A 777 Podcast adásának vendége Varga László kaposvári püspök volt, akivel az imáról, a lelki életről, a kitartásról beszélgettünk.
Néhány gondolat a beszélgetésből:
„Isten megvan a mi imánk nélkül is, nem teszi többé vagy teljesebbé az imádságunk, mert önmagában teljes az élete. Nekünk van nagy szükségünk az imára. Az ima számomra nem program vagy lelkiismereti kötelesség, hanem kapcsolat és élet. Ez a legfontosabb. Az ima egy folyamatos tanulás, rajtam van elől és hátul egy „T” betű, miközben bátorkodom beszélni róla, de valójában minden nap újra kell kezdenem. Minden nap meg kell engednem a Szentléleknek, hogy vezessen.
Annak ellenére, hogy Isten teljes, mégis fontos neki a kapcsolat, hogy találkozzunk Vele és be tudjuk fogadni az ajándékait. Ezért meg is teremti a lehetőségeit, hogy ez megtörténhessen. A szívünkben lévő Szentlélek folyamatosan inspirál bennünket, hogy lépjünk be ebbe a kapcsolatba. Isten szemébe nincsen jó vagy rosszabb imádkozó, minden ima fontos neki, mint ahogy a szülőnek is az a pici gyermeke gügyögése, szavai. Mert annyira szeret bennünket, hogy figyel ránk és bennünket, hogy hogyan tudna mélyebben bevonzani bennünket ebbe a kapcsolatba. Ennek a tere és a lehetősége az, amit én imának hívok.”
Jézus és az imádkozás:
„Rengeteg imát tudott Jézus és az apostolok is, például ismerték a zsoltárokat. Miközben Jézus egyetlenegy imát tanít meg az apostoloknak – a Miatyánkot -, de valójában egész működése alatt imádkozni tanítja őket: hogy hogyan kell kapcsolatba lenni az Atyával. Folyamatosan példát ad nekik, tanítja őket, hogy mit jelent imádkozni. Ha össze kellene foglalni azt, amit a tanítványainak mutat példaként:
- A gyermeki bizalom imáját mert ő az Atyában van állandó kapcsolatban mint a Fia. Arra tanít, ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, akkor nem mehetünk be a mennyek országába.
- A teljes ráhagyatkozás imáját, például a sivatagi kísértés idején, teljesen rábízza magát az Atyára és az igére.
- Az Atya megdicsőítésének imáját, hogy hogyan kell Őt dicsőíteni. Itt külön megemlíteném a legnehezebb időszakban lévő imáit, a Getszemáni-kertben lévőt és a kereszten lévő szavait. Jézus folyamatosan az Atya dicsőségét keresi, nem az övét. Ezt tanítja a Miatyánkban is – szenteltessék meg a Te neved – nem magára irányítja a figyelmet.
Jézus a Getszemáni-kertben annyira szenved, hogy vért verejtékezik – orvosok azt mondják, hogy ez valóban megtörténhet. Láthatjuk, hogy Isten fia fél és retteg, könyörög, hogy ne kelljen kiinnia a kelyhet, mert nem mazochista. De azt is kéri, hogy ne az legyen, amit Ő akar, hanem az Atya és ezt háromszor is megismétli. Amikor harmadszor kimondja, akkor békességet érez és elindul a katonák felé, akik érte jönnek. Ez a nagyon emberi, valóságos példa, hogy hogyan lehet elfogadni a szenvedést és közben átadni magunkat a Mennyei Atya szeretetének.”
Az ima gyümölcsei:
„Számomra a két legnagyobb ajándéka az imának a békesség és az öröm. De ez nem jelenti azt, hogy ha nincsen békém, akkor nem volt értelme imádkozni. Én negyven éve kezdtem el a csendes szentségimádást: amikor elkezdtem, akkor azt gondoltam, hogy letérdelek az Oltáriszentség elé, letérdelek és azonnal jön a kegyelem. Ehhez képest fél évig semmi, csak szenvedés. Nem értettem az Istent. Visszatekintve láttam, hogy óriási munkát végzett, közben „megtörtént a műtét”, kitisztította a sebemet. Azért tartottam ki, mert megígértem Jézusnak, hogy minden nap odaadok neki egy órát. Óriási ajándék volt, amikor egészen váratlanul, fél évet követően egyik hajnalban letérdeltem és béke lett. Csendesen és váratlanul átölelt az Isten. És ez a béke mind a mai napig megvan, mint a folyó a medrében: a felszínt nagyon sok vihar korbácsolja, de ott belül béke van.”
Az imára való vágy felébresztése:
„Kérni kell a Szentlelket, ebben ő partner. Az is lehetséges, hogy megkérek valaki mást, hogy imádkozzon felettem, kérjen a Szentlelket. Vagy olyan filmek nézése, könyvek olvasása, amelyek megszólítanak ebbe az irányba bennünket. A szeretet leleményes, ha szeretnék valamit, akkor azt el tudom érni. Ha ez a vágy el kezd dolgozni bennünk, akkor megtaláljuk majd az időt az imára. Ezt követi a jelenlét, ami a legnehezebb: széttöredezik a jelenlétünk, mert az impulzusok csak néhány másodpercig tartanak. Állandóan érzelmi fény- és hangeffektusokat kapunk, amelyek pár másodpercre kötik le a figyelmünket, de a kapcsolathoz idő kell. Ahhoz, hogy én kapcsolatba kerüljek Istennel, igazi élő kapcsolatba, ahhoz „le kell költözni” az internetről. Komoly küzdelem volt ez nekem is, mert volt, hogy a telefonomat be vittem a kápolnába és időnként megnéztem: nem azért, mert üzenet jött, hanem mert eszembe jutott valami. Ahogy a szentmisén sem veszem fel a telefont, úgy az ima során sem használom.”











