Ítélettel még senki nem vonzotta Istenhez a bűnös embereket. Erre csak a szeretet képes – ha megtelünk Istennel, akkor szinte magától, természetes módon lesz ez vonzó másoknak is. Mint egy jó parfümillat.
Szilágyi Anna
Egy zseniális keresztény elvonulás ihlette a következő sorokat. Néha megéri kiszakadni a szokásos rutinunkból, mert így teret adunk Istennek, hogy új módon, szívig hatolóan mutassa meg Önmagát és az evangéliumot!
„Istennek nem az a válasza a szenvedésre, hogy megszünteti, hanem hogy Vele át tudunk menni úgy a szenvedésen, hogy legyen értelme” – vallja Nyári Attila, a kistarcsai Golgota Gyülekezet alapító lelkipásztora. Azóta már nem gyülekezetvezetőként szolgál, hanem a közösségi médiában evangelizál: Biblia Elvitelre címmel podcastet vezet, valamint rövid videókat tesz fel könnyen befogadható, érthető, mégis mély üzenetekkel. Hamar rájött, mennyire fontos a fiatalabb generációk Istenhez vezetése, ahogy az is, hogy ne engedjük el azoknak a kezét, akik valami miatt eltávolodtak az egyháztól. Ők sokszor ugyanúgy vágynak Isten közelségére és az Ő igazságának meghallására. Attilával beszélgettünk a pártalálásról és annak nehézségeiről keresztényként, a magányról és arról is, hogyan érdemes imádkoznunk.
Bár ugyanabban az Istenben hiszünk, az alkoholról sokan sokféleképpen gondolkodunk. Van, aki teljesen elzárkózik az ivástól, és még szilveszterkor sem koccint pezsgővel. Van, akinél lecsúszik egy-két pohár sör, amikor a barátaival találkozik. És olyan is akad a keresztények között, aki nagyon gyakran fogyaszt alkoholt – és ezt vagy szégyelli, vagy a közösségi médiában is büszkén megmutatja az őt követő ismerőseinek. Melyik lenne vajon a helyes hozzáállás? Egy személyes blog, személyes tapasztalatokkal.
„Soha nincs távol” – vágnák rá sokan a címben szereplő mondatra. És milyen igazuk van! Ha átadtuk az életünket Istennek, Ő mindig, minden napunk minden perében közel van. Csakhogy sokszor nem érezzük ezt a közelséget, ezer és egy okból. Vigasztalást jelent, ha ilyenkor szavakba öntjük az ebből fakadó szomorúságot – talán közben a remény is megjelenik! Így történt bennem a vers megírásakor is.
Egy véleménycikk arról, miért sokkal jobb örülni a magyarok sikereinek, mint kritizálni; miért jobb cselekedni, mint kanapéhuszárnak lenni; és arról, miért jó magyarnak lenni. Itt és most.
Jönnek a viharok, a küzdelmek, az akadályok az életünkben. Hiába az Instagram csillogása, a smink egy átsírt éjszaka után vagy egy mosoly, amikor nem is vagyunk vidámak. Mert ez nem számít. Ami igazán számít, az belül van, a szívben.
Te hogy vagy most – őszintén?
Te hogy állsz az imával? Jut elég időd rá? Rutinszerű vagy szívből jön? Az imádban bízol vagy Istenben? A Tűzfal podcast egyik legizgalmasabb adásában O. Hallesby Az imádságról c. könyvéről beszélgetett Bolyki László zenész, lelkigondozó és Szabados Ádám teológus, esszéíró. Arról, hogy miért könnyű imádkozni akkor is, amikor kifejezetten nehéz. Ebből gyűjtöttünk ki 7 fontos gondolatot, de érdemes a teljes adást meghallgatni.
Hihetetlen, de mindjárt a nyár felénél járunk. Lehet, hogy te is úgy érzed, hogy még el sem kezdődött igazán, mert mondjuk vizsgáztál, dolgoznod kellett, vagy otthon voltál a gyerekekkel. Ha mégis szeretnél többet kihozni ebből a szezonból, tarts velünk és játssz velünk bingót – tegyük együtt felejthetetlenné az idei nyarat!
Ugye senki nem gondolja, hogy a Magyarország Szépe cím valódi érték? Ugye nem hisszük, hogy a szép arc, a formás test mutatja egy nő esszenciáját? Mire figyel a nők kapcsán a média – és mire Isten?