A kamaszkornak megvannak a maga szépségei és ugyanakkor a nehéz időszakai is egyaránt. Az első szerelem, a barátságok, szárnybontogatások és dacolás minden ellen, ami a nézeteikkel szembe megy. Érzékeny ponttá válik megtalálni az egyensúlyt az otthonról hozott értékek és az új környezet „elvárásai” között.
Aki részesült már hitoktatásban, bizonyára él egy emlék a fejében, hogy milyen volt az ő tanára, lelki vezetője. Szigorú, következetes, netán épp ezek ellentétje?! Sokszor nem is a módszerek, hanem az oktató személye az, ami megragad.
A házasság hete kapcsán elgondolkoztam azon, vajon hol lennék, mit csinálnék, ha nem kaptam volna meg a társamat a jó Istentől?
Lassan eltelik egy hónap 2025-ből. Erre az időre az újévi fogadalmak iránti lelkesedés még egyeseknél nagyon is aktív, másoknál már kicsit megkopott. Az új szokásokat nem bevezetni nehéz, hanem megtartani. De vajon idén hányan tettek fogadalmat hitéletük megújítására?
Száraz november. No-shave november. Movember. No skip november. Csak, hogy néhányat említsek a kihívások és a mai trendek közül. Na de tudjuk egyáltalán, melyik mit takar? És miben lehet nekünk, keresztény embereknek is javunkra egy-egy kezdeményezés?
Cikksorozatot indítottunk a Szentlélek gyümölcseiről: a mai írásunk fókusza a türelem. Miért kell várnunk a jó dolgokra és a rosszak elmúlására? Mire tud tanítani Isten ezekben a helyzetekben?