Szinte mindenki őriz valamit a családi legendáriumban 1956-ról. Forradalom, szabadság, lyukas zászló, fiatalok hajthatatlan hazaszretettel, ikonikus fotók, ballonkabátok bátor menetelése egy jobb világ felé. A „pesti srácok és lányok” mellett vidéken is számos ember állt ki az elnyomók ellen. 68 éve remény szállt a levegőben, izzó erők és fogyhatatlan lendület. Október 23-án, hogy mindannyian kicsit megállhassunk merengeni, büszkének és hálásnak lenni, könnyen találhatunk ehhez elfoglaltságot. Számos program, ingyenes múzeumi tárlatok, megemlékezések vánrnak bennünket a fővárosban és vidéken is. Emellett versek, dalok és ikonikus filmek repíthetnek vissza oda, ahol őseink életüket áldozva kiálltak a szabadságért, így értünk is.
A néma forradalom egy film, amely szélesebbre tárja perspektívánkat, és jó választás az emlékezéshez. 2018-ban mutatták be a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, számos díjat elnyert, mégsincs annyira az eszünkben, ha ’56-os filmet keresünk.
A történet – anélkül, hogy sokat elárulnék – egy kelet-német osztály kiállását, néma forradalmát és annak következményeit hozza elénk, igaz eseményekből merített a rendező. Theo és Kurt belóg egy mozifilmre, és az ott látott híradóban értesülnek a magyarországi eseményekről, barátaikkal illegális rádióadásokat hallgatnak, megtudják egy téves hírből, hogy Puskás Ferenc meghalt (pedig a világhírű focista életben volt), majd úgy dönt az osztály, hogy egy perc néma csenddel fejezik ki szolidaritásukat a forradalmárok felé az egyik tanóra kezdetén. Az eset nagy port kavar, a rebellis gyerekek ügye még miniszteri szintekig is felér. Az érettségi előtt álló fiatalok sokat tettek kockára értünk. Most mindegyikük viszgázik emberségből és becsületből is. Rendkívül megindító a kiállásuk, izzó indulatok, éledező tettvágy, terhelt magánéleti szálak, egy egyébként is terhelt időszakában a történelemnek.
Nekünk, kiknek ezerkilencszázötvenhat nem csupán emlék, sokat jelenthet ez a film, pláne, hogy egy külföldi alkotásról van szó, hiszen külön öröm, hogy ők ilyen formában is feldolgozták múltunkat. Leszögezhetem, hogy megrendítő, felkavaró, de felemelő alkotás is egyszerre, zseniális színészi alakításokkal és igényes képivilággal.
Ők megértették, tudták és hitték, hogy tényleg ilyen nagy dolog a szabdság.
Köszönjük nekik és az összes felmenőnknek, akik életükkel és halálukkal is a hazát szolgálták. Minden hősnek hálával tartozunk, akik szembeszegültek a kommunista diktatúrával, akár életük árán is.
Gloria Victis! Dicsőség a hősöknek!
Gál Petra Júlia