Meggyőződéses ateistából meghatározó keresztény író – így tért meg C.S. Lewis

A legendás író, C.S. Lewis a kereszténység támadójából az egyik legismertebb hívő író lett, aki a mai napig is hatással van sokakra meggyőző érveléseivel. 

A Narnia-könyvek szerzője mesés írásain kívül közismert logikus és egyedülálló hitvédelmi érveléseiről is. Azonban sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan vált a népszerű író ateistából hívő kereszténnyé. 

C. S. Lewis 1898-ban született Belfastban, gyermekkora „egyhangú, prózai boldogsággal” telt. Azonban hamarosan bekövetkezett az a tragédia, ami miatt hite hosszú évekre megingott. Édesanyja rákban meghalt, amikor a fiatal Lewis kilencéves volt. Apjával nem ápoltak jó kapcsolatot egymással, és bár testvérével, Warrennal közel álltak egymáshoz, úgy fogalmazott, hogy „minden tartós boldogság, minden nyugalom és biztonság eltűnt az életemből”.

Az első világháború borzalmai tovább fokozták elkeseredését és kiábrándulását, nem tudott mit kezdeni az emberi gonoszsággal és azzal a mészárlással, ami a fronton zajlott. Mindezek után arra a következtetésre jutott, hogy Isten vagy nem létezik, vagy közömbös a jó és a rossz iránt, vagy még rosszabb: Isten gonosz. 

Mára pontosan tudjuk, hogy itt nem ért véget Lewis spirituális utazása, aki kimagasló tanulmányi eredményeket ért el. Négy év tanulás után Lewis három kitűnő minősítésű diplomát szerzett Oxfordban: görög és latin irodalomból, antik filozófiából, valamint angol nyelvből és irodalomból. Elnyert egy tanári állási pályázatot is, így 1925 októberétől angolt taníthatott az oxfordi Magdalen College-ban.

Lewis itt életre szóló barátságokat is kötött, találkozott Owen Barfielddel, akivel közösen megalapították a The Inklings nevű irodalmi csoportosulást. A tagok között a legendás A gyűrűk ura szerzője, J. R. R. Tolkien is benne volt, valamint Adam Fox, Hugo Dyson, Charles Williams és Warren, Lewis bátyja. A csoport tagjai rendszeresen összegyűltek, meghallgatták és megvitatták egymás írásait. A gyűrűk ura első részletei is ebben a körben hangzottak el. 

Ezek a baráti kapcsolatok Lewis hitére is hatással voltak. Bár megtérését hosszas küzdelem előzte meg, mindig állította, hogy nem érzelmi alapon, hanem a logika és észszerűség hangját követve döntött Isten mellett. 

A kezdőlökést T. D. Weldon egyik megjegyzése jelentette, mely arra késztette, hogy újragondolja mindazt, amit még mindig „a keresztény mítosznak” nevezett.

Weldon ugyanis kijelentette, hogy a Jézus halála és feltámadása melletti bizonyítékok feltűnően meggyőzőek.

Lewis elolvasta az Evangéliumokat, és megdöbbentette, hogy mennyire nem hatnak fikcióként: a szerzők túlságosan földhözragadtnak tűntek ahhoz, hogy kitalálják az egészet. 1931. szeptember 19-én Lewis, Dyson és Tolkien egy éjszakai séta során beszélgetésbe elegyedtek a mítoszokról. A séta és az eszmecsere egészen reggelig tartott. Tolkien meggyőzte Lewist arról, hogy Isten a mítoszok révén készítette elő a talajt a keresztény történet számára. Lewis megtérésének utolsó állomása három nappal később következett be, amikor testvérével, Warrennel együtt a Whipsnade-i Állatkertbe motorozott:

„Mielőtt elindultunk, még nem hittem abban, hogy Jézus Krisztus Isten fia, de mire odaértünk, már igen.”

Lewis a The Pilgrim’s Regress (A zarándok visszaútja) című könyvében – allegorikus formában – beszéli el megtérése történetét. Lewis ezek után kezdett el a tanítás mellett keresztény hitvédelmi könyveket is írni, a második világháború alatt, 1941 és 1944 között, a BBC-n tartott egy kereszténységről szóló rádiós előadássorozatot, melynek írott változata magyarul Keresztény vagyok! címmel jelent meg. 

Lewis megtérését a Surprised by Joy (Az öröm vonzásában) című munkájában e szavakkal írta le:

„1929 húsvét utáni időszakában beadtam a derekam, s talán mint olyan valaki, aki egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért meg, elismertem, hogy az Isten – Isten.”

hirdetés