„A sátántól semmit sem szabad kérdezni” – egy lengyel ördögűző őszinte válaszai

Marcin Ciechanowski atya- pálos szerzetes, a Częstochowai főegyházmegye ördögűzője, lelkigyakorlat-vezető, zenész, valamint orgonista és zeneszerző, illetve a Krakkói II. János Pál Pápai Egyetem médiatudományi előadója. Marcin atya homíliáit hívők ezrei hallgatják, Youtube csatornáján többezres nézettsége is ezt erősíti meg. Januárban a lengyel Rozaníec készített vele egy interjút, ennek fordítását olvashatjátok Marik Viktória önkéntesünknek köszönhetően.

– Ön ördögűzőként is szolgál. Ma, amikor lelki veszélyekről beszélünk, sokan éreznek félelmet, és azon gondolkodnak, hogyan védekezzenek ellenük.

– Nem a gonosz lélek elleni harcra kellene összpontosítanunk, hanem Istenre. Ez olyan, mint a házasság célja: nem az, hogy ne veszekedjünk vagy ne dobáljuk egymáshoz a tányérokat, hanem az, hogy szeressük egymást. Hasonlóképpen, a keresztény ember célja sem az, hogy teljesen bűntelen legyen, hanem az, hogy Istent a legteljesebb szívvel szeresse és ebből gyümölcsözően embertársait is szeresse. Ezért, ha az ember csak arra koncentrál, hogy ne kövessen el bűnt, az túl kevés. Nem lenne értelme az imádságnak, ha az csak a gonosz lelkek elleni küzdelmet szolgálná.

hirdetés

A legfontosabb a szeretet, nem a gonosz elleni küzdelem.

Ha valaki kertjét gondozza, elsősorban nem a férgekre és kártevőkre figyel, hanem a növényekre, gyümölcsökre és virágokra. A virágok illatát akarjuk érezni és a gyümölcsöt enni, nem pedig kártevőket fogni.

– Úgy gondolom, hogy ezek a szavak megnyugtatóak lehetnek számunkra. Azonban az ördögűzés témája és az, hogy mit mondhat az ördög, sok embert nagyon érdekel.

– A sátántól semmit sem szabad kérdezni. Ő hazudik, miért hinnénk neki? Valaki azt mondhatná, hogy az ördögűzés során kényszerítették őt, hogy az igazat mondja. De nem érezte magát kényszerítve arra, hogy eljöjjön onnan? Az ördöggel való beszélgetés iránti érdeklődés elsősorban emberi gőgből fakad. Ha valaki nem hisz az Egyháznak, miért hinne a gonosznak? Nem, az ördög mindig keveri az igazságot a hazugsággal, a jót a rosszal.

– Vagyis elvetjük a sátán iránti érdeklődést, és az Istennel való kapcsolatra koncentrálunk?

– Igen, az Istennel való kapcsolat a hit lényege. Megtörténik, hogy az emberek az ördögöt hibáztatják a problémáikért, mert ez a legegyszerűbb. Feltételezik, hogy ha kiűzik belőlük, a baj automatikusan megszűnik. És a végén kiderül, hogy az illetőnek pszichés problémái vannak, de ő ördögűzőhöz megy. Azt hiszi, az ördög kimegy és kész, probléma megoldva. De az önmagunkon való munka ennél sokkal hosszabb és keményebb folyamat. Az ördögűző nem árt az embernek, de az a megerősítés, hogy ördögűzésre van szüksége és nem orvosi segítségre, az viszont árt. „Az Úr gyógyszereket teremtett (…), és a bölcs ember nem veti meg őket” (Sir 38, 4). Isten elsősorban orvosokon keresztül cselekszik, akiknek bölcsességet ad. Ez az alapja az emberek gyógyításának. Ha pedig valaki többet akar és rendkívüliségre vágyik, Szent Ágoston egyenesen megkérdezi tőle: „Telhetetlen ember, mit keresel még? Ha Isten nem elég neked, mi lesz elég?”

– Fontos tehát a megkülönböztetés folyamata.

