A paralimpián sokan úgy versenyeznek, hogy egész életükben együtt éltek testi fogyatékosságukkal, de vannak olyanok is, akik egy trauma következtében veszítették el végtagjukat. Szvitacs Alexa para-asztaliteniszező utóbbiak közé tartozik, azonban nagy kitartásáról tett tanúbizonyságot azzal, ahogy a kezdeti sokk után ma paralimpiai bronzérmet nyert.
Valószínűleg kevesen ismerik itthon a toxikussokk-szindrómát és Szvitacs Alexa is így volt ezzel, egészen addig, amíg ez a szörnyű betegség meg nem támadta a szervezetét.
„Ez egyfajta vérmérgezés, amit esetemben egy tampon okozott. A karomat és a lábujjaimat viszont orvosi műhiba miatt kellett amputálni, erről viszont nem szívesen beszélek, mert több eljárás is zajlik az ügyben” – mesélte még a paralimpia előtt az Indexnek adott interjújában Alexa.
Kezdetben vírusos megbetegedésnek indult az egész, aztán egyre komolyabbra fordult, amikor a fertőző osztályról felkerült az intenzívre és mesterséges kómába helyezték, mert a létfontosságú szervei kezdtek leállni.
„Ráraktak egy 72 órás dializálógépre, átmosták a véremet, aztán amikor felébresztettek a kómából, láttam, hogy durván be vannak kékülve a végtagjaim. Kérdezgettem, hogy mi lesz, mert mindkét kezem, illetve mindkét lábam be volt rajzolva vállig, illetve térdig, de megnyugtattak, hogy nem lesz baj, fel fognak szívódni az elszíneződések. Aztán bejött hozzám egy orvoscsapat, egy dopplerrel elkezdtek vizsgálni, és mintha ott sem lettem volna, közölték, hogy akkor a bal kart könyök alatt, valamint a lábujjakat levágjuk.
Senkinek nem kívánom azt az érzést, sokkoló volt, de ők is megdöbbentek, mert azt hitték, hogy velem ezt az intenzíven már közölték. Teljesen összetörtem, de ez nagyjából 10 percig tartott, mert tudtam, hogy a szüleim úton vannak, és nem láthatnak ilyen állapotban, már az addig történtek is rendkívül megviselték őket. Úgyhogy próbáltam a pozitívumokat keresni:
Nem az ütőkezemet veszítettem el, nem kerülök tolószékbe, élek. Ott döntöttem el, hogy paralimpikon leszek.”
Két és fél hónapot töltött az intenzíven, majd három hét volt számára a rehabilitáció, de már a kórházban talált rá alkalmat, hogy újra ütőt ragadjon és asztaliteniszezzen. Nem tört össze, hanem boldog emberként rögtön az új lehetőségek lebegtek a szeme előtt. A komolyabb edzéseket 2019 áprilisában kezdte el, második versenyét szeptemberben megnyerte, ez az Európa-bajnokság volt, ráadásul ez egyben paralimpiai kvótát is jelentett számára. Napra pontosan egy évvel azt követően érte el ezt a sikert, hogy újra lábra állt és elkezdett járni.
Idén augusztusban pedig érmet szerzett a paralimpián! Bár hatalmas csatában kikapott az elődöntőben az ausztrál színekben versenyző Na Lei Lintől, de ezzel a harmadik helyen zárt Tokióban.
„A harmadik szettet 2-0 után gyorsan be akartam fejezni, és pont itt fordult meg a mérkőzés. Utána már nem tudtam a játékomat játszani. Rendkívül boldog vagyok a bronzérem miatt, de azért egy nagy adag hiányérzet is keletkezett bennem. Nincs mit tenni. Tanulok a hibákból és Párizsban megpróbálok még jobban szerepelni” – nyilatkozta az elődöntő után a Magyar Paralimpiai Bizottság honlapjának Alexa.
Ez a siker és kitartás pedig sokunk számára példaértékű lehet, ha azt érezzük, hogy nagyon magunk alatt vagyunk. Ugyanis mindig van kiút onnan, és ha felállunk, akkor újra boldogok lehetünk!
Forrás: Index
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás