Kevés személy hatott olyan mélyen az emberiség történetére, mint Jézus Krisztus. Mégis újra és újra fel kell tennünk a kérdést: ki is Ő valójában, és miért jött közénk? A betlehemi gyermek megjelenése nem elszigetelt esemény, hanem egy hosszú ígéretsor beteljesedése, amelyben Isten közel lépett az emberhez. Jézus nem hatalomban és dicsőségben érkezett, hanem emberi törékenységben, hogy osztozzon életünk valóságában. Története ezért nem csupán a múlt része, hanem ma is megszólító jelenlét.
Mindennapi utamon, a reggeli dugóban ülve gyakran imádsággal indítom a napot, keresve a csendet és az Isten felé fordulás lehetőségét a zajos hétköznapokban. Egy ilyen alkalommal váratlan üzenet állított meg és késztetett elmélyülésre: egy óriásplakát egyszerű, mégis súlyos felszólítása. A hétköznapi környezetben megjelenő mondat nem magyaráz, nem vitázik, csak irányt mutat. Ez az írás annak a belső megállásnak és továbbgondolásnak a lenyomata, amely ebből a találkozásból született.
Az adventi időszak sokak számára ma csupán a karácsonyt megelőző sürgés-forgás ideje, ám a keresztény hagyományban jóval mélyebb valóságot hordoz: az Úr eljövetelére való készület misztériumát. Barsi Balázs OFM szerzetes atyát kérdeztük arról, mit jelent valójában ez a várakozás, és hogyan fedezhető fel benne Isten megelőző szeretete. A beszélgetés során szó esett arról is, hogyan őrizhető meg a karácsony szakrális jellege egy anyagiasodó kultúrában, milyen akadályai vannak ma az Istennel való találkozásnak, és milyen utat láthatunk a keresztény család megújulása felé. Balázs atya mély teológiai és lelkipásztori tapasztalatából kiindulva beszél a szeretet valódi természetéről, az alázat misztériumáról, az imádság tanulhatóságáról, valamint az Egyház előtt álló kihívásokról és tisztulási folyamatról. Szavai rámutatnak, hogy a kereszténység lényege ma is ugyanaz, mint kétezer éve – az élő Istennel való találkozás. Az alábbi interjú erre a mélységre hív: visszatérni a gyökerekhez, ahol a hit, a szeretet és az emberi méltóság újra értelmet nyer.
A mai világban gyakran találkozunk igazságtalansággal, ami próbára teszi türelmünket és erkölcsi elkötelezettségünket. A Biblia azt tanítja, hogy álljunk ki az igazságért őszintén, minden helyzetben. A harag és a bosszú veszélyes, ezért bízzuk az ítéletet Istenre. Fontos a belső tisztaság, a szeretet és az alázat gyakorlása a mindennapokban. Így a keresztény élet lényege a szeretet és az igazság követése még a nehézségek közepette is.
2023-ban mutatták be a Legyetek szeretettel című sorozatot, amely Boldog Brenner János vértanú pap életét és mártírhalálát dolgozza fel. A fiatalon meggyilkolt pap alakja a mai napig erősen hat a magyar egyházban és a hívek szívében. A sorozat főszerepét Jámbor Nándor a Thália színház színművésze alakította, akinek nem csupán egy történelmi személyt, hanem egy boldoggá avatott vértanút kellett megjelenítenie. Arról beszélgettünk vele, milyen kihívásokat, lelki tapasztalatokat és ajándékokat hozott számára ez a különleges szerep.
Koós Boglárka, a Budaörsi Latinovits Színház 27 éves színésznője szeptember elején öngyilkosságot kísérelt meg albérletében. Kolléganője találta meg, és azonnal értesítette a mentőket, akik napokig küzdöttek az életéért. A fiatal művésznő azonban kómába esett, és szeptember 7-én elhunyt. Halála megrázta a színházi közösséget, több előadást elhalasztottak, kollégái fájdalmas üzenetekben búcsúztak tőle. Tragédiája felhívta a figyelmet a mentális egészség fontosságára. Alább egy kolléga személyes hangvételű írása olvasható. akivel nem ismerték egymást, mégis mélyen megérintette Bogi távozása.
Régóta vágytam rá, hogy egyszer térden járhassam végig a római Szent lépcsőt. Tudtam, hogy különleges hely, de arra, amit ott átéltem, semmi sem készíthetett fel: a történelem és a kegyelem súlya egyszerre nehezedett rám. A fizikai fájdalom hamar mély lelki küzdelemmé alakult, amely során szembesültem saját gyengeségemmel és Krisztus szenvedésének erejével. Az út során megtapasztaltam az alázat, a szégyen és az isteni irgalom mélységeit. Ez az élmény nemcsak megrendített, hanem mélyebb kapcsolatba vitt Istennel, és új módon tanított meg a szenvedés értelmére.
E személyes hangvételű születésnapi elmélkedés nem önünneplésről, hanem mély hálaadásról szól Isten felé az élet ajándékáért, a megpróbáltatásokban megélt isteni jelenlétért és a hit megerősödéséért. A szerző – visszatekintve 33 évére – különösen a veszteség és fájdalom idején megtapasztalt isteni irgalmat emeli ki. Az ünnep így nem róla, hanem Isten dicséretéről és szeretetének felismeréséről szól.
