Mile András több magyar felsőoktatási intézményben oktat, hat gyermekes családapa, zarándok vezető, fordító, aki kanadai és magyar identitása okán komoly jártassággal bír a különböző népek kultúrájában. A Halloween eredetéről, az ünnepek jelentőségéről, az elmúlás tudatosításának fontosságáról beszélgettünk.
Mindenszentek előestéjének megünnepléséről sokunknak van ellentmondó véleménye. Önnek, mint kanadai magyarnak, aki hagyományosan abban nőtt fel, hogy ünnepli a Halloweent, miről szól ez az este? Kezdjük a szó eredetével!
Angolul ez a szó, hogy Halloween, tulajdonképpen három szónak a lerövidítése: All Hallows Eve – Mindenszentek előestéje. A „hallow” szó egy régebbi kifejezés a szentekre, tehát ebben nincs „hell”, mint pokol, nem „Helloween”. Az „eve” – mint a New Years Eve vagy a Christmas Eve – pedig az „evening”-nek egy régies rövidítése. Magyarországon van Mindenszentek vigíliájának előestéje, mert van Mindenszentek. Tehát van Halloween Magyarországon. A kérdés, hogy hogyan ünnepelje az ember? Amivel most találkozunk, az sok régi forrásból táplálkozik és persze egy globális világban újabb szokások – pozitívak és negatívak egyaránt – tapadtak hozzá.
Milyen elemekből rakódott össze ez az ünnep? Mi a kialakulásának a története?
Az ősz egy fontos dolog, amit érteni kell ebben. Véget ért egy időszak, véget ért a nyár, már ősz van, ekkor hal meg, szenderül álomba a természet. Ez tükröződik az egyházi évben is, a hagyományos rítusban most vasárnap volt Krisztus Király vasárnapja, ami mostanra november végére került át. Mind a kettőnek van logikája, mégpedig az, hogy mindkettő lezár, Jézus Krisztust mint a világmindenség urát – nem csak a halottaknak és a mennyországban lévőknek, hanem ennek a világnak is az urát – ünnepeljük. Ez mindenhol egy hagyományos időszak az ünnepségekre. Agrár társadalmakban ekkor vannak az aratási ünnepségek, a szüreti mulatságok.
Az urbanizáció a szokásoknak a temetője, a városokban ezek az ünnepségek kihalnak, de vidéken még szépen megélik az emberek.
A természet meghal – természetes dolog ekkor a halálra gondolni. Az Egyház is a halottakra irányítja a figyelmünket azzal, hogy jön Mindenszentek ünnepe, ahol a megdicsőült egyházat ünnepeljük. Aki ellátogat egy temetőbe Mindenszentek nyolcadában teljes búcsút nyerhet egy elhunyt számára, tehát maga az Egyház is buzdít, hogy menjünk el a temetőbe, maga az Egyház is hozza a halál témáját, ami szintén az egyik fő gondolata a Halloweennak.
Van egy általános, emberi, jókedvű igény arra, hogy amikor ünnepelünk beöltözzünk, akár a szép ünneplő ruhánkba, akár álruhába, maskarába. A katolikus világban többnyire farsangkor történik ez. Tegyük hozzá, hogy bőven voltak olyan szent életű emberek, papok, akik felszólaltak a farsangi mulatságok ellen is, hiszen a beöltözés, anonimitás teret engedett olyan fajta pajkos dolgoknak, amik feszegették az erkölcs határait. Ennek vannak kereszténység előtti gyökerei is, például egyes leírások szerint a kelták ekkor állatbőrökbe bújtak, hogy elijesszék a rossz szellemeket, akikről úgy tartották, hogy az egyre sötétedő napokban megjelennek.
Milyen külsőségek, szimbólumok kapcsolódnak Mindenszentek előestéjének ünnepéhez? Sokan eredeztetik pogány szokásokból, mit gondol erről?
Az emberek bizonyos időszakokban szeretnek több fényt gyújtani. A Karácsony ennek kiemelt példája. Halloween kapcsán a töklámpás történetében egy ír hagyománnyal találkozunk. A Jack-o’-lantern, a lámpát viselő Jack eredete egy kedves népmese, amiben egy furfangos fickó kicselezte az ördögöt. A mennybe nem mehetett fel, mert azért annyira nem volt jó ember, de hogy az ügyessége miatt a kárhozatra se jusson, arra lett ítélve, hogy a lelke járja a földet. Magyarországon régen a parazsat taplógombában vitték a szegényebb emberek, így Írországban is, akinek nem volt pénze rendes lámpásra, az a parazsat valamilyen nagyobb gumóba, például tarlórépába helyezte el. Mivel a szülők szeretik ijesztgetni a gyerekeiket nevelési céllal – vagy csak úgy – ha látták, hogy messze megy egy kis fény, mert arra sétál valaki, akkor azt tudták mondani, hogy ott megy a Jack a lámpásával. Észak-Amerikában rájöttek, hogy sokkal jobb és praktikusabb, ha egy szép, nagy, narancssárga tököt faragnak ki és abba raknak egy mécsest.
