Tévedhetetlenek a pápák? Vagy mégsem? Bár Jézus az igazság Lelkével vezeti Egyházát, még Péter apostol is többször tévedett – és a mai pápák sem mentesek a hibáktól. Akkor mégis hogyan maradhat meg az Egyház az igazságban? A válasz a Szentlélek csendes, de határozott munkájában rejlik – és abban a felismerésben, hogy még a zsinatokon is csak együtt, imádsággal és nyitott szívvel lehet meghallani Isten szavát. A cikk Johannes Hartl könyvének gondolatai alapján született.
Ferenc pápa halála mérföldkő a Katolikus Egyház életében. A gútai Nagy Péter János lelkiatya méltóságteljes búcsúszavai egyszerre tükrözik a hit reményét és a pásztor iránti hálát. Az írás kiemeli Ferenc pápa jezsuita lelkiségét, irgalmat hirdető szolgálatát, valamint azt a párbeszédre törekvő egyházi stílust, amely sokak számára felszabadító, másoknak kérdéseket felvető volt. A pápa nem dogmatikus végpontokat, hanem lelkiismeret-formáló utakat kínált. Első és utolsó nyilvános cselekedete egyaránt teljes búcsút közvetített: Krisztus megváltásának ajándékát.
Sorra jelennek meg a reakciók Ferenc pápa halálára – a legtöbben a közösségi oldalukon búcsúznak a Szentatyától, aki a magyarok iránt is többször kifejezte a szeretetét.
Fabiny Tamás evangélikus püspök a közösségi médiában osztotta meg gondolatait Ferenc pápa haláláról.
Nagyszombat csendje nem csupán a gyász, hanem a remény csöndje is. Ferenc pápa és Rónaszéki János atya gondolatai arra hívnak bennünket, hogy ne meneküljünk tovább a belső csönd elől, hanem találkozzunk önmagunkkal, és ezen keresztül Istennel. A Szent Háromnap középső, legcsendesebb napja mélységes üzenetet hordoz: a sír csendje nem az üresség, hanem az újjászületés előtti pillanat nyugalma.
Mit jelent ma keresztényként élni egy olyan világban, amely gyakran a kényelmet és a sikert állítja középpontba? Rónaszéki János atya nagypénteki elmélkedése arra hív, hogy ne csak szemlélői legyünk a kereszt titkának, hanem vállalói is – úgy, ahogyan Krisztus tette. Ferenc pápa gondolataival összhangban mutat rá: a kereszt nem csupán szenvedés, hanem az isteni szeretet legmélyebb kinyilatkoztatása, amely megtisztít, átformál és új életre hív.
Rónaszéki János atya nagycsütörtöktől húsvétvasárnapig ajándékozza meg a 777 olvasóit gondolataival – amelyekhez az inspirációt többek között Ferenc pápa tanításai adják. Első írásából kiderül számunkra, hogy hit útja nem a tökéletesek kiváltsága, hanem az elesetteké, akik újra és újra képesek felállni. A nagycsütörtök drámája nemcsak az apostolok gyengeségét tárja fel, hanem mindannyiunk belső küzdelmét: a csalódások, árulások és szégyenek mélységéből hogyan találunk vissza Isten szeretetébe. A választás mindig előttünk áll – Júdás kétségbeesett útja vagy Péter bűnbánattal teli felemelkedése. Ez a húsvéti történet mélyebb, mint a fájdalom: a gyengeség szent helyévé válhat, ha hagyjuk, hogy Isten ott érintsen meg minket, ahol leginkább szégyelljük magunkat.
Joób Dóra, tizenegy gyermekes édesanya a Facebookon írt bejegyzést arról a jelenségről, hogy mostanában egyre több poszt szól arról: „az anyák végre őszintén vállalhatják, ha megbánták, hogy gyereket vállaltak”. Elgondolkodtató sorok egy egészen másik szemszögből.
Virágvasárnap a nagyhét kezdete, amikor a keresztények Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek. Ekkor a nép pálmaágakkal köszöntötte Őt, hozsannát kiáltva, mint a békesség Királyát. A liturgia barkaszenteléssel és ünnepi körmenettel indul, majd a szenvedéstörténet felolvasásával emlékeztet a közelgő passióra. Ez a nap különleges kettősséget hordoz: egyszerre ünnepi és elővételezi Jézus szenvedését. Virágvasárnap arra hív, hogy szívünket is megnyissuk Jézus előtt, és vele lépjünk be a húsvét titkába. Nagy Péter János – a felvidék Gúta város plébánosának – virágvasárnapi üzenetét olvashatjuk.