Dr. Csókay András idegsebész neve nemcsak országosan ismert, de a bangladesi sziámi ikrek szétválasztása óta sokan ismerhették meg a nevét világszerte is. Tíz évig volt a Honvéd Kórház osztályvezető főorvosa, mielőtt nyugdíjazták volna. Jelenleg Balassagyarmaton és Salgótarjánban dolgozik operáló idegsebészként. Az interjúban őszintén beszél a nyugdíjazásáról, a magyar egészségügy helyzetéről, a közbeszédet uraló gyűlöletkeltésről, az egyházon belüli papi botlásokról és megtéréséről is.
Doktor Úr, vágjunk is bele a közepébe! Már egy ideje nem szolgál a Honvéd Kórházban, ugyanis nyugdíjazták. Saját akaratából döntött a nyugdíj mellett, vagy más befolyásoló tényezők voltak a háttérben?
Nem saját akaratból történt. Tulajdonképpen nem egy kellemes nyugdíjazás volt, először visszavonták a vezetői megbízásomat, majd megegyeztünk, hogy heti 4 órában a fővárosi betegeimet kontrollálom. Elértem a nyugdíjkorhatárt, tehát egy szót sem szólhatok ellene. De ahogy történt, annak vannak hátsó indokai. Ha távolabbról nézzük, ez is beletartozik tulajdonképpen abba a konfliktusba, amiben már régóta élek. A konfliktus örömteli oka, hogy én 26 éve, a megtérésem kezdetekor azt az útmutatást kaptam az Úr Jézustól, hogy próbáljam a tudományt evangelizálni.
Így azon az úton mentem, hogy velünk az Isten, tehát Istennel megyek a tudományban is, mert a tudomány is Istentől van.
Amíg csak abban a stádiumban voltam, hogy Isten velünk van, sokan megmosolyogtak de, addig nem szúrt annyira szemet a világnak. Mert tulajdonképpen mindenhol velünk van, tehát nagyon tág a keresztény hitnek ilyen szempontból az értelmezése, hogy mennyire van velünk a Szentháromság Egy Isten. Ebbe aztán sajnos bőven belefér, hogy elválnak házastársak, hogy nem jár az ember vasárnaponként misére, hogy nem járul szentgyónáshoz, szentáldozáshoz. Szóval nagyon széles a skála és ebből kifolyólag nagyon nagy meglepetéseket okoznak hívő emberek, akiktől olyat látunk néha, amin megrökönyödünk.
Történt egy elképesztő kulcsélmény az életemben. Tízéves születésnapján Marci fiunk rendkívüli tragikus elvesztése majd a hatalmas fájdalomban tizenhat hónap után annak a gyógyító felismerése, hogy Isten nemcsak velünk, hanem bennünk is van. Ez egy döntő előrelépés volt a hitéletemben. Ebben a tekintetben egy óriási változás történt a tudományomban is.
Korábban is imádkoztam műtétek előtt, de azóta imádságban operálok, a sziámi ikrek szétválasztása is imádságban történt.
Szóval visszakanyarodva a nyugdíjazásom kérdésére, a tanúságtevő magatartásom sokkal radikálisabb lett és azóta valóban ráfordultam egy kicsit a Golgotára a feltámadás biztos tudatával reményteli örömével. Megelégelték a szereplésemet a Honvéd Kórházban, melynek tíz évig voltam osztályvezető főorvosa. Például kialakítottam egy különös munkamódszert az osztályon, minden reggel boncgyakorlatot végeztünk, a szabályos boncolás keretein belül, hogy jobban menjenek a műtétek – és ennek komoly eredménye volt, lásd sziámi ikrek szétválasztása. Most pedig kétszáz évvel Semmelweis után betiltották a mindennapos boncgyakorlatokat, gúnyolódó, ostoba cikkek jelentek meg erről laikus véleményvezér újságírótól, hamis információk alapján.
Nem becsben való távozás volt az enyém, de nem bánom, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik és tudni kell mindig mindenkinek megbocsátani, ez is feladatunk.
Megjelent nálunk a 777-nél egy könyve, melynek címe Istennel a műtőben. De lehet-e Isten nélkül? Hogyan áll jelenleg az orvostudomány és a hit kapcsolata, történt valami elmozdulás az utóbbi pár évben?
