Közel 500 magyar zarándok lelkivezetőjeként utazott Częstochowa-ba a gyulafehérvári érsek. Várakozásairól, korábbi zarándoklatairól, a Szűzanya közbenjárásáról és a lelkivezetői szerep fontos előkészültségeiről beszélgettünk.
Kovács Gergely gyulafehérvári érsek atyát még tegnap, hétfőn a 10. Fekete Madonna zarándokvonaton nyílt alkalmunk kérdezni, hiszen a jubileimi zarándoklat lelkivezetőjeként a hívekkel utazott Lengyelországba.
Milyen reményekkel és várakozással vágott neki ennek a zarándoklatnak érsek atya?
Igazából nagy örömmel és kíváncsisággal jöttem, nem merem azt mondani, hogy reménnyel vagy várakozással.
Hagyjuk, hogy a Jóisten lepjen meg!
Nyitott szívvel jöttem, teljes nyitottsággal, ez a legfontosabb.
Volt már korábban Częstochowa-ban?
Nem voltam, ezért számomra ez újdonság. Még Lengyelországban sem jártam és amikor megkértek, hogy legyek a zarándokvonat lelkivezetője, örömmel vállaltam. Bár eléggé zsúfolt időszak június vége, de örvendek, hogy sikerült eljönnöm és itt lennem.
Készült lelkileg erre az utazásra?
Készültem eljutni Częstochowa-ba, ahogy készültem eljutni Lourdes-ba és Fatimába, ahol nem jártam – Lourdes-ba már az idén májussal sikerült. Úgyhogy ez az év két Mária-zarándoklatnak is az éve ilyen szempontból. Meg vagyok győződve, hogy igazán értékes és tartalmas lesz.
Hogy látja, mit tanulhatunk a lengyel katolikusoktól?
Ez jó kérdés, fel sem tettem magamnak, hiszen elsősorban a Szűzanyától szeretnék tanulni, aki mindig az ő Fiára mutat, Hozzá vezet. Ez is nagyon fontos:
nem Mária áll a központban.
Hozzá jövünk, de azért, mert ő azt mondja, hogy „tegyetek meg mindent, amit Fiam mond”, tehát én elsősorban a Szűzanyához jövök.
Érsek atya tud olyan személyes történetet említeni az életéből, amikor érezte a Szűzanya közbenjárását?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a Jóistennek a kegyelmét, az irgalmát, a szeretetét tapasztaltam meg nagyon sokszor. Nem mindig közvetlenül, hiszen
a kegyelem – szoktuk mondani -, nem csatornán csorog az Égből,
hanem a Jóisten embereken keresztül működik.
Számos történésben, eseményben megtapasztalhattam a Jóisten gondviselését. És igen, van, amikor a Szűzanyának a figyelmessége, a csendes imája, az hogy háttérben marad, de mindig ott van Fia mellett – így megtapasztalhattam.
Van olyan kiemelt szándék, amivel erre a zarándoklatra érkezett?
Kiemelt szándékom nincs, elsősorban azt próbáltam nagyon komolyan venni, hogy lelki kísérőként, vezetőként fel kell készülni. Tehát próbáltam rákészülni, ráhangolódni és amennyire csak lehet a zarándoklatból teljes mértékkel, nyitottsággal kivenni a részemet.











