Szombaton Szombathelyen temették el Brenner József atyát, a vértanú Brenner János öccsét. A gyászszertartáson Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondott beszédet, amelyben a Brenner család hitét, összetartását és áldozatvállalását állította példaként a jelenlévők elé. „Jelek és csodák lettek ők” – fogalmazott a püspök, aki szerint József atya egész életével tanúja volt testvére vértanúságának, és maga is egyenes lelkű, hiteles papként szolgálta Krisztust és a rábízottakat.
„Kedves érsek atya, püspök atya, pap testvérek, szerzetesek és szerzetesnők!
Kedves testvéreim!
Izajás próféta írta: ,,íme, én és a gyermekeim, akiket az Úr nekem adott, mi vagyunk Izraelben a jelek és a csodák” (Ézsaiás 8,18).
Valahogyan így lett a Brenner család: a két nagyszerű szülő és a három pap fiú jel és csoda. Isten szeretetének egészen különleges ajándéka a számunkra. Jelek és csodák.
Először is egy imádságos és mély hitű nagymama, aki a ferences templomban annyit imádkozott, hogy a fia pap legyen, és részesült abban a nagy kegyelemben, hogy az unokái közül öten is megkapták ennek a hivatásnak az ajándékát. Az imádság erejének csodája.
Egy nagyszerű édesapa, aki mindennap szentmisére ment, mindennap imádkozta a rózsafüzért. Aki kispap, később pap fiaival gyakran teológiai kérdésekről társalgott. Akiből sugárzott – ahogyan József atya gyakran emlegette ezt édesapjával kapcsolatban – a nyugodt lélek vidámsága, a tiszta szív öröme.
Aztán egy nagyszerű édesanya, Wranovich Julianna, 12 gyermek közül a hatodik. Tökéletes összhangban élt a férjével. A háború utani nehéz években keresztanyaságot vállalt egy tízgyermekes családnál és igen sokat segített nekik hétről hétre. De bejáratos volt hozzá a sokak által bolondnak tartott Janka néni is, akit a mama mindig leültetett, megetetett, elbeszélgetett vele. A mama segített az állásából a kommunista diktatúra által kirúgott pedagógus családjának, még a fiai játékai közül is sokat szétosztott a legszegényebb családok gyerekeinek. Később megnyitotta otthonát fiainak paptársai előtt. A keresztnevükön szólította őket, gyakran saját ebédjét is felkínálta nekik. A betérő vendégek gyakran el is csodálkoztak a mennyei jó hangulaton és azt mondogatták: ők nem is gondolták, hogy a papok ilyen vidámak.
A mamának rettenetes, súlyos kereszteket kellett elhordoznia. A nagymama Szlovákiából való kitelepítését, akinek a két szoba közül az egyiket átengedték, fia meggyilkolását, férje korai halálát. Vértanú fiától az utolsó ajándéka az időben megküldött karacsonyfa volt. Ez volt a fia hálájának, szeretetének egyik kedves jele évről évre. Megköszönve azt a sok csodálatos karácsonyt is, amit gyerekkorukban, a plafonig felérő karácsonyfák alatt a titkolózás, az ima, az ének, a játékok és a családi béke örömében éltek át.
A szülők a fiuk meggyilkolása után ezt a karácsonyfát képtelenek voltak felállítani. Az édesanya 34 karácsonyt élt még meg a fia vértanúsága után, de soha többet nem állított karácsonyfát, csak néhány gyertyát gyújtott meg a kis fából készült betlehem előtt. 1991. december 24-én, karácsonykor szólította haza őt a Mennyei Atya.
Aztán jel volt a báty, Brenner László Tóbiás is, már gyerekkorában misézett otthon. Néha a két kistestvér volt a ministránsa, de sokszor ki is küldte őket a csengetés iránti fékezhetetlen szenvedélyük miatt. Brenner László Tóbiás kivételes tehetség volt. Egy életen át félreállítva, a győri egyházmegye legkisebb plébániáján, Répcevisen szolgált. Nem keseredett meg, hanem itt, Répcevisen varázsolt virágzó egyházi életet.
A három pap fiú közül a második volt János: derűjével, tiszta szívével, életáldozatával világító fáklya lett. Jel és csoda mindannyiunk számára.
És végül József, legkisebb a három testvér közül, félénk gyermek volt, nem mert beállni a ministránsok közé, de lassan az ő szívében is megszólalt a papságra hívó szó.
Fotó: NEB
József atya elmesélte nekem egy alkalommal, hogy amikor 14 évesen ezt közölte az édesapjával, az ránézett, a tekintetében megrendültség és öröm volt, aztán csak ennyit mondott: Legyél jó pap!
