Egy amerikai katolikus YouTube-csatornán néhány éve töltöttek fel egy mindösszesen hét perces videót a csendről. Rendkívül értékes gondolatok vannak benne, amelyek érintik szinte valamennyiünk életét. Te mennyi időt vagy csendben egy nap? Úgy, hogy nincsen körülötted sem zaj! És az alvás nem számít!
“Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” (Márk 1:35)
A csend hihetetlenül fontos. Isten a csenden keresztül beszél hozzánk. A csend elemi része a világ megújulásának, az Egyház megújulásának, és mindannyiunk lelki megújulásának. Isten úgy teremtette meg a szívünket, hogy az vágyjon a csendre. A csend önreflexióhoz, és önkorrekcióhoz vezet. De talán mindennél fontosabb, hogy a csend bensőséges viszonyt létesít Istennel.
Teréz anya mondta: A csend gyümölcse az ima. Imáinkban Isten hangját halljuk. Az Ő hangja és szava nélkül a bárányok nem hallják a gazdát. Csend nélkül nem tudunk imádkozni. Csendben kell lennünk, és figyelnünk kell.
Vajon Isten nem tudna a zajban szólni hozzánk? Dehogynem! De nem így szól hozzánk, nem tör erőszakkal ránk. Tiszteletben tartja a szabad akaratot. Meghív minket. Hangja csendes, sokkal inkább egy érintés a szívünkben, ami arra hív minket, hogy szeressünk és azt tegyük, ami helyes, elkerülve az ördögöt. Békét ad nekünk, de hallgatnunk kell hangjára.
„A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében.” (Katolikus Katekizmus 1776)
„Amikor az erkölcsi lelkiismeretre hallgat, az okos ember hallhatja Istent, aki szól hozzá.” (Katolikus Katekizmus 1777)
Ezek füllel nem hallható hangok, ez más nyelvezet, amit csendben, elmélkedve lehet csak megtanulni, észlelve, hogy Isten jelen van. Mindig jelen van, csak meg kell állnunk, és felismerni ezt. A legegyszerűbb módja annak, hogy ezt átéljük, a templomban van, ahol tényleg, valóban jelen van Isten az Eucharisztiában. De nem lehetünk állandóan ott a templomban. Tudjuk azt is, hogy amennyiben kegyelmi állapotban vagyunk, Isten bennünk él.
Sziénai Szent Katalin mondta: saját szívünk egy élő tabernákulum.
Egyszerűen szükségünk van arra, hogy magunkat összeszedve belépjünk lelkünk belső szentélyébe. Naponta szükségünk van a csendre. Arra kell törekednünk, hogy figyeljünk Isten jelenlétére és akaratára. A szentség lényege az Istennel való egyesülés és az Ő akaratának teljesítése. Jó gyakorlat lehet, ha megállunk és megkérdezzük őt: Istenem, mit kellene most tennem? Hogyan akarod, hogy legközelebb szeressek? Hogyan kellene most szeretnem?
Ha ezt megkérdezed, érezni fogod, hogy beszél hozzád. Érezni fogod, ahogy a lelkiismeretedet érinti. Istenem, mit akarsz most tőlem?
Az ördög gyakran használja a zajt és a figyelemelterelést, hogy megakadályozza, hogy meghalljuk Isten hangját: nem akarja, hogy megálljunk és figyeljünk. Azt akarja, hogy folyamatosan csak menjünk, menjünk, menjünk. Miért? Mert megállni, imádkozni és figyelni az alázatosság és a hit cselekedete. Ha ez a két dolog együtt van, a hit és az alázat, akkor Isten munkálkodik.
A világ zaja nem csak hang. Amikor csendről és zajról beszélünk, nem egyszerűen hangokra gondolunk. A világ zaja egy állandó propaganda, ami hatással van ránk. Folyamatosan zúdul, ahogy a hullámok egymás után csapódnak a partra. Eltereli a figyelmünket az igazi jóról és a célunkról. A legrosszabb, hogy az ördög különösebb munkálkodása nélkül, vagy anélkül, hogy a világ állandóan minket követelne magának, legtöbbször mi magunk is keressük a zajt és a figyelemelterelést.
Sokszor mondjuk, hogy nincs időnk, de ha ránéznénk a telefonunkra és ellenőriznénk a képernyőidőnket, akkor felismernénk, hogy igenis van időnk. Csak elpazaroljuk.
Isten szava nem jut el hozzánk, ha pár percenként ellenőrizzük a közösségi médiát. Lehet, hogy egy percig még figyelünk, de aztán megint azon kapjuk magunkat, hogy a telefonunk rabjai vagyunk. Ez engem a Gyűrűk urára emlékeztet. Frodónak hordoznia kellett a gyűrűt, de ugyanakkor ezzel kockáztatta az emberségét is.
Néhányan úgy bánunk a telefonunkkal, mintha a szerelmünk lenne. Bámuljuk, simogatjuk, nem tudunk nélküle élni, és kockáztatjuk, hogy birtokba vesz minket. Minél tovább volt Gollamnál a gyűrű, annál kevésbé volt ember. A drágasága iránti megszállottsága miatt egy tüzes tengerben végezte. Tudom, hogy az analógia nem tökéletes, mert a probléma nem maga a telefon. A telefon semleges. Nem az internet, nem a rádió vagy a tévé a probléma. Ezek mind eszközök. A probléma mi vagyunk. Rossz hajlamaink vannak. De ha ezzel tisztában vagyunk, akkor határokat, szabályokat kell felállítanunk a saját érdekünkben. Lehet, hogy még egy Csavardi Samura is szükségünk van, hogy segítsen nekünk. Szükségünk lehet egy barátra, aki törődik velünk.
Határozzunk meg időpontokat, amikor megnézzük az e-mailjeinket, a híreket, amikor ránézünk a közösségi média profilunkra, de nagyon fontos, hogy határozzuk meg azt az időt is, amikor kikapcsoljuk a rádiót, a tévét, az iPadet…
Nemcsak Istentől tartanak távol minket ezek az eszközök, hanem a családunktól és a hivatásunk megélésétől is. Ez nagyon fontos. Az emberi lelket arra tervezték, hogy töltsön időt csendben. Csend nélkül nincs lelki béke. A csend belső dolog. A Szentírás azt mondja: Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46:11)
Isten jelen van, különösen az imában. Legyetek fogékonyak a csendre, a hallgatásra. Imádkozzátok a rózsafüzért, az Üdvözlégy Máriát. Legyetek nyitottak, ha valami megérinti a szíveteket. Isten meg akar újítani benneteket. Isten inspirálni akar titeket. Isten arra akar használni Titeket, hogy segítsen másokon.
De előbb el kell vonulod a világ zajától. Időt kell adnod Istennek. Egyszerűen választanod kell.
Bátorítalak benneteket: szorítsátok vissza a zajt. Jelöljetek ki elcsendesedésre alkalmas időt. Imádkozzatok, és ami a legfontosabb: hallgassatok a csendre.
Fordította: Judákné Orsolya
hirdetés
