A Szín-Vallás podcast következő adásának vendége Nagy Katica színésznő volt. Beszélt életútjáról, a színészi pálya kihívásairól, valamint a lelki egyensúly megőrzésének kulcsairól. A beszélgetés során felmerülő erénykártyák kapcsán Katica nyíltan és mélyenszántóan vallott a keresztény gyökereiről, a Teremtőhöz fűződő viszonyáról, az ima szerepéről a mindennapjaiban, és arról, miként segíti a belső hit a szakmai és magánéleti küzdelmek átvészelését.
Nagy Katica színésznő a szakma nehézségeivel és a túlhajszoltsággal szembesülve tudatosan törekszik arra, hogy megszabja saját életének ritmusát. A művészet és a mindennapok hajszájában a lelki stabilitást és a megnyugvást a hite, a hálaadása, valamint a transzcendenssel való kapcsolata biztosítja számára.
A beszélgetésben előkerülő szerepek – mint a Semmelweis vagy a Magdolna című filmek alakításai – kapcsán a színésznő kifejtette, hogy a nehéz, kiszolgáltatott helyzetben lévő karakterek megformálásához elengedhetetlen a belső tartás. A remény és a hit az, ami erőt ad a küzdelmekben. Szó szerint így fogalmazott a karakterek és a saját belső ereje kapcsán:
„A reménytől erősek ezek a karakterek, vagy a belső hittől. Az igazán erős emberek a tapasztalataim alapján nagyon hisznek magukban, és nagyon hisznek valamiben – legyen az bármi –, és ez végig tudja az egész életüket kísérni.”
A mindennapi megpróbáltatások és a negatív gondolatok leküzdésére Katica egy tudatos belső gyakorlatot épített ki. Úgy véli, a fókusz jó dolgokra való áthelyezése átformálja az ember megküzdési képességét. Szepes Mária gondolataira is hivatkozva kiemelte a hála fontosságát:
„Folyamatosan dolgozok azon, hogy kifejlesszem ezt a képességet, hogy minél pozitívabban, hálával tudjak tekinteni. Nekem van egy ilyen pici rituálém, hogy hálát adok minden nap, ha másért nem, az életemért.”
Arra a kérdésre, hogy ez a fajta hálaadás nála imának minősül-e, Katica mélyrehatóan fejtette ki saját istenhitét és az imádságról alkotott fogalmát. Számára az ima nem pusztán dogmatikus kötöttség, hanem tiszta szándékból fakadó kapcsolódás a felsőbb erőhöz:
„Mindent lehet imának nevezni, ami tiszta szándékból születik, tehát ahol jót akarok akár másnak, akár magamnak azért, hogy én jobb legyek. Én kapcsolódni szoktam a Teremtővel.”
Az irodalom és a költészet iránti rajongása szorosan összefügg a spiritualitással és a vallásos kultúrkörrel. Pilinszky János, Hamvas Béla és Szepes Mária művei különösen közel állnak hozzá, mivel ezekben a keresztény szimbólumrendszer és a mély elköteleződés tükröződik:
„Az irodalmi érdeklődésemben is felfedezni vélem azt, hogy például Pilinszky nagyon-nagyon fontos nekem. Ott vannak benne a keresztény kultúrkörnek a szimbólumai, amikhez én nagyon-nagyon mélyen kapcsolódom.”
A hit Nagy Katica számára nem egy elvont fogalom, hanem a mindennapi életben megélt bizalom, amely átsegíti a nehéz időszakokon. Bár elismeri, hogy nála is előfordulnak mélypontok, de a belső meggyőződése mindig visszavezeti a reményhez:
„Bírom, mert tudom azt, mert van egy hitem abban, hogy az élet kifürkészhetetlen, és hogy rám még nagyon jó dolgok várnak. Azt hiszem, hogy itt a földi létben, az anyagban, mindig van hová fejlődni abban, hogy a teremtővel a teremtéssel hogyan kapcsolódunk még jobban.”
Kíváncsiak vagytok mit válaszolt Katica arra a kérdésre, hogy ha most vele szemben Boldog Bódi Mária Magdolna ülne, akkor mit mondana neki? Akkor iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra és nézzetek meg a teljes beszélgetést ITT.
hirdetés
