Valamivel több mint két héttel ezelőtt az országgyűlési választásokon rekord részvétel mellett a választók a kormányváltás mellett döntöttek. A témában Székely János, az MKPK elnöke elsőként a 777-en írta le véleményét, többek között önvizsgálatot ajánlva az Egyház számára. De hogyan vélekedik az Egyház és a politika mindenkori és különösen mostani kapcsolatáról az a püspök, aki tíz évig vezette az MKPK-t? A 777 Podcast vendége Veres András győri megyéspüspök, akivel számtalan eddig kibeszéletlen kérdést átbeszéltünk.
Az előző kormány pozitívumairól és negatívumairól:
„Mindenekelőtt pozitívnak kell megemlíteni, hogy minden kormányváltás előtt ők megkerestek bennünket, az MKPK-t. Elmondták a társadalmi kérdések vonatkozásában is, hogy milyen politikát szeretnének folytatni, másrészt pedig színt vallottak az egyházpolitikájukról, ismertették elképzeléseiket az Egyház és a társadalom kapcsolatáról. Számtalan olyan erkölcsi kérdés merült fel – akár a meddőség kérdése-, amikor ők maguk keresték a véleményünket, szerették volna megismerni az Egyház tanítását.
Pozitívum volt az is, hogy keresztény módon törekedtek gondolkodni és talán a törvényalkotásban is a keresztény értékeknek szerepe volt. Ugyanakkor az meg nehézséget jelentett, hogy sok kormányközeli vagy távolabbi szereplő a kereszténységre hivatkozott, de az életvitelében és a gondolatában nem feltétlenül azt valósította meg. Ez szerintem kárt okozott mind a kormánynak, mind az Egyháznak, mintsem pozitívan hatott volna.
Nem gondolom, hogy az MKPK-nak úgy kellene viselkednie, mintha mindenkit erkölcscsőszként megítélne. Ez esetben nem a dolgunkat tennénk. Az, hogy a politikai pártok között milyen viszályok vannak, ki hogyan éli a magánéletét – ezekről nem kell véleményt alkotnunk. Magunkban megtehetjük, de nem hinném, hogy nekünk véleményként kellene azt hangoztatnunk, hogy valamelyik politikus mit tett vagy mit mondott.”
hirdetésArról, hogy az Egyház és az állam túl közel került volna egymáshoz:
„Ez ellen mindig tiltakoztam és most is tiltakozom, mert nem történt így. Ezt a társadalmi véleményt egyes politikai szereplők igyekeztek az Egyházra ráhúzni, azzal a törekvéssel, hogy ha sokszor elmondják, akkor sokan el is fogják hinni, hogy ez így volt. Soha senki tőlem, tőlünk nem várt el semmit azért, hogy milyen módon viszonyuljanak hozzánk. Aki ennek az ellenkezőjét állítja az vagy nem ismeri az események menetét vagy pedig tudatosan torzítani akar a dolgokon és valótlant állít.”
Előfordult-e, hogy politikusok egyházi ügyekben nyomást gyakoroltak, szívességet kértek:
„Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy sem elnöki minőségemben, sem egyházmegyei kormányzó minőségemben ilyen kísértés nem ért és nem is engedtem volna neki.”
Hogyan tudja az Egyház visszaszerezni a hitelességét azoknál, akik szerint hiteltelen:
„Az elmúlt napokban ez a kérdés elgondolkodtatott, mert magával a jelenséggel többször találkoztam magam is. Egyrészt az emberek hajlamosak kritika nélkül elfogadni, amit a médiumokból hallanak. Az Egyházra ráfogták ezt az összemosódást, ami nem igaz. Ha valaki józanul átgondolja, hogy mi az Egyháznak a feladata és mi a kormányé, akkor ez fel sem merülhet benne. Miért kell negatívumként értékelni, hogy a most leköszönő kormányzat az egyházi ügyeket támogatta? Az Egyház a hívő emberek közössége, így kell megközelíteni. Ha átvállaltunk iskolai-, szociális ügyeket, feladatokat, akkor természetes, hogy az állam ezt támogatta, hiszen eredetileg az ő feladata.
Az emberek gondolkodását átalakítani nagyon nehéz. Ezt a hit átadása területén is tapasztaljuk: a hitet bemutatni a másik embernek nem könnyű, de ugyanúgy az igazságot megmutatni is nehéz sokak számára, mert makacsul kitartanak a torz véleményük mellett, nem is akarják az igazságot megismerni. Nekünk nem kell mást tennünk, mint az igazságot hűségesen hangoztatnunk. Szeretném, ha minél több ember átgondolná ezt.”
Arról, hogy részt vett a győri DPK-gyűlésen:
„Egyáltalán nem tartom hibának, hogy ott voltam. A béke melletti felhívásról szólt a találkozó, egy nagyon puskaporos időszakban. Félő volt, hogy a háború továbbterjed, a béke miatt voltam ott és most sem tudnék mást vagy helyesebben cselekedni, minthogy elmegyek egy béke melletti demonstrációra. Az Egyház püspökeként nem tehetek mást, minthogy kiállok a béke mellett.”
Arról, hogy Kiss-Rigó László püspök egyes megnyilvánulásai és gazdasági fejlesztései káros hatással lehettek-e az Egyház társadalmi megítélésére:
„Ezt ő tudná megmondani, hogy mit miért tett és mihez honnan volt eszköze. Ezekről a kérdésekről mi soha nem beszéltünk. Minden püspök önálló és szabad, nem szólhatunk bele egymás dolgaiba. Az MKPK feladata sem az, hogy egyes egyházmegyék kormányzásába beleszóljon, hanem bizonyos lelkipásztori-liturgikus dolgokat mozdítsunk elő. Ő tudna erre hitelesen válaszolni, megvan a magam belső véleménye, de soha nem szerettem üzengetni senkinek. Ha egymással nem beszéltünk erről, akkor máshol sem kívánom minősíteni vagy értékelni. Szerintem ő bátran válaszol majd, hiszen ő az aki tudhatja, hogy mi és miért történik. El tudom képzelni, hogy vannak benne torzítások is.”
Rubovszky Ritára zúduló ellenérzésekről és ki nem nevezéséről:
„Ezek azok a kérdések, ahol a keresztény embernek meg kell szólalnia és véleményt kell formálnia. Ezt egy nagyon félelmetes és rosszindulatú cselekvésnek tartom. Nem tudom, hogy Rubovszky Rita felkérése milyen szinten volt, valóban megtörtént-e vagy csak tervbe volt véve – ezt ő tudná megmondani. Ha ez eldöntött tény volt és amiatt kellett megváltoztatni a szándékot, mert egyesek föllázadtak a vallásossága és katolikussága miatt engem ez a kommunizmusra emlékeztet. Sem Magyarország számára, sem a leendő kormány számára nem biztató ha ilyen vitákban negatív érv lehet, hogy valaki hívő. Viszont annyiból örülök, hogy a gondviselés Ritát megmentette attól, amit valószínűleg meg kellett volna tennie.”
hirdetés