Ebben semmi okkult nincs, a magyar népmesékben sincs mély teológia, csak valamit megörökít, humorosan.
Magyarországon és sok más helyen is voltak kegyes kolduló időszakok. A legismertebb, amikor Gergely pápa napján a fiatal diákok, sokszor a fiatal klerikális személyek Gergely-járást tartottak, körbejártak, hogy élelmiszert gyűjtsenek be maguknak. A házról házra járás konkrétan ennek a katolikus szokásnak a maradványa, nem pogány dolog. Az eredeti ötlet a „trick or treat” mögött az volt, hogy cserében annak, hogy az illető kap valamilyen kis édességet, imádkozni fog az ajándékozó családjának a halottaiért. Ez is egy kimondottan katolikus szokás, emiatt is kötődik ehhez az ünnepkörhöz. Ez idővel kikopott, illetve a protestáns országokban már nem imádkoztak a halottakért, de ez a házról házra járás és az édességért való könyörgés megmaradt. Ezek a koldulók általában a fiatalok közül kerültek ki, akik ugye – ami persze nem a keresztény megbocsájtás szellemében történt – amennyiben nem kaptak valakitől, akkor jött szóba a „csel”, ami az adott kor csínytevéseinek felelt meg.
Fotó: Dreamstime
Kelta, ír népi eredetről beszélt, magyar katolikusokként miért lenne relevanciája ünnepelni?
A belvárosi plébániánk tartott egy szüreti bált, holott itt, Budapesten egy szőlőtő sincs. De nagyon jól tette, hogy tartott! Van bőven, nagyon helyesen, egy csomó magyar hagyomány, szüreti mulatság, jó hogy ezek megmaradtak. Mi az, ami releváns egy ünnephez? Az is kicsit erőltetett, hogy egy belvárosi plébánia szüreti mulatságokat tart. De tartson! Kell-e ürügy ahhoz? A modern városban, ha össze akarunk fogni egy közösséget és tartani egy közösségi alkalmat, már tulajdonképpen keresni kell az ürügyet. Ez nem egy organikus közegként működik, nem ismerjük a szomszédokat, már nem úgy vagyunk, mint faluhelyen, hogy mindenki ismer mindenkit, ugyanoda jár templomba és vásárba.
Valamilyen módon a közösségeket építeni kell, mert maguktól nem épülnek, dolgozni kell azon, hogy felelevenítsünk hagyományokat, találjunk újakat, szóval menedzselni kell a közösségi életet.
A magyar nép eddig sem volt egy kulturális vákuumban, hatalmas hatással volt ránk például az osztrákokon keresztül a germán kultúra, illetve a környező szláv népeknek a kultúrája is valamelyest. Persze a modern média hozza magával, hogy van olyasmi, ami globalizálódott. Jó kérdés, hogy mindenki ugyanúgy ünnepli-e a karácsonyt, mint ahogyan a nagyszülei ünnepelték? Sokkal népszerűbb lett például a pulyka, mert ezt látják az emberek az amerikai filmekben, ahol őshonos. Nem zárja ki egymást, hogy egyik nap pulyka legyen, másik nap töltöttkáposzta vagy halászlé. Ugyanígy, senki nem mondja, hogy márpedig muszáj ilyen meg olyan módon ünnepelni Mindenszentek előestéjét. Nagyon sok szokásunk katolikus eredetű, bár sokan nem is tudnak róla, de jó, hogy megtartjuk. Hagyományosan december 24-e szigorú böjti nap, tehát húsmentes nap volt, ahogyan október 31. is. Már sajnos nem az, de milyen jó, hogy karácsonykor még mindig nagyon sok család eszik halászlevet.
Angol nyelvű országokban nem volt farsang, mert egy protestáns országban nincs nagyböjt.
A modern, multikulturális Angliában, Egyesült Államokban vagy Kanadában már keverednek a szokások, ez egy természetes folyamat, más országok, más kultúrák hozzák magukkal a szokásaikat. A karácsonyfa és az adventi koszorú német, protestáns környezetből érkező szokások. Most minden templomban ott van az adventi koszorú, ami egy evangélikus lelkész ötlete volt. Karácsonyfákat régen nem díszítettek, és nagyon sok déli országban most sem díszítenek, a spanyol vidékeken nem a karácsonyfának van hagyománya, hanem az óriási, nagyon díszes betlehemeknek. Vannak helyi szokások, természetes dolog, hogy alakulnak. Persze a modern média globalizálja ezeket a dolgokat, lehet válogatni.
Mit adhat a Halloween ünneplése?
