Egy értékes vendégírás arról, hogy az élet túl rövid ahhoz, ne érezzük szeretve magunkat minden nap.

Egy értékes vendégírás arról, hogy az élet túl rövid ahhoz, ne érezzük szeretve magunkat minden nap.
Nem kell rögtön ágyba bújnunk ahhoz, hogy értékesek és különlegesek legyünk valaki életében.
Időnként mondják, hogy „nem így képzelek el egy hívőt” vagy „nem így néz ki egy tipikus keresztény.” Erre azt válaszolom: a hitet nem elképzelni kell, hanem megélni. Isten arra hív minket, hogy élő hitünk legyen, amely nem a holt betűk szintjén marad, hanem a Lélek által éltet minket (2 Kor 3,6).
Mielőtt megismertem Jézust, azt gondoltam, hogy azt tehetek a testemmel, amit csak akarok. Legtöbbször úgy öltöztem, hogy minél szexisebb legyek, fiatal nőként elvárásnak éreztem, hogy megmutassam: elérhető és vonzó vagyok. Azt hittem, ez az, ami értéket ad nekem – a külsőm, az extrém karcsúság, az elismerő pillantások.
Izgalmas vendégírást kaptunk arról, vajon milyen emberekkel érdemes hosszútávon kapcsolatot fenntartani, milyen kérdések segíthetnek hozzá ahhoz, hogy jól döntsünk. Mindezeket magunkra vonatkoztatva is érdemes feltenni. Persze senki nem tökéletes, de Isten szeretete képes folyamatosan formálni minket.