Ma minden arra mutat, hogy a boldog élet egyenlő a fájdalommentes élettel. „Ha elég gazdag vagy…ha megveszed ezt az autót vagy azt a hajápolót…ha hatalmat kapsz…nem fogsz többé szenvedni” – üzenik a reklámok, influenszerek. De mi a helyzet valójában a fájdalommal? Miért engedheti meg Isten és hogyan válhat akár a javunkra is? Egy blog C. S. Lewis és Timothy Keller gondolatai nyomán.
Böjtölni az év bármely szakában jó, Jézus bátorított rá, hogy éljünk vele. Most január elején Varga László püspök atya és több neoprotestáns gyülekezet is böjtöt hirdetett. Íme 3+1 ok, amiért én böjtölni szoktam, és amiért azt gondolom, hogy nagy ereje van.
Dolhai Attila neve az én generációmban a legtöbbünknek nagyon is ismerős, hiszen sok izgalmas szerepben – például Rómeóként, Mozartként, János vitézként vagy Jekyll és Hyde-ként – láthattuk az Operettszínházban és más produkciókban. Néhány éve a hitéről is örömmel tesz tanúságot, felvállalva minden emberi gyengeséget és hibát, ami lehetővé teszi, hogy megmutatkozzon Isten irgalmas szeretete. A 777-nek adott interjúban beszélt a hivatása és a hite közti kontraszt oldódásáról, a konfliktushelyzetek tanulságairól, a Karitásszal közös akcióiról és arról, hogy szerinte miért van égető szükségünk példaképekre.
Advent a várakozás megszentelése – írta egykor Pilinszky János. De vajon tudunk még egyáltalán várakozni? Hogyan készítsük lelkünket az ünnepre, és miként vezet minket az adventi gyertyák fénye a betlehemi jászolban fekvő megváltó békéjéhez? Az Agapé erről szóló legfrissebb adásának fontos gondolatait szemlézzük.
Cselekvő keresztényekre van szükség! Nem elég, ha a templomainkban a saját hitünket erősítgetjük – ki kell nyújtanunk a kezünket az elesettek felé! Így tudnám összegezni annak a megrendítő napnak a tapasztalatait, amikor egy javítóintézet és egy gyermekotthon falai között is jártam.
Most, hogy közeledik az advent, és már mind vágyunk a megnyugvásra, lelassulásra, egy erre tökéletesen alkalmas dicsőítő albumot szeretnék ajánlani neked. Azon belül is a Bízz bennem című dalt, amely olyan, mint egy kedves levél Istentől.
A Konklávé című film – amelyet most játszanak a hazai mozik – hamar megosztóvá vált: van, aki szerint hitelesen mutatja be az egyház belső folyamatait, mások szerint a keresztények lejáratására szolgál, megkérdőjelezve az értékeket, amelyek a hitünk alapvető részei. Mégis megéri megnézni, ha gondolkodnivalóra vágyunk.
„Nagyon szeretném, ha egyre több keresztényhez el tudna jutni a tánc felszabadító, közösségalkotó ereje, ha meglátnánk, hogy ezt az egészet Isten találta ki” – mondja Petrovics Sándor kortárstánc művész, tánctanár. Egy vibráló, mégis megnyugtató személyiséget ismertem meg, aki minden porcikájában művészalkat, és aki a mozgás nyelvén szeretné emlékeztetni az embereket az életszeretetre, a feloldódásra, a megnyugvásra, a valódi kapcsolódásra. Beszélgettünk az útkereséséről, a megtéréséről és arról a sok izgalmas módszerről, amiket alkalmaz – például közösségi ringatásokat tart. Több éve egy férfiaknak szóló program szervezője is, mint mondja, itt kapott kedvet, egyenességet és új perspektívát a küzdelmekről.
Vajon az emberi létünkhöz alapvetően hozzátartozik, hogy lelki sebeket kapunk? Mi akadályoz meg minket abban, hogy felvállaljuk sebezhetőségünket mások előtt? És ha megtesszük, miként lehet az gyógyító erejű? Az Agapé erről szóló adásának értékes gondolatait gyűjtöttük csokorba nektek.
Egy rövid gondolat arról, hogy igenis van lehetőségünk úgy dönteni, hogy szembemegyünk a mai kor elidegenedettségével, és az individualizmus helyett figyelünk egymásra, beszélgetünk és a kedvességet választjuk.