Régebben sokat gondolkodtam azon, hogy mit is jelent Isten „eszközeként”, úgynevezett „munkatársaként” élni. Úgy éreztem, Isten „munkatársai” csakis a klerikusok lehetnek, azok, akik tényleg az egész életüket Istennek, az Ő szolgálatának szentelik. Amikor kiderült, hogy a tanulmányaim egy részét a Pázmányon, a Hittudományi Karon fogom folytatni, ismét felmerült bennem a kérdés: Hogyan lehetek majd eszköz Isten kezében? Tudok-e majd úgy élni, hogy rajtam keresztül „Isten mosolyogjon” a környezetemre?
