcán, bárhol. Az ő generációjukban valahogy még sokkal jobban jelen van ez a könnyed kapcsolódás az ismeretlenekkel is – szerintem tanulhatunk tőlük.
Az elmúlt évek legizgalmasabb filmje számomra a Mesterjátszma. Olyan alkotás, amely magába ránt, elgondolkodtat, mélységet ad – és nem csak addig tart bennünk, amíg meg nem jelenik a stáblista. Egy meghurcolt pap karakterén keresztül ráadásul a hitünkkel kapcsolatban is elgondolkodtat és felráz.
Ki ne érzett volna már magányt – akár egyedül, akár közösségben? Ilyekor jusson eszünkbe: azzal, hogy megtértünk, utat nyitottunk a szívünkbe Jézusnak, és soha többé nem kell egyedül lennünk. Csak merjük közel engedni Őt, és beszélgetni Vele!