Egy nejlonzacskón hagyott tollvonás megállította a napomat. Nem volt benne semmi nagy, mégis benne volt minden, ami a rohanó hétköznapokból lassan kikopik: figyelem, kedvesség, emberség.
Kategória
Blog
Az emberi szenvedés körülvesz minket, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Akarom-e észrevenni, és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva akarok-e tenni valamit? Egyébként miért érdekeljen engem más ember szenvedése? Mit mondott erről Jézus? És hogyan válhatok irgalmas szamaritánussá felebarátom javára?
Az önvád és az isteni irgalom feszültségéről ír őszinte hangú személyes vallomásában Pálinkás Regina egyetemista, aki arról mesél, miként tapasztalta meg a megbocsátás felszabadító erejét a rendszeres gyónások során. Írásában – a Teremtés könyve és a Lukács evangéliuma soraira utalva – arra emlékeztet: bár hajlamosak vagyunk hibáink miatt elrejtőzni Isten elől, a visszatérés bátorsága mindig új esélyt ad a kegyelem megtapasztalására.
Gyakran hallunk az eucharisztikus csodákról, mégis keveseknek adatik meg egyet szemtől szemben látni, átélni. De mit nevezünk eucharisztikus csodáknak és mi lehet a célja velük Istennek? A Szent Carlo Acutis által világszerte összegyűjtött eucharisztikus csodákat számontartó oldalon, Roberto Coggi O. atya megválaszolta a fentebbi kérdéseket.
Újabb reakció érkezett arra a vitaindító írásra, amelyet még február elején írt egy tinédzser a 777 oldalára. A héten Gájer László római katolikus pap is írt egy választ, most pedig Szilvay Gergely újságíró tette meg ugyanezt. Örülünk minden ilyen írásnak, véleménynek, hiszen pont ez volt a fiatal író célja is: párbeszédet folytatni, érveket ütköztetni, többet és még többeg megtudni a kereszténységről.
Nyolcvanévesen is tele derűvel, bölcsességgel és történetekkel állt színpadra két meghatározó szerzetes a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola falai között. Barsi Balázs és Várszegi Asztrik beszélgetése nem az ellentétekről szólt, hanem hitről, gyermekkorról, forradalomról, hivatásról – és arról a derűről, amely nyolcvanon túl is képes újrakezdeni az életet.
(Szela.) Ismerős ez a szó? Ha vágysz a csöndre és te is keresed az alkalmat, amikor tényleg elmélyülhetsz Isten jelenlétében, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának imádságos naplóját neked találták ki! Interjúnkban az alkotókkal beszélgettünk.
Sokan emlékezhettek arra a remek írásra, amelyet nemrég egy fiatal gimnazista írt a 777-re névtelenül: a figyelemreméltóan választékos nyelvezettel írt „esszé” kritikus megközelítésből mutatta be a kereszténység legnagyobb kihívásait. Gájer László atya is elismerően olvasta el a vitaindító írást, majd ő is billentyűzetet ragadott, hogy reagáljon a felvetésekre!