Varga László kaposvári megyéspüspök a múlt hónapban tartott lelkigyakorlatot Bárdudvarnokon. Elmélkedésének vezérfonalát Johannes Hartl A titok vonzásában című könyve adta.
Minden ember megtapasztalhatja, hogy egy film sem ér fel a saját élettörténettel. Isten megannyi drámát, nem várt fordulatot ír az ember életébe. De ha nem személyeskedünk, akkor elég csak a szent család és a velük kapcsolatban élők történetére gondolni.
Te még hiszel a Mikulásban? A húsvéti nyusziban? A Jézuskában? Hányszor halljuk ezeket a naivitásra utaló kérdéseket? A gyermeki hit megrendíthetetlen. Ők azok, akik csodálattal hallgatnak történeteket. Nem keresnek apróbetűs részeket, kiskapukat. És ami a legcsodálatosabb bennük, hogy feltétel nélkül tudnak szeretni.
Virágvasárnappal kezdetét veszi a Nagyhét: talán nincs még egy olyan meghitt, személyes elbeszélése a történetnek, mint a moldvai csángómagyarok népéneke, az Aranymiatyánk.
A kamaszkornak megvannak a maga szépségei és ugyanakkor a nehéz időszakai is egyaránt. Az első szerelem, a barátságok, szárnybontogatások és dacolás minden ellen, ami a nézeteikkel szembe megy. Érzékeny ponttá válik megtalálni az egyensúlyt az otthonról hozott értékek és az új környezet „elvárásai” között.
Aki részesült már hitoktatásban, bizonyára él egy emlék a fejében, hogy milyen volt az ő tanára, lelki vezetője. Szigorú, következetes, netán épp ezek ellentétje?! Sokszor nem is a módszerek, hanem az oktató személye az, ami megragad.
A házasság hete kapcsán elgondolkoztam azon, vajon hol lennék, mit csinálnék, ha nem kaptam volna meg a társamat a jó Istentől?
Lassan eltelik egy hónap 2025-ből. Erre az időre az újévi fogadalmak iránti lelkesedés még egyeseknél nagyon is aktív, másoknál már kicsit megkopott. Az új szokásokat nem bevezetni nehéz, hanem megtartani. De vajon idén hányan tettek fogadalmat hitéletük megújítására?