Benkovics Péter háromgyermekes édesapa, egy egészségügyi vállalkozás tulajdonosa és vezetője, író, tartalomgyártó, de mindenekelőtt: Krisztusban szabad, kereső ember. Legutóbb több ezer fiatal előtt tett tanúságot hitéről, a BOK Csarnokban az idei Forrásponton. Péter mesélt nehéz gyerekkoráról, lázadó fiatalkori énjéről, és megtéréséről. A Szentírás szeretete Jézussal való személyes barátságához, ez a barátság pedig a Katolikus Egyházba való hazatéréséhez vezetett. Alább olvashatjátok Péter tanúságtételét.
Mikor kisfiú voltam, egyik éjjel apám majdnem megfojtotta anyámat. Akkoriban az életem úgy telt, hogy napközben próbáltam eljátszani egy normál kisfiú életét, délután megcsináltam a házi feladatot, este lefeküdtünk – de nem aludtunk, hanem – kezdődött a rettegés: vajon apám mennyire részegen jön haza? Abból, hogy hányadik próbálkozásra sikerült a kulcsot a zárba illeszteni, már sejteni lehetett, mi jön. Általában valami jelentéktelen dolgon felhúzta magát, aztán hajnalig tombolt, mi pedig testvéremmel és édesanyámmal összekapaszkodtunk és féltünk. Később szüleim elváltak, és még gyerek voltam, mikor apám meghalt. Aki volt már ilyen helyzetben az tudja, hogy minden mélységnél van lejjebb. Egy gyereknek sem kellene azt hallgatnia rokonától – aki amúgy vasárnaponként két misére járt – hogy apám azért iszik, mert én rossz gyerek vagyok.
Tudtátok, hogy az ógörögben, az újszövetség eredeti nyelvében a pistis szó egyszerre jelent hitet és bizalmat? Hit és bizalom ugyanaz. Én mire felnőttem, én elvesztettem a hitemet…
hirdetésElvesztettem a bizalmamat abban, hogy az élet jó. És hogy az élet szerzője jó.
Úgyhogy, felkerülve Pestre a Műegyetemre, hátat fordítottam az Egyháznak és úgy akartam boldog lenni, ahogy a világ ígéri! Ehhez csak három dolog kell: gyönyörök, hírnév, pénz. Néhány év alatt elég jól kimaxoltam mindhármat: buliztam, csajoztam, és bulikat is szerveztem, aminek köszönhetően meglehetősen népszerű lettem köreimben, és kényelmes anyagi jólétem lett: vettem kocsit, s a többi… De legnagyobb meglepetésemre, egyre kevésbé voltam boldog. A bűnnek van ideig-óráig tartó gyönyörűsége, ezt a Zsidókhoz írt levél is írja – de akárhogy igyekeztem padlóig taposni a gázpedált, a külső sikerek ellenére, a lelkemben lévő üresség egyre jobban tátongott.
A legrosszabb az egészben az volt, hogy ez az élet szabadságot ígért, de ezzel ellentétben azt éltem meg, hogy egyre több dolognak leszek a rabja.
Mivel boldogság-terveim befuccsoltak, váltanom kellett. Elkezdtem olvasni a Bibliát, de nem igazán értettem, így beiratkoztam egy teológiai főiskolára – és mivel még pipa voltam Istenre és a katolikusokra – protestáns főiskolára, amit el is végeztem, és diplomás teológus is lettem. Felnőtt megtérésem őszinte volt, de kicsit farizeusi jellegű. Agymunka volt – szív nélkül. Igenám, de ennek a vallásosságnak erős korlátai voltak. Vissza-visszaestem régi életembe, sokszor még mélyebbre, mint korábban, DE most már bűntudatom is volt! Nagyon „szuper”! Emlékszem, egy nyári péntek délután a haverok már írogattak, hogy mi lesz este… én kimentem futni a Margitszigetre, és közben vívódtam azon, hogy nem kellene elmennem. A futás felétől már folytak a könnyeim, kértem Istent, hogy mentsen meg ebből a bulizásból. Vajon mit gondoltak, akik szembe futottak? De aztán hazamentem, felöltöztem és belevetettem magam az éjszakába – ismét. Emlékszem, Istent tettem felelőssé, végtére is Neki lett volna hatalma megszabadítani, hát miért nem tette. Időbe telt mire beláttam, hogy én ezt a bulizós életet – habár itt fejben már látom, hogy rossz, itt a szívemben – szeretem, és nem tudom nem szeretni. És Isten nem fog valódi akaratom ellenére, erőszakkal megváltoztatni. Akkor kértem Jézust, hogy formálja újra a szívemet, mert láttam, hogy nincs más megoldás.
És Jézus akkor azt mondta, hogy „Látod Péter, EZZEL a kéréssel már tudok mit kezdeni!”
És ekkor elindult egy egészen új dolog az életemben: elkezdett épülni egy SZEMÉLYES kapcsolat Jézussal. Ez egy rendhagyó kapcsolat, mert Jézus nem tudja a hátamat megveregetni, nem tudom fizikailag átölelni, de mégis: valódi kapcsolat ez. És ez a kapcsolat is ugyanúgy épül, mint bármilyen emberi kapcsolat: időt töltünk együtt, beszélgetünk, együtt csinálunk dolgokat. Ami azért erőfeszítés – cselekedet.
