Timothy Keller nevét Magyarországon is sokan ismerik, hiszen számos keresztény sikerkönyv szerzője. Éppen a húsvét öröméről és a feltámadásról írta legújabb könyvét, amikor kitört a koronavírus-járvány, majd pár hétre rá megtudta, hogy súlyos rákos beteg. A Christian Postnak adott interjújában bevallotta, hogy ez a hír teljesen átformálta őt és a feltámadásba vetett hitét.
Timothy Keller számára a feltámadás nem egy absztrakt fogalom, hanem egy erőteljes igazság, amely átjárja az egész életét és reményt és békességet ad neki.
„Amikor tudod, hogy hamarosan meg fogsz halni, akkor döbbensz rá, hogy lényegében eddig a saját halálod tagadásában éltél” – nyilatkozta a Christian Postnak. „Amikor ezzel hirtelen szembesül az ember, akkor merül fel benne a kérdés: Van elég hitem ehhez? Tényleg elhiszem azt, hogy Jézus feltámadása megtörtént, és ha Jézusba vetett hitben halok meg, akkor én is feltámadok egyszer?”
A 70 éves manhattani lelkészt negyedik stádiumú hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták. Ez a betegség általában nagyon gyors lefolyású, egy év alatt is elviheti áldozatait, ami Timothy Keller szerint általában egy nagyon fájdalmas évet jelent.
Bár tisztában van a helyzet komolyságával, Keller optimistán tekint a jövőbe, a teste jól reagál a kemoterápiára, így akár több évet is élhet még. Azonban betegsége hatására a lelkipásztor még valóságosabban megtapasztalhatta keresztény hitünk lényegét: Jézus feltámadásába vetett bizonyosságunkat.
A 21. század egy elismert keresztény gondolkodójaként számos könyvet kiadott már, melyeket magyarra is lefordítottak, mielőtt pedig rákkal diagnosztizálták, bejelentette, hogy egy új könyvön dolgozik: Hope in Times of Fear: The Resurrection and the Meaning of Easter (Reménység a félelem idején: A feltámadás és húsvét üzenete).
Az eredeti tervei szerint a könyv egy korábbi írásának a folytatása lett volna, azonban a lezárások és a halálos diagnózis mindent megváltoztattak.
„Itt voltam én, aki éppen egy könyvet írt a feltámadásról, amikor rájöttem, hogy csak félig hittem el, hogy meg fogok halni.
Elgondolkodtam és rájöttem, hogy valamilyen módon csak félig hittem a feltámadásban is – nem intellektuális értelemben, hanem a szívem mélyén legbelül.
Felismertem, hogy sokkal nagyobb és mélyebb hitre van szükségem a feltámadásban, intellektuálisan és szellemileg is.”
Ahogyan elkezdődött a kemoterápiája, úgy kezdett el Keller foglalkozni a feltámadásba vetett hitével is. A Biblia olvasása és imádság közben kérte a Szentlelket, hogy tegye élővé ezt az igazságot a szívében. Ahogyan a legtöbb ember, Keller is a saját halála tagadásában élt. Azonban amikor szembe kellett néznie saját halandóságával és ennek a spirituális valóságával, akkor megváltozott benne az, ahogyan a Földön töltött idejét látta és felértékelődött benne a feltámadásnak a mindent átformáló ereje.
A lelkész viszont kiemelte, hogy nem csak egy sokkoló élmény erősítheti meg a feltámadásba vetett hitünket. Bármilyen nehézségen is megyünk keresztül, ezek az elvontnak és megfoghatatlannak tűnő fogalmak Istenről valósággá válhatnak az életünkben, a szívünkben, és akkor már nem a világi örömök, hanem Isten lesz a mi vigasztalásunk.
„Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Imádkozom, hogy még éveim legyenek hátra, ne csak néhány hónap. Imádkozom, hogy a kemoterápia folytatódjon és hatékony legyen. De készek vagyunk arra, ahogyan Isten dönt felőlem. Lelkileg készen állunk” – mondta Keller, majd hozzátette:
„Tudom, hogy Jézus Krisztus feltámadása tényleg megtörtént. Amikor meghalok, akkor pedig tudom, hogy a feltámadás is.”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás