Amikor a demencia elveszi az emlékezetünket, mi marad? Mi tűnik el az életünkből, ha kizárjuk a családból a demens rokonainkat vagy akár elengedjük őket? – teszi fel a kérdést Amanda Achtman kanadai digitális tartalomkészítő, aki több éve küzd elszántan az eutanázia ellen. A videó jó emlékeztető mindannyiunknak: a szeretet soha el nem múlik.
Joan nem emlékszik arra hány éves, sem a férje nevére. Aztán a lánya segít neki: „Anya, te mindig Gilnek hívtad” – és erre az idős hölgy helyesel, rémleni kezd neki. Arra a kérdésre, hogy hány gyereke van, azt válaszolja, három vagy lehet, hogy több.
Joan idősek otthonában él, de a lánya, Jill minden héten többször meglátogatja. Segít neki fürdeni, elkészíteni a haját, de van, hogy csak együtt töltik az időt. „Szeretem megnevettetni” – mondja. Szokott a többi bent lakó időssel is beszélgetni, akiket nem látogat meg senki. Jill néha elveszíti a fonalat és nem ismeri meg a lányát, de ő aztán mindig segít visszatalálni az édesanyjának valódi önmagához.
„Senki nem akar demens lenni. Mindenki szeretne a végsőkig józan és szellemileg friss lenni, de ez valahogy a része tud lenni az elengedésnek” – mondja a lánya. Egy demenciával érő rokon segítése arra is megtaníthat minket, hogy elengedjük a kontrollt. „Azok, akik mindent megpróbálnak kontrollálni, hamar depresszióssá válhatnak, hiszen az élet ilyen: nem tudunk mindent az ellenőrzésünk alatt tartani” – teszi hozzá.
Az interjút készítő Amanda Achtman kanadai újságíró, aki évek óta küzd azért – többek között a Dying to Meet You projekten keresztül –, hogy az eutanáziát eltöröljék. Szerinte sokan azért támogatják az eutanáziát, mert nem szeretnének idős korukra teherré válni a szeretteiknek. „Nekem őt határozottan nem teher. Mindig is a gondoskodó anyukánk volt és mi is szeretnénk valahogy meghálálni a testvéreimmel azt a szeretetet, amit kaptunk tőle az évek során. Az édesanyám ajándék mindig, most is. Tudjuk, hogy aztán a mennybe fog menni, ahol találkozik édesapámmal, és jót táncolnak majd együtt” – mondja mosolyogva Jill.
Amikor az újságíró a riport végén megkérdezi az idős Joant, ki ül mellette, meghatva azt mondja: „A gyerekem.” Majd hozzáteszi:
„Az élet mindig jó. A kérdés mindig az, hogyan tudunk tovább menni.”
Kanadában a kormány jelenleg konzultációt folytat arról, hogy az eutanáziát ki kellene-e terjeszteni a demenciában szenvedő emberekre is. Amanda és mellette sokan mások hisznek abban, hogy az életről szóló döntés Isten kezében kellene hogy legyen, nem az emberekében, épp ezért szeretne bemutatni minél több példát arra, hogy miért nincs szükség az eutanázia kiszélesítésére.
hirdetés
