Nem politikai jellegű kritika a modern egészségügyről és egy korunkat megmérgező gyakorlatról, amit átalában “kegyes hazugságnak” szoktunk nevezni.
Kategória
Hodász András
Előre leszögezem, hogy kedvelem a Hollywoodi filmeket, és ezt bizonyítékokkal is alá tudom támasztani. Minden nagyobb bemutatót moziban nézek meg, sőt ellenzem a filmletöltést, és ennek a véleményemnek rendszeresen hangot is adok (erről majd egy másik cikkben). Emellett teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ezeknek a filmeknek nem céljuk, hogy belekontárkodjanak a teológia tudományába, vagy bárkit is vallási meggyőződésében sértsenek (legalábbis legtöbbször tényleg nem), pusztán szórakoztatni akarnak. Ezért nézem őket magam is. Viszont sokszor tapasztalom, hogy egy film érdekes visszajelzés lehet arról, hogy mit gondol az emberiség önmagáról, a saját jövőjéről, vagy éppen Istenről. Szóval az történt, hogy megnéztem az új X-men filmet, és valamit el kell mondjak nektek. (Igyekszem nem spoilerezni. Vagy legalább nem sokat.)
Időről-időre felmerül a kérdés (legutóbb a római családszinódus kapcsán), hogy haladva a korral, az egyház megengedi-e “végre” a válást? Nem tudom mennyire jelentene ez haladást, és természetesen egyáltalán nem tisztem nyilatkozni a tanítóhivatal nevében, azonban arra gondoltam, hogy írok egy posztot arról, hogy mit tanít ebben a kérdésben a Szentírás. Végső soron keresztények esetében ez sem egy utolsó szempont.
Mondtad már valaha, hogy nem mész misére, mert nem szimpatikus a pap? Vagy inkább csendben elmentél egy másik templomba? Felmerült a szerkesztőségben, hogy foglalkozzunk a hívek “népvándorlásának” jelenségével. Azt hiszem Budapesten különösen is jellemző (vagy legalábbis könnyű megoldani), hogy valaki olyan misét keressen magának, ahol egy számára szimpatikus atya a főcelebráns. Engem nem olyan régen szenteltek pappá, ezért még emlékszem milyen volt a padban ülni, most viszont látom ezt a kérdést az oltár oldaláról is. Ebben a cikkben ezt a nézőpontot kísérelem meg elétek tárni.
Új valóságshow tartja lázban a honi sajtót. Már a címe is izgalmas: Ádám keresi Évát. És igen, senki nem árul zsákbamacskát, itt bizony egy csomó pucér szereplőt lehet nézni. Vajon mit szólnak ehhez a keresztények? Újabb gumicsont, amin lehet csámcsogni? Lehet felháborodni és aláírásokat gyűjteni? Indulhat a maxiprüdéria? Egyszóval, beismerjük: túl magas labda ez nekünk, naná, hogy lecsapjuk!
Folytatjuk a hétfőn megkezdett sorozatot, amiben megpróbálunk röviden válaszolni néhány gyakran felmerülő kérdésre a katolikus egyház tanításával kapcsolatban. Következzen újabb öt kérdés!
Néhány nappal ezelőtt megjelentettünk egy cikket “15 katolikus reakció 15 buta mondatra” címmel, ami természetesen nem volt több, mint humor, ám a benne felsorolt mondatok mégis gyakran elhangoznak, úgyhogy úgy döntöttem válaszolok rájuk kicsit komolyabban. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy sokszor számunkra egyértelmű dolgok a kívülállóknak elég furcsának tűnhetnek. Így talán nem is annyira “buta mondatok” ezek, mint inkább izgalmas kérdésfelvetések. A cikk három részből fog állni, most az első részéhez öt kérdést választottam ki.