„Attól én még hívő vagyok, hogy nem járok templomba”. Sokszor hallott mondat, ami mindig visszacseng a fülembe, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
,,Az edzésre elmehetsz, a meccset hagyd ki!” – Ugye milyen keményen és megbotránkoztatóan hangzik ez így? Ha ezt valamilyen közösségi oldalon olvasnánk, vagy hallanánk az utcán, egyből jönne a reakció, hogy ki mondhat ilyet? Mit képzel? Elveszi a gyerekétől az örömet és lehetőséget! Szegény gyerek! Ez egy átvitt értelemben vett példa arra, amit sokan a valóságban megtesznek.
A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek. Mindannyian ismerjük a mondást, mégis, a való életben néha ezt nem vesszük észre.
A nyugati határszélen található egy alig több mint 300 lelket számláló kis település, Répcevis. Itt nőtt fel és munkálkodik mai napig Németh Balázs, akinek sajtjai messze híressé váltak. Vele beszélgettünk hitről, kezdetekről, sikerekről, de legfőképp a Jóisten adta kegyelmekről.
El tudnád képzelni, milyen lenne, ha a történelmet gyerekek írták volna? Ha minden megtörtént eset középpontjába, nem a felnőtteket, hanem a legkisebbeket állítanánk? Számos mű született már ebben a témában, de az üzenetek sokszor nem érnek célba. A nyelvezetük talán régimódi, az illusztrációk elavultak, nem jön létre kapcsolat az író és olvasó között.
Varga László kaposvári megyéspüspök a múlt hónapban tartott lelkigyakorlatot Bárdudvarnokon. Elmélkedésének vezérfonalát Johannes Hartl A titok vonzásában című könyve adta.
Minden ember megtapasztalhatja, hogy egy film sem ér fel a saját élettörténettel. Isten megannyi drámát, nem várt fordulatot ír az ember életébe. De ha nem személyeskedünk, akkor elég csak a szent család és a velük kapcsolatban élők történetére gondolni.
Te még hiszel a Mikulásban? A húsvéti nyusziban? A Jézuskában? Hányszor halljuk ezeket a naivitásra utaló kérdéseket? A gyermeki hit megrendíthetetlen. Ők azok, akik csodálattal hallgatnak történeteket. Nem keresnek apróbetűs részeket, kiskapukat. És ami a legcsodálatosabb bennük, hogy feltétel nélkül tudnak szeretni.