Miről szól a barátság és miért fontos a szeretetnek erről a formájáról is beszélni?
C.S. Lewis A szeretet négy arca című könyvében a barátságnak szentel egy egész fejezetet. Ebben kifejti, miért is probléma, hogy korunkban alulértékelik ezt a fajta emberi kapcsolatot, valamint arról is szót ejt, hogy miről szól egyáltalán a barátság:
„A barátság előfeltétele az, hogy a barátokon kívül valami mást is akarjunk. Ha az őszinte válasz arra a kérdésre, hogy Ugyanúgy látod-e az igazságot?, így hangzik: „Nem látok semmit, az igazság pedig nem érdekel, nekem csak barát kell”, legfeljebb ragaszkodásnak van helye, de nem barátságnak. Hiszen miről szól akkor a barátság? – Márpedig a barátságnak valamiről „szólnia” kell, még ha a dominó vagy a fehéregerek iránti rajongásról is. Akinek semmije sincs, semmit sem tud közösbe tenni; aki sehová se tart, nem lehet útitársa.”
A barátok egymás bajtársai, egy közös ügy harcosai. Találóan írja le Lewis, hogy ha egy ember csak magát a barátságot hajszolja, akkor nem lesznek barátai. Kell a közös cél, az a plusz valami, ami két embert összetart.
„Nagy a társaság, de barátunk csak az az egy-két ember lesz, akikkel további közös vonásokat is találunk. Az effajta szeretetben, ahogy Emerson mondta, az a kérdés: Szeretsz?, voltaképpen azt jelenti: Te is így látod az igazságot?, de legalábbis: Téged is ez az igazság foglalkoztat? Az lesz a barátunk, aki egyetért velünk, hogy egy bizonyos kérdés, melyet mások semmibe vesznek, igenis fontos, függetlenül attól, hogy a válaszban is egyetértünk-e.”
Fantasztikus érvelése végén Lewis rámutat, Isten hogyan használja fel eszközként a barátságot az életünkben arra, hogy meglássuk másokban az értéket: „Nem szebbek ők, mint ezer meg ezer más, ám a barátság által Isten felnyitja a szemünket az ő szépségükre, ami – mint minden szépség – tőle származik, és egy igaz barátságban tovább növekszik. A barátság a kezében eszköz a teremtésre és a kinyilatkoztatásra.”
Még nem érkezett hozzászólás