Különleges levélváltás fültanúi lehettünk hétfő este a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Luther Márton Ferenc pápával diskurált Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének bemutatóján, melynek témáit Beer Miklós váci megyéspüspök Fabiny Tamás evangélikus püspökkel karöltve görgették tovább.
A párom, a barátnőm, a kedvesem, a szerelmem, az asszony, a feleségem, a babám, a nőm, a csajom, az a tyúk, az életem, anyukám, a nyuszikám, csatolmány… És még hosszan sorolhatnánk, hiszen csak a kreativitás szab határt annak, hogyan szólítják egymást az emberek egy párkapcsolatban. Vajon tudatosan használjuk ezeket a szavakat? Tudjuk milyen érzéseket közvetítünk a fenti szavakkal a számunkra oly’ kedves személy felé? Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a szavak minket is minősítenek?
A hétfő mintha mindig visszavetné némiképp a lendületünket. A hétvégén feltöltődünk, aztán nekifeszülünk a következő napok kihívásainak, folytatódnak a végtelennek tűnő előadások az egyetemen, vagy sorakoznak a teendők munkánkkal kapcsolatban. Amit vasárnap éreztünk, ilyenkor már ismeretlen. Ha engedünk a kísértésnek.
Leginkább a magatartás – viselkedésformák témakörében hallhatunk reaktív és proaktív hozzáállásról, de valójában mit is jelentek ezek?
Szűk egy év múlva lesz az esküvőm. Tudják ezt a munkatársaim is, és megdöbbenve hallották, hogy nem élek együtt a menyasszonyommal. De legyünk őszinték, ez nem csak a profán, nem hívő világban kuriózum. Mert mindenkiben felmerül a kérdés – és jogosan, hogy mi van, ha a másikkal nem lehet együtt élni hosszútávon. Persze én nagyon szeretem a menyasszonyomat, szóval bennem ez nem merül fel, inkább az, hogy mi van, ha velem nem lehet együtt élni. Miért nem költözöm össze a menyasszonyommal?
Eltelt kicsit több, mint egy hét a nagy vihart kavart bejegyzés óta, és most, hogy lecsillapodtak a kedélyek, arra gondoltam, hogy tisztázásként leírok néhány szempontot a témával kapcsolatban. Talán jobb ez így, mintha minden egyes kommentre egyenként válaszolnék.
Kismamaságom utolsó időszaka testileg és lelkileg is emlékezetes volt. Az egyre sokasodó fizikai kellemetlenségek mellett bizonyos érzések és gondolatok egyre sűrűbben lettek úrrá rajtam a szülés közeledtével.
A huszadik századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, aki keresztényként nem csupán munkásságán, de életpéldáján keresztül is példaképpé válhatott.
Hopp, emlékeztek még a vasárnapi evangéliumra? Tudom ez így szerda este elég genya kérdés, de bennem még mindig a vasárnapi evangélium forog. Nálam (is) nagyon ritka, hogy ez előfordul, de azt dobta a Mennyei Atya, hogy ami a héten történt az előjött vasárnap. Gondolkodom az evangélium történetéről, és a fordítottjáról is. Katt és olvass! [Apa-Fia 19 rész.]
„Elképesztő ütemben növekszik a Föld népessége, miközben erőforrásaink egy része kifogyóban van. A bolygó nem képes ennyi embert táplálni.” Olyan mondatok ezek, amiket nap nap után hallunk, szinte dogmatikus igazságként fogunk fel – de vannak, akik ébresztőt fújnak.