Látszólag a természettudományok vagy az orvostudomány megengedi azt, hogy Istent megemlítsük. Azt, hogy Jézus Krisztust is megemlítsük, aki ott van a műtőben is, ha hívjuk, azt már nem engedi meg. Életem legnagyobb tudományos büszkesége – amit sajnos Magyarországon nem tudtam elfogadtatni, de egy kis amerikai idegsebészeti tudományos lapban elfogadták – az a cikkem, amelyben kifejezetten az idegsebészeti innovációkról számolok be, melyek Jézus-imában és rózsafüzérimákban születtek. Benne van a címében, nem csak megjegyzésben, hanem a fő címében:
Neurosurgical innovations born in Jesus and rosary prayers – Jézusban és rózsafüzérimákban született idegsebészeti újítások.
Ebben leírom az elmúlt 25 évnek azokat az idegsebészeti innovációit, amelyek komoly hatással voltak a világ idegsebészetére, például a súlyos koponyasérültek tekintetében. Többek között azt is leírtam, hogy előtte, 42 éves koromig semmiféle kreatív ötletem nem volt a tudományomban. Kellett hozzá a 26 évvel ezelőtti alapmegtérési Jézus élményem majd 14 évvel később fiunk halála, tizenhat hónapnyi iszonyatos szenvedés utáni még erősebb hitre jutás, második megtérésnek is hívhatjuk.
Fotó: Szabó Csaba
A bangladesi sziámi ikrek szétválasztása után úgy nyilatkozott, hogy csoda történt. Ennek a csodának a dokumentációját Mindszenty József hercegprímás szentté avatási kérelméhez csatolták is. Miért került elutasításra?
Valóban csoda történt! Többek között azért utasították el, mert az egyházjogi kanonizációs eljárás hivatalosan azokat a csodákat ismeri el, amelyek teljes gyógyulást hoznak. Magát a csodát tudtommal nem kérdőjelezték meg, de az egyik kislány a sziámi ikrek közül – sajnos – egy nagyon hátrányos neurológiai állapotban maradt a mai napig, önálló életre nem képes, állandó ápolásra szorul. A másik indok az volt, hogy nemcsak Mindszenty bíboros úr közbenjárását kértük, hanem egyéb más szentekét is. Ez is egy követelménye a kanonizációnak.
Doktor Úr neve a nem hívők számára is ismert, a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásával kapcsolatban legalábbis minden bizonnyal hallottak Önről. Történt egy nagy szakítás az alapítvány és Ön között. Emberi, politikai vagy vallási dolog áll ennek hátterében?
Óriási konfliktus robbant ki, mert többen azt gondolták, hogy ez a szétválasztás főleg az orvosok érdeme, a résztvevők csodája. Én viszont nem ezen a véleményen voltam, mert én voltam a 24 órás szétválasztás tervezője, végrehajtó vezetője – és én pontosan tudom, hogy mit tett Jézus Krisztus eközben. Milyen csodákat tett a huszonnégy órás műtét során – és ehhez képest mit tettünk mi, vagy mit tettem én. Ennek a műtétnek vezetője és irányítója Jézus Krisztus volt.
Jézus nem csak velem, hanem bennem is volt és első sorban az Ő érdeme a sziámi ikrek szétválasztása.
Dr. Papp Lajos professzor úr mondta: „az orvos nem gyógyít. Az orvos kezel és Isten gyógyít.” Ezekből lettek a csúnya nézeteltérések. Könyvet is írtam róla „Megbocsájtás Jézus imával” a Szent Gellért adta ki, de az „Istennel a műtőben” 777-nél megjelent könyv is tartalmazza az előzményeket.
Ön hogyan látja a magyar egészségügy helyzetét?
Óriási nagy szóródást mutat, ami attól is függ, hogy ki mit tudott kiharcolni az osztályának és a kórházának. Azért ebből nagy különbségek vannak, nemcsak a várólistákban, hanem egyáltalán a kapacitásban. A kormánynak a legnagyobb, legkomolyabb intézkedése, hogy kivezette a hálapénzt az egészségügyből. Ez az utóbbi ötven évnek a legnagyobb történése a magyar egészségügyben, hogy ezt az átkozott, gonosz, oktatást gátló, morálisan tönkretevő tényezőt megszüntette. Ugyanakkor az intézkedés nem hozta meg igazán a motivációt arra, hogy az orvosok a béremeléssel még nagyobb erővel dolgozzanak. Sajnos a szakdolgozói béremelés sem érte el az orvosokét, nélkülük meg nem lehet gyógyítani. A hálapénznél az volt egy lehetséges motiváció, hogy minél több műtét, annál több hálapénz. A megszűnése után a helyére kellett volna lépnie a küldetéstudatnak, hivatástudatnak. Az egész erkölcse sajnos a társadalomnak nehezen javul, és ez alól az egészségügy sem kivétel, mert mindenki az e világi dolgokért hajt.