Egy ünnepet! Van egy alkalom végre, amikor városi emberek jókedvűen összejönnek, beöltöznek, esznek-isznak, örülnek egymásnak és ennyi, nem kell ennél több. Van egy közös program, egy összekovácsoló alkalom. És ez jó!
Sokan kritizálják azzal, hogy a halál kultuszát építi az emberek között, ami ellentétes a keresztény felfogással. Ön gyakorló hívőként mit gondol erről?
Nem tudom hogyan jelenik meg a halál kultusza, amikor maga az Egyház jónak tartja, hogy akár naponta menjünk ki a temetőbe, gyújtsunk gyertyát, imádkozzunk, töltsünk ott időt.
Maga az Egyház vezényel ki úgymond a temetőbe, és ezt nem tartjuk a halál kultuszának, hanem nagyon helyesnek.
A koponyától megint nem kell félni, a keresztény művészetnek a velejárója a memento mori (emlékezzél a halálra), illetve a horrorisztikus jelképek. Vannak katolikus közösségek az Egyesült Államokban, ahol tematikus Halloween ünnepségeket tartanak, szóval szenteknek kell beöltözni. Szent Dénes hagyományos ábrázolásában a fejét cipeli, Szent Ágota a levágott melleit tartja, Szent Luca a kivájt szemeit, Szent Bertalan a lenyúzott bőrét fogja. Ha elmegyünk egy gyönyörű gótikus székesegyházba ezek a rémisztő ábrázolások ott vannak előttünk. Régen az Egyház nem félt attól, hogy ábrázolja a halált, hiszen az be fog következni, ha tetszik, ha nem.
A helyes lelkiismerethez szerintem segít a halállal való szembesülés és gondolkodás. Maga a feszület egy horrorisztikus halált mutat be nekünk. Nem a halál ünnepléséről van szó, hanem a tudatosításról. Egyszerre szembesülünk valamivel, ami fájdalmas és borzasztó, de hisszük azt, hogy van feltámadás, szóval van remény. Ez az egésznek a lélektana. Azt az Istent imádjuk, aki a kereszten meghalt. De nem vagyunk halálimádók! „Az élet győzedelmeskedik”, ez így van, de a halál elkerülhetetlen és ez az az ünnepkör, amihez hozzátartozik, hozzátartozhat Mindenszentek előestéjének az ünneplése.
Mile András
Sokan az okkultizmussal kötik össze a Halloweent, mint valami, ami a sátán számára nyit lehetőségeket. Rejt-e magában valóban ilyen veszélyeket az az ünnep?
Mint minden ünnep, elferdülhet. A karácsony nagyon sok ember számára csak a vásárlásról szól, egy fogyasztói ünnep, teljesen kiüresedett. Ettől még nem mondjuk, hogy ne ünnepeljék. Ahogy a fogyasztói társadalom rátelepszik a karácsonyra, a Halloweenre is sajnos rátelepedtek az újpogány mozgalmak. Tegyük hozzá, hogy máskor is, például a téli napfordulókor vannak, akik valahova kivonulnak és mindenféle szertartásokat végeznek, ezért van, hogy más országokban sajnos nem, hogy nyitva tartják, hanem bezárják a temetőket ekkor. Ezzel mérsékelten kell foglalkozni. Ha adódna, hogy egy halloweeni bulin valaki valamilyen okkult dolgot akarna csinálni, attól természetesen el kell határolódni, az elfogadhatatlan. Ha elmegy egy fiatal bármilyen szórakozóhelyre, ahol találkozni lehet erkölcstelen helyzetekkel, azoktól is el kell határolódnia.
A jó erkölcsöt mindig tartani kell, függetlenül a helyzettől.
Természetes dolog, nemcsak Halloweenre vonatkozik, hanem minden ünnepkörre, megmozdulásra, hogy az ember nem csinál dolgokat, amik tiltottak. Az okkultizmus nem csak erre az időre korlátozódik, lehet hogy most jobban előtérbe kerül, de az nem azt jelenti, hogy Halloweenkor megjelenik, aztán eltűnik.
Elcsúszhat egy népi vallásosság, vigyázni kell vele, de az Egyház mindig engedett teret ilyen inkulturációnak. Tömjént mindenki használt, japánok, egyiptomiak egyaránt. Magának az orgonának is véres gyökerei vannak, a római amfiteátrumokból is eredeztethető ez a hangszer, ahol keresztény vértanúkat mészárolták le, miközben szólt az orgona. Az Egyház sok mindent megkeresztelt úgymond. Temetkezési szokásokra tekintve például a zsidók nem temettek virágokkal, szóval lehet mondani, hogy az egy pogány dolog, de nem, nagyon sok esetben nem az a helyes, hogy pogány vagy nem pogány, hanem hogy emberi gesztusok. Persze nem mindegy a motivációja, de nagyon sok minden van, ami egyszerűen emberi, és egy keresztény kontextusban a helyére kerül.
hirdetés