Épp könyveket pakoltam, amikor elém került egy kis kötet, A kereszt vigasza címmel. Benne sok-sok istenes vers, olyan szerzőktől, akik nem híresek ugyan, ám a szívük Istenért ég – ezt érezni Komáromi Mária csodaszép alkotásában is. Ha csak öt percre szeretnél kiszakadni a napi körforgásból, olvasd el ezt csendben!
Teremtő Istenem
Emlékek bő áradatában
Gondolatom kutatva keres,
Téged keres gyermekkorom őre,
Téged, ó Teremtő Istenem.
Az élet nehéz útvesztőjét járva,
Valahol elveszítettelek.
Nem találok magamnak más Istent,
Újra meg újra Téged kereslek.
Gyermekkorom mély áhítatában
Hozzád szállt tiszta, hű imám,
Az oltár előtt térdepelve kértem,
Add áldásodat rám.
Tehozzád szállt esdeklésem
Rendes, józan férj után,
Gyermekekért könyörgő imám is
Nálad meghallgatásra talált.
Keresem most gyermekkorom élő Istenét,
Ki nyújt vigasztalást.
Téged, ki féltő szeretetteddel
Minden gyermekedet vársz.
Istent keresve nem magam állok
Ez úton tétován,
Mert az út sokfelé vezet.
Vajon a mi Istenünk melyiken jár?
Úttalan utakon, sűrű sötét ködben,
Segíts Istenünk, hogy utadat megleljük!
Keskeny út, fényes út kövezve –
Jósággal, igazsággal, hűséggel –
nyílik nekünk.
Jöjjetek! Vár reánk! Ez úton leljük,
A megbocsátó, irgalmas, igaz Istenünk!
Komáromi Mária
hirdetés
