A héber és görög bibliai nyelvekben a remény szavai – qavah, yachal és elpis – mélyebb betekintést nyújtanak a remény jelentésébe. Ez a mi éltető erőnk!
A remény a hitünk egyik sarokköve, amely ígéretként és egyfajta életstílusként egyaránt átszövi a Szentírást. A héber és görög nyelvekben a remény szavai – qavah, yachal és elpis – mély betekintést nyújtanak a remény jelentésébe. A héber Bibliától az Újszövetségig a remény az Isten ígéreteibe vetett aktív, dinamikus bizalomként jelenik meg.
Qavah: Feszültségteli várakozás
A héber nyelvben a qavah szó a várakozás egy formáját, a reményt fejezi ki. A qavah egy megfeszített zsinór képében gyökerezik, a feszültség és a várakozás érzését sugallja. Ez nem passzív, tétlen várakozás, hanem aktív, bizalomban gyökerező. Ez a feszültség elismeri a küzdelem valóságát, miközben szilárdan ragaszkodik Isten hűségének bizonyosságához.
Az Ézsaiás 40:31 gyönyörűen érzékelteti ezt: „De akik az Úrban bíznak (qavah), erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
A qavah itt az Istenre való várakozás átalakító erejét hangsúlyozza. Ez a remény még a fáradtság és a küzdelem közepette is energiát ad.
hirdetésA szó a Zsoltárok 130:5-6-ban is előfordul: „Remélek az Úrban, benne remél (qavah) lelkem, és bízom a szavában.”
Ez a szakasz valamiképpen a qavah-t Isten szavával párosítja, aláhúzva az isteni ígéretek megbízhatóságát. Reménykedni ebben az értelemben azt jelenti, hogy
ragaszkodunk Isten hűségéhez, még akkor is, amikor a körülmények épp sivárnak tűnnek.
Yachal: Türelmes kitartás
A qavah-val szoros kapcsolatban álló héber yachal szó a kitartó remény jelentését hordozza. Míg a qavah a várakozás feszültségére utal, addig a yachal a remény fenntartásához szükséges türelmet emeli ki. Ez a kifejezés gyakran olyan mondatokban jelenik meg, ahol Isten ígéretei még nem teljesültek be, arra hívva a hívőket, hogy kitartsanak a hitben.
A Siralmak 3:21-24-ben Jeremiás próféta ezt írja: „De ha újra meggondolom, reménykedni (yachal) kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”
Jeremiás reménye Jeruzsálem romjai között nem a körülményeitől függ, hanem Isten szeretetének állhatatosságától. A yachal türelme magában foglalja a mély bizalmat abban, hogy Isten időzítése tökéletes. Elismeri a várakozás fájdalmát, miközben szilárdan hisz abban, hogy Isten ígéretei valóra válnak.
Elpis: Magabiztos várakozás
A görög Újszövetségben az elpis a remény elsődleges szava. A szó modern használatával ellentétben, amely gyakran bizonytalanságot sugall („remélem, hogy megtörténik”), az elpis magabiztos várakozást közvetít. Bizonyosságot jelent, nem pedig kétséget, mert az Isten változatlan jellemén alapszik.
A Róma 5:3-5-ben Pál ezt írja: „Tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet (elpis); a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.”
Pál számára a remény mélyen kötődik a Szentlélek átalakító munkájához. Ez egyáltalán nem egy múló érzelem, hanem az ember állandó hozzáállása, hogy jöjjön, ami jön, aminek jönnie kell.
Az elpis bizakodó várakozását a Zsidókhoz írt levél 6:19-ben még jobban hangsúlyozza: „Ez a reménység (elpis) lelkünknek biztos és erős horgonya.”
Ez a metafora a keresztény remény rendíthetetlen természetét ragadja meg, amely szilárdan tartja a hívőket az élet viharaiban.
A remény mélységei
A remény bibliai értelmezése mélyen kapcsolati jellegű. Távol áll attól, hogy pusztán egy jobb jövő iránti vágyakozás legyen. Sokkal inkább az Isten ígéreteibe vetett aktív bizalom, amely az Ő jellemén és cselekedetein alapul. Ez a kapcsolati aspektus az egész Szentírásban nyilvánvaló, ahol a remény elválaszthatatlan a hittől és a szeretettől.
A Katolikus Egyház Katekizmusa azt tanítja, hogy „a remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és az örök életre mint boldogságunkra.” (1817)
Ez a meghatározás kiemeli, hogy
a remény nem önmagától keletkezik, hanem Isten ajándéka, amelyet a kegyelem táplál, és az imádság tart fenn.
A remény bibliai üzenete arra hív minket, hogy életünket Isten hűségére építsük, és engedjük, hogy ígéretei minden próbatételen keresztül megtartsanak bennünket. Ez a remény az, ami átalakítja életünket, és arra hív, hogy tanúságot tegyünk a világnak Isten rendíthetetlen jóságáról.
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