Hát ez így is lett! József atyából jó pap lett, egyenes lelkű, hűséges, aki szívből szolgalta Krisztust és a rábízottakat egy életen át. Amikor valaki békegyűlésre akarta hívni őt, azt válaszolta, hogy abból nem esznek, hogy ő valaha is békegyűlésre menjen. Azt vallotta, hogy a papságot teljes szívvel kell élni. 1956-ban határsávengedélyt kapott és meglátogatta a bátyját. Amikor Farkasfára együtt motoroztak ki, nem is gondoltak arra, hogy egy év múlva majd ugyanitt fahasábokat dobálnak ki a testvére motorja elé, hogy megöljék. Amikor Zsidán az iskolai kápolnában Janos atya mondta a vasárnapi szentmisét, József – akkor még szubdiakónusként – nem sejtette, hogy egy év múlva majd a testvére holtteste fekszik itt nem messze, 32 késszúrástól véresen, szorítva még akkor is az oltáriszentséget.
Csak azt látta, hogy a plébánia tele van fiatallal minden délután, azt látta nagy örömmel, hogy a testvére lángol és világít.
József atya is részt kapott a kommunista diktatúra szörnyűségeiből. Átélt házkutatást. Keresték és vallatták őt a Mindszenty-beszédek terjesztésének ügyében, megakadályozták, hogy a központi szemináriumban tanulhasson, ehelyett Bagodvitenyéden kapott kápláni kinevezést. A testvére meggyilkolása után végigélte a szívtelen, rettenetes kihallgatásokat.
1990-ig nem is engedték a határsávba. ‘90-ben mehetett el újra Zsidára, ahol látta, hogy a száraz kutat – amely mellett a testvére holttestét megtalálták – meg a régi miseutat is benőtte a gaz. De az iskolai kápolna mellett már emlékkereszt állt, a magyar Tarzíciusz emlékére.
József atya 30 éven át itt, a szalézi templomban volt káplán. Általában hétköznap a reggel negyed hetes szentmisét mondta. Fiatalon heti 24 hittanórája volt, mindig mondogatta is, hogy az atyák hitoktassanak. Egyházmegyénk papjainak spirituálisa volt. Az irgalmasság pápai követe, egyenes lelkű hiteles pap, akinek tanítását hétről hétre zsúfolásig megtelt templom hallgatta.
Fotó: Magyar Kurír
Jelek és csodák lettek ők. A Brenner szülők és a három pap fiú. Isten szeretetének, az Ő mindent odaadó, keresztig elmenő szeretetének a tanúi. Diktatúra idején, pogányok idején ragyogó fények. A hazugsagok idején az egyeneslelkűség, az igazság tanúi. Reménytelenség idején a remény jelei. A hitből fakadó derű, öröm, segítőkészség és hiteles emberség jelei. Jelek és csodák.
Kedves paptestvérek, legyetek ti is minden körülmény között az igazság, az irgalom, remény jelei és tanúi. Merítsetek erőt vértanúink, szentjeink példájából: lángoljatok és világítsatok!
Éljétek a papsag titkát egész szívvel, odaadással.
Kedves hívek! Legyen a ti otthonotok, ti családotok is jellé! Olyan hellyé, ahol helye van az imádságnak, ahol teljes az összhang a szülők között, ahol jelen van a derű és a szegények iránti szeretet. Ahol megrendültséggel és örömmel fogadják, ha valamelyik gyermek szívében megszólal a papi vagy a szerzetesi hivatás hangja.
Kedves fiatalok! Ne legyetek langyos keresztények, hanem legyetek lángoló szívű, igazi Krisztus követők! Olyanok akik nem a széles úton, hanem a keskeny ösvényen, a Krisztus követés örömteli, de néha embert próbáló útján járnak. Akik akkor sem futnak el, ha fordul az út a Golgota felé. Nyissátok ki a lelketeket és engedjétek, hogy szíven találjon titeket Jézus hangja. Mondjatok Neki örömteli szívvel igent, hogyha hív, ha az egész életetek odaadását kéri tőletek.
Kedves József atya! Köszönjük, hogy tanúja és jele voltál egy életen át testvéred életáldozatának. Köszönjük, hogy részt vállaltál az ő keresztjéből! Köszönjük egyenes lelkűsegedet és derűdet! Imádkozunk érted, hogy a Mennyei Atya az Ő végtelen irgalmában törölje el gyarlóságaidat és vezessen be az Ő örök szeretetének országába, ahol átölelheted Őt, átöleleheted most már örökre drága szüleidet, testvéreid és mindazokat, akik előtted távoztak el a hit jeléből ebből a világból. Ebben segítsen téged és mindannyiunkat a Boldogságos Szűzanyának, a papok édesanyjának és Boldog Brenner Jánosnak, a magyar Tarzíciusznak a közbenjárása. Ámen.”
Szombathelyi Egyházmegye
Fotó:
hirdetés
