“Isten nem követel tőlünk semmit: egyszerűen csak minket szeretne” – mondta egyszer C. S. Lewis, a Narnia krónikájának írója. Sokszor feljön bennem ez az idézet, talán nem véletlenül: magam is küzdök azzal, hogy az egyébként teljesítményhajhász énemet elengedjem, Istennek adjam és csak hagyjam magam szeretni.
Vajon hányan biztosak abban, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel, ha leérettségiztek? És utána? Szerinted hányan bizonytalanodtak el, hogy azon a pályán vannak-e, amelyre a leginkább illenek? Ha még a hitünket is beemeljük a képbe, sokszor még nagyobb a dilemma: tényleg azt csinálom, amire Isten teremtett?
Régebben féltem a száraz lelki időszakoktól. Bár utólag általában láttam a mélypontok értelmét, de ez a hullámvölgyek közben előre nem vigasztalt. Aztán ahogy egyre több, hosszabb-rövidebb lelki szárazságon voltam túl, rá kellett jönnöm, hogy a lényegen nem változtat, hogy éppen tüzes vagy száraz időszakot élek-e meg. El is mondom, hogy miért gondolom így!
Keresztény közegben sokszor kapjuk azt a tanácsot, amikor épp nagy döntések előtt állunk, vagy valami problémával küzdünk, hogy „Bízd csak Istenre!”. Néha már szinte közhelyesnek érezzük ezt a kifejezés, de vajon mi a mélyebb értelme? Miért lesz attól jobb, ha Istenre bízom azt az adott problémát, döntést?
Jézus mellett dönteni, újra és újra, kitartani a Benne való hitben, megmaradni az Ő útján, egyre mélyebb békességet és biztonságot hoz az életünkbe. Benne rejlő biztonságot. Állandóságot.
Keresztény egyedülállóknak saját tapasztalatokból eredő segítségek (még én is tanulom):
„Szedjék már össze magukat!” – ismerős a mondat? Gyakran mondogatjuk ezt és tesszük fel a kérdést, ami korábban a 777 Offline témája is volt, hogy hová tűntek a férfiak? De ebben a cikkben nem erről lesz szó. Hanem arról, hogy nőként milyen választási lehetőségeink vannak, hogy egészségesebb legyen a társadalmunk és benne a kapcsolataink. Mert igenis van választásunk!
Bár valószínűleg az év többi napján is eszünkbe jutnak elhunyt szeretteink, de halottak napján külön is róluk emlékezünk. Ilyenkor saját földi pályánkon is elgondolkozhatunk, amire talán a sűrű hétköznapokban kevésbé jut időnk.
Különleges a mai nap, hívők és hitetlenek egyformán elindulnak a temető irányába. Sokan komoly áldozatokat hoznak, több száz kilométert is utaznak azért, hogy szeretteik sírjánál emlékezzenek. A sírkertek környékén tömegek vannak, a bejáratnál virágot, koszorút és gyertyát árusítók. Bese Gergő atya gondolatai halottak napjára.
Itt az új hónap, és nemsokára az új év is. Néha csak kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan telik az idő, legalábbis a tengernyi program miatt így érezzük. A ma embere gyakran zaklatott – ilyen tempó mellett nem is csoda. De tudod, mi az, ami soha nem változik?