A Biblia tele van képekkel és szimbólumokkal, éppen ezért a tapasztalatlan olvasó meg is rémülhet tőlük. Azonban az Igétől nem kell megijednünk, olvassuk bátran, és ne sajnáljuk az időt a megértésére! Íme néhány bibliai kép és szimbólum, melyeknek a jelentése más megvilágításba helyezheti az ismert igeszakaszokat.
Iga
Az iga a hámszerszámnak az igavonóként befogott szarvasmarha nyakán (vagy homloka előtt) nyugvó, többnyire egy fagerendából álló része. Ez lehet egy állatnak való iga, de lehet két állatnak való iga is, melyeket ez szorosan egymáshoz kapcsol; a Biblia ezt a szót néhány helyen egyenesen a „pár” jelentésében használja (1Kir 19,19.21). Az iga gyakran az alávetettség (1Móz 27,40), a szolgaság (1Kir 12,4; Gal 5,1) és a szolgálat (1Tim 6,1) képe; az iga összetörése ezért szabadulásról beszél (Jer 28,2).
Krisztus igája Isten iránti önkéntes engedelmessége volt (Mt 11,29 és köv.). A kettős iga a közösség képe. A Fil 4,3-ban Pál munkatársát, Epafrodituszt (vö. 2,25) szó szerint „igatársamnak” nevezi. A hívő embernek egy hitetlennel való közösségét a 2Kor 6,14 „felemás igának” mondja. Ettől szellemi értelemben óv minket az Ige. Ez a kép az 5Móz 22,10-ben olvasható tiltásra vonatkozik, amely szerint nem szabad egy ökröt (egy tiszta állatot) és egy szamarat (egy tisztátalan állatot) együtt az eke elé fogni.
Hullám
A tenger hullámai gyakran jelennek meg úgy, mint valamilyen legyőzhetetlen hatalom képei, amely végső soron mégiscsak