A gonosz lélek sajnos alapos, romboló munkát végez.
Az életvégi törvény Európa-szerte nagy vitákat szül. Az élet szent és sérthetetlen. Magyarországon is fontos téma napjainkban. Doktor Úr kifejtené a véleményét az eutanázia kérdésében?
Maximálisan a katolikus egyház tanításával értek egyet. Az élet szent és sérthetetlen. Az emberi élet nem lehet az ember kezében, sem az orvos kezében. Az orvos nem dönthet arról, hogy mikor legyen vége egy életnek, mert aki ilyen döntéseket hoz, az biztos, hogy nem fog üdvözülni.
Ahogyan Szent Ágoston mondta: „aki megteremtett megkérdezésed nélkül, nem fog üdvözíteni közreműködésed nélkül”.
Ma törvény szabályozza, hogy ha egy kisgyermek halva születik és megszületése után életjelet nem mutat, tehát nem dobban a szíve, akkor nem adható ki, hogy a szülők eltemethessék. Ez keresztény szempontból számomra teljesen elfogadhatatlan. Mit gondol erről, hogy az orvostudományban teljesen máshogy viszonyulnak ahhoz, hogy mi számít életnek és azt honnan tekintjük valóban annak?
Ez számomra hihetetlen és megdöbbentő. Ugyanis az emberi személy a fogantatás pillanatától létezik. Ugyanolyan emberi személy, mint mi. Az emberi személy létezéséhez pedig hozzátartozik, hogy az itt maradt testét el lehet temetni. Tehát egy magzat testét is el lehet temetni.
Fotó: Szabó Csaba
Az életében fontos szerepet tölt be a misszió. A nyugdíj mellett több ideje van a missziós tevékenységére? Többet jár ki Nigériába?
Eddig is évente kétszer mentem ki két hétre és ameddig az egészségem engedi, addig ezt tartom. Bár nyugdíjaztak, dolgozom tovább Salgótarjánban, Balassagyarmaton majdnem teljes munkaidőben.
Erősen él bennem egy kép, ahogyan Nigériában egy műtőben felmutat a falon lévő feszületre. Eljöhet az az idő, hogy ez Magyarországon is teljesen normális legyen, és minden egyes egészségügyi intézményünkben ott legyen előttünk-felettünk egy feszület, hogy láthassuk a legnagyobb gyógyítót, aki a mi bűneinkért halt meg?
Sőt Nigériában például műtét közben bejön három műtősnő és elimádkoznak egy tized rózsafüzért, hogy segítsék a műtétet. Minden műtétet egy Üdvözlégy Máriával indítok. Azért sok kórházban itthon is van erre utalás, akár a nevében is. Ugyanakkor nagyon jó a felvetés, mert nekünk állandóan szembesülnünk kell Jézus Krisztussal, aki az igazi gyógyulást hozza.
Sok múlik az igazgatók hozzáállásán, hogy mennyire Krisztus hírvivői.
Mit gondol a magyar oktatásügyről, milyen egy jó iskola Ön szerint?
Én továbbra is azt mondom, hogy fontos a szakmaiság, de ennél van egy sokkal fontosabb dolog. Az iskola adjon egy krisztusi mintát a gyermekeinknek. Természetesen a nem hívőkre nem kell ráerőszakolni az első 3 parancsolatot, de az emberi együttélésnek a szabályai a négytől a tizedik parancsolatba vannak belefoglalva. Ez a legfontosabb, hogy ezt át tudja adni az iskola a gyerekeknek. Utána jöhetnek az alapok.
A főparancs a szeretet, erre kell nevelni elsősorban a gyerekeket, hogy tudjanak és akarjanak szeretni.
Nem olyan rég beszélt egy interjúban a közbeszédet uraló gyűlölködésről. Mit gondol arról, amikor egy olyan közegben is a gyűlölet és uszítás hangján szólalnak meg bizonyos közszereplők, akik egyébként pont keresztény konzervatív értékrendet képviselőnek vallják magukat?
Megélem saját magammal kapcsolatban is. Az ember egóját pedig ezek a dolgok nagyon bántják. A kérdés az, hogy én mi akarok lenni és mit gondolok erről? Azonosítom-e magamat az egómmal? A bennem élő végtelenül szerető Istent vajon zavarná-e, ha kígyót-békát kiabálnának Rá? Nem. Valószínű széttárná a kezét és megbocsátana. Túl kell látni az egón, túllátni a másik emberből felfröccsenő gyűlöleten.
Az meg különösen szomorú, ha van egy magát kereszténynek mondó erő, és azzal roncsolja önmagát, hogy gyűlölködik. Sajnos ez tetten érhető ma Magyarországon, adott esetben jobban gyűlölködik, mint egy nem hívő csoportosulás.