De a lényeg, hogy BARÁTSÁG épült. És ez a barátság volt az, ami kivezetett végül 12 éve a bulizós életből. Ebből kifolyólag elveszítettem akkori ismerőseim 80%-át. Aztán ugyanez a barátság vezetett néhány éve vissza a katolikus egyházba, aminek következtében elvesztettem protestáns ismerőseim 95%-át. De nem baj.
Mert ez a barátság minden lépéssel épül és bármilyen ára van, mindig többet ad.
Dícsértessék a Jézus Krisztus! – ezek a szavak közel 20 évig nem hagyták el a számat. Számomra a katolikus hithez való hazatérés a szabadság új dimenzióját nyitotta meg, Pál apostol szavaival: Krisztusban szabad életre vezetett. Érdekes ez az ellentét: amit a világ szabadságként árul, az rabsághoz vezet, és ami a hitéletben korlátnak tűnik, az vezet igaz szabadsághoz. A Szentgyónás sokak számára például bolondság, másoknak bántó kötöttség.
Én, aki sok sok évig nem gyóntam, tapasztalatból tudom, hogy a szabadság felé vezető út „gyóntató fülkékkel van kikövezve”.
Nem egy olyan hülyeséget csináltam régen, amibe simán meghalhattam volna. 80-nal visítani részegen…kocsi tetején… például. Rendszeresen gyötört ezeknek az emléke, vádolva, hogy mennyire érdemtelen vagyok az életre, a boldogságra, ha egyszer ilyen hülye tudok lenni. És ezektől nem tudtam szabadulni, rendszeresen be-betörtek a gondolataimba. Egészen az életgyónásomig.
Mert amióta meggyóntam és feloldozást kaptam, egyértelmű határa van annak, ami voltam, és ami leszek.
Máshogy bánod meg a bűneidet, amikor arca is van a másik félnek, mikor egy papon keresztül viszed Isten elé. Nagy motiváció ez, hogy a vállalhatatlanul gáz bűneidet ne kövesd el újra. Nem egy rossz dologtól sikerült úgy megszabadulnom, hogy mikor jött a kísértés, eszembe jutott, hogy nem lehet, hogy már megint ezt hozom fel Gyuri atyának…
Aki gyónni jár, az jobban meggondolja, hogy például mire kattint az interneten. Ugye.
Hálás vagyok, hogy gyónhatok és hogy Gyuri atya nem kapott szívrohamot az életgyónásomon néhány éve! Protestánsként sok értéket kaptam, de a Szentgyónás csodája csak itt van. Minden komolyan vett gyónás egy új kezdet, egy új élet, egy új fejezet a Jézussal való barátságban.
Itt, a katolikus egyházban találtam meg a hit teljességét és jelenleg épp katolikus teológiát hallgatok az egyetemen. És már katolikusként vetemedtem olyan dolgokra, mint például az Exodus90 lelkigyakorlat férfiaknak, ami látszólag megint csak korlátok sokasága, hiszen 90 napig egy csomó mindent nem lehet csinálni: filmet nézni, shoppingolni, meleg vízben zuhanyozni, de helyette napi szentórával, férfiközösséggel valósítjuk meg azt, amire Isten MINDANNYIUNKAT teremtett: hogy ne rabok legyünk, hanem uralkodjunk. Uralkodni a vágyakon, a kísértéseken, a múlt hatásain, hogy a döntés VALÓBAN a TE kezedben legyen: ez az igazi szabadság. De ehhez a szabadsághoz egy út vezet. Jézus mondja: “ÉN vagyok az Út, az Igazság és az Élet” – “Megismeritek az Igazságot és az igazság szabadokká tesz benneteket.”
Igen, az igazi szabadság egy barátságon át érhető el.
Ha van eddigi életemnek tanulsága, akkor az ez: dícsértessék a Jézus Krisztus. Tudjátok, hogy statisztikailag mennyi esélyem volt nekem családtörténetem, majd ifjúkori életem döntései után arra, hogy boldog családom legyen? Szinte semmi. Azoknak következménye van. Ma mégis háromgyermekes édesapaként és férjként olyan boldog családban élhetek, melyet gyerekként sosem tapasztaltam, nem láttam, melyre vágyni sem mertem és amit nem érdemeltem meg.
De Jézus – a barátom – valami oknál fogva megadta nekem.
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Mert Isten a mélységben sem engedett el és mindig ott volt velem. Nézzétek: tudom, hogy történnek szörnyű dolgok. Velem is történtek. De egy dologban biztos vagyok: ha csak egy icipicit nyitottá tudsz válni arra, hogy Jézus belépjen az életedbe, Ő ezt megteszi, barátod lesz, és ez a barátság felépíti benned is azt a hitet, azt a bizalmat, hogy az élet – és az élet szerzője – Jó. És bármi történt, lehet őszintén, szívből, hálával, szabadon mondani azt, hogy: Dícsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké. Ámen
Benkovics Péter
hirdetés