– Itt az egyszerű tisztességről van szó. Ha egy ebéd során megmérgeztem magam, megvizsgálom annak összes összetevőjét, amiből az ebédem állt: nem mondhatom csak úgy azt, hogy tuti a paradicsom volt a rossz és nem a hús. A tisztességes hozzállás az, ha megvizsgálom az összes összetevőt. Hasonló a helyzet az emberrel is, akinek nemcsak lelke, hanem teste és pszichéje is van. Ezért akkor járok el helyesen, ha feltételezem, hogy a problémám nem kizárólag spirituális eredetű. Amíg nem konzultálok a háziorvosommal a testi bajaimról és egy pszichiáterrel a pszichés dolgaimról, addig egyszerűen nem vagyok őszinte magammal szemben.

– Észrevehetjük, hogy egyesek megpróbálják „elimádkozni” a betegségüket, és a panaszukhoz illő imát keresnek.

– Néha az internetes fórumokon látunk ilyen szalagcímeket: „ez az ima erre jó, az meg arra”. Ezek a cikkek legfőképp kattintásvadász irományok. Elterelik a figyelmet az ima lényegéről, ahol minden magától Istentől függ.

Istennek nincs szüksége az én imámra, nekem van szükségem rá. Az ima megnyit engem Őfelé.

Ő az, aki cselekszik, nem én. Az ilyen-olyan imák dicsőítése a saját érdekek elérése érdekében eltereli a figyelmet Istenről. Amikor elmegyünk a boltba venni valamit, kártyával fizetünk, beütjük a kódot és megerősítjük. Ugyanígy lehet tekinteni a rózsafüzérre is. Elmegyek a templomba, elmondom a rózsafüzért, vagyis beütöm a kódot, megnyomom a zöld gombot, és ki kell jönnie annak, amit rendeltem. Csakhogy Jézus kiűzte a kufárokat a templomból. Nem kezelhetem Istent üzleti partnerként.

– És azután jön a csalódás, mert az ima nem segít?

– Megállapítjuk, hogy nincs technikánk, nincs semmink, amivel lenyűgözhetnénk Istent. A Krisztussal való egyesülés az ima kvintesszenciája, tehát ne magában az imában keressünk spirituális életet, hanem az Istennel való kapcsolatban, Aki határtalanul szeret minket.

– De a rózsafüzért érdemes imádkozni?

-Az apró dolgok, mint a rózsafüzér, nagy hatással vannak az emberi életre. Isten nagyon szereti a szerénységet. És annak ad többet, akinek kevesebbje van. A rózsafüzér pontosan ilyen. Egyszerű módon vezet ki a különféle nehézségekből, a szövevényes utakról. A rózsafüzérben Máriával együtt lépünk be Jézus életébe. A rózsafüzér az Ő életének titkai. Érdemes Azzal imádkozni, aki a legjobban befogadta Őt, vagyis Máriával. Amikor valami jót akarunk tenni, szakértőt, szakembert keresünk. Ezért akarunk Máriával imádkozni. Vele keressük a legjobb módot Jézus befogadására.

– Mondhatjuk tehát, hogy érdemes a Szűzanyával tartani.

– Ha valaki eltévedt az erdőben és nincs GPS-e, két lehetősége van. Talán valahol átverekszi magát a bokrokon. Azonban sokkal könnyebb megtalálni az ösvényt, mert az ösvény bizonyíték arra, hogy valaki már járt ott, és kijutott. Ezért a tizenegyedik századi Ave Maris Stella imádságban azt kérjük a Szűzanyától: „Készíts nekünk biztonságos utat”. Eljuthatunk-e egyedül Istenhez? Eljuthatunk, mert nem kötelező Máriába kapaszkodni, de sokkal könnyebb nekünk, elveszett vagy korlátozott embereknek egy ösvényen járni. Ezt az ösvényt a szentek és Mária taposták ki. És tudjuk, hogy mivel Ő célba ért és a mennyben van, hiszen hitünk szerint felvétetett a mennybe, ezért érdemes Vele tartani.

Akkor megvan az a bizonyosságunk, hogy kijutunk az eltévedésünkből és eljutunk Istenhez.

Marik Viktória

hirdetés