Magyarország keresztény, de mélyebbre kell eveznie az országnak, mert a felszínes kereszténységet ki lehet tenni a cégtáblára, de ez kevés lesz ahhoz, hogy életben maradjunk. A politikába is be kell vinni az Úr Jézus Krisztust, még ha fújnak is ez ellen.
Nem lehet jézusi politikát csinálni úgy, hogy közben gyűlölködő saját véleményvezéreim vesznek körül.
A szomszédunkban háború zajlik, ártatlan életeket oltanak ki, egyre több a vallási alapon történő vérengzés. A kereszténységet gúnyolják és csúfolják, lásd párizsi olimpiai megnyitó. Merre tart a világunk Ön szerint és mi nekünk, egyszerű keresztényeknek a feladatunk ezekben a nehéz időkben?
Az imádságnak óriási ereje van. Érzi az ember és a világ az imádság átható erejét, még akkor is, ha kinevetnek miatta. Nagyon fontos, a szociálpszichológia is bebizonyította, hogy a csoportos lelki támogatásnak, a szeretettel odagondolásnak van hatása. Mi ezt imának nevezzük, aminek óriási ereje van és csodákat tud tenni. Nem mindig földi módon. Ez nem gond, mert a mélyen hívő ember tudja, hogy a mi időnk nem a halálig tart! Mi az örök élet felől kell, hogy lássuk a dolgokat, magunkat. Tehát lehet, hogy a szenvedésemet nem értem, de ezen a magasabb szinten ott értik. Krisztus érti! Isten érti! És ez nekem biztonságot ad, nekem ez elég a küzdelmekben.
Az egyházunkon belül nemrégiben napvilágot látott több megbotránkoztató, szörnyű eset. Mit gondol ezekről a papi botlásokról és bűnökről? Egy megtisztulási folyamatnak vagyunk most szemtanúi?
Minden ilyen bűn hoz – nyilván – egy megtisztulást. XVI. Benedek pápa azt mondta: „jó, hogy bűnös az egyház így én is tagja lehetek”. Nagyon fontos mondat ez.
Miért ne cselekedne bűnt az egyház tagja, hiszen neki is szabad akarata van?
Mert nemcsak a papok az egyház tagjai, hanem a hívők is sokszor azok a gyilkosok is ott a börtönökben, vagy éppen szabadlábon. A szentségek kiszolgáltatását nem attól teszi függővé az egyház, hogy az illető papnak milyen gondolati, szóbeli, cselekedetbeli bűne volt. Persze a bűnt elítéljük, utáljuk, gyűlöljük, kritizáljuk, de a bűnöst szeretnünk kell és az üdvösségéért kell imádkoznunk. Óriási hibát követnek el azok, akik elkezdik temetni az egyházat ilyen esetek után. Barsi Balázs atya mondata jut eszembe, aki így fogalmazott: „a földi egyház az első pünkösd óta válságban van”. Mindig meg fog tisztulni az egyház.
Fotó: Szabó Csaba
Az Isten próbára teszi a hitünket. Az Önök életében is történt egy ilyen nagy próbatétel, amikor gyermeküket elvesztették. Közbenjáróként odafentről segíti Önöket, de mi kell ahhoz, hogy ne a kérdés maradjon csak: Istenem, miért? Miért pont ő? Mi kell az elfogadáshoz és az elengedéshez? A hitünket hogyan ne veszítsük el?
Itt, ahol most ülünk, mögöttünk van egy kerti medence. Ebbe fulladt bele az én kis Marci fiam a tizedik születésnapján, miközben mi itt ültünk bent, ebben a szobában. A medencében húszcentis víz volt. Vártuk a keresztszülőket, meg is jöttek, és elkezdtük keresni Marcit, de nem válaszolt. Először azt hittük, hogy elbújt, ami egy tízéves kisfiúnál előfordul. Aztán a mögöttünk lévő ajtón kiléptem a teraszra, már kezdett sötétedni, és ott találtam a jól sportoló, teljesen egészségesnek tűnő gyermekemet, hason fekve a húszcentis vízben.
Rögtön felismertem a mozdulatlanságáról, hogy a kisfiunk meghalt.
Természetesen beugrottam és kidobtam a vízből, elkezdtem az újraélesztést, közben megérkeztek a mentős kollégák és még egy másfél-két órán át élesztettük újra, de nem sikerült visszahozni. Tudomásul kellett vennem, hogy nekem, aki mindennap imádkozom, tizennégy éve mélyen vallásos, katolikus szentségekkel teli életet élek, itt most meghalt a gyermekem. Ez egy sorsdöntő fordulatot hozott az én életembe, az Istennel való kapcsolatomba és Jézus Krisztussal való kapcsolatomba. Azt a fordulatot hozta, hogy meg tudtam gyógyulni tizenhat hónap után, miközben volt oltáriszentség – misztikus kapcsolatom. A Szent István Bazilikának van egy oldalkápolnája, épp ott voltam szentségimádáson, amikor megjelent az oltáriszentségben Jézus Krisztus Marci fiam vállát átfogva, és jól hallhattam, ahogy a fiam azt mondta: Jól látod, apu! Hónapokkal később kétségbeesésemben imádkozva, megszólított az Úr Jézus, nem tudom visszaadni azt a szeretetet, amivel a hangjában szólt hozzám: Hát nem tudod, hogy velem van? Ilyen élményeim voltak, és ennek ellenére én még mindig keseregtem és szomorkodtam. Nem hibáztattam az Istent, elfogadtam. Mustó Péter atya szavaival élve: „ami van, annak szabad lennie”. Muszáj elfogadnunk, mert Isten engem jobban szeret, mint én magamat. Tizenhat hónap után egyszerű mély imádság közben megvilágosodott számomra, hogy mit jelent a feltámadás. Mit jelent az, hogy mi nemcsak a lélek halhatatlanságában hiszünk, hanem a test feltámadásában is.
A kereszténység, a hitünk a tudatosság útja.
A misztikus élmény külön kegyelem, lehet, hogy annak a személynek pont kellett, szüksége volt rá, de a tudatosság útján is el tudunk jutni a hitigazságokhoz. Márpedig az a hitigazság a legfontosabb, hogy szeressük az Istent teljes erőnkből és lelkünkből, és bízzunk Benne. Ebben a bizalomban benne van az a hűség, hogy biztos vagyok abban, hogy Ő tudja, hogy nekem mi a legjobb. Nem én tudom azt, hogy mi nekem a legjobb. Aki bízik Istenben, az tudja, hogy ilyen tragédiákból is származik majd valami csodálatos. Azért merek erre ilyen határozottan válaszolni, mert van egy személyes tapasztalásom.
Mit gondol az ördög csinosságáról? Egy közös barátunktól, Eperjes Károlytól származik a gondolat, miszerint: ,,az ördög mindig csinos volt, de soha nem volt annyira csinos, mint most”. Ön is így látja?
Abszolút így látom én is, mert az ördög hihetetlenül ravasz, és elhiteti magáról, hogy nem létezik; ha pedig nem tudja elhitetni, akkor mindig a jó képében, a csinosság képében próbál belénk férkőzni. Egy állandó, hatalmas küzdelem zajlik a hívő keresztények életében az ördög ellen. Egy személyes példa, ami szintén az ördög műve, hogy az én nevemmel hirdetnek mindenféle gyógyszert, kenőcsöt. A mesterséges intelligenciával már olyan trükköket tudnak csinálni, ami látszólag teljesen hitelessé teszi ezeket az ártalmas reklámokat. Nagyon fontos, hogy ilyenkor ne engedjem be a sátánt harag vagy bosszúvágy formájában.
Imával tudjuk igazán kiütni a patást, nem szabad szóba állnunk vele.
Végezetül, ha visszatekint eddigi életére, van olyan dolog, amit másképp csinálna?
Rengeteg, de a huszonhat évvel ezelőtti megtérésem óta – pontosabban a megtérésem kezdete óta – remélem, hogy a halálos bűnök valóban elhagytak. De sajnos az Isten nélküli, hitet elhagyó életemből rengeteg momentum van, amit másképp csinálnék. Szintén Barsi Balázs atyától származik a gondolat, miszerint: „…a szemlélődő kereszténység magasabb rendű, mint a megtapasztaló kereszténység, mert megszemlélheted a rosszat és tudni fogod, hogy miért nem szabad elkövetni azt”. Hála Istennek Krisztus kegyelme, és a feleségem megbocsájtó szeretete segítségével, bármennyit ,,dolgoztam” rajta, nem sikerült tönkretenni a házasságomat. Így mind a ketten – a feleségemmel – örömben éljük az életünket, és ez a legfontosabb, hogy szeretet és derű sugározzon a Krisztusban hívő Szűzanyát megrendülésig szerető, tisztelő emberből.
Dr. Csókay Andrással készült Istennel a műtőben című – interjúkötetünk az alábbi helyről rendelhető: https://777blog.hu/istennel-a-mutoben/
hirdetés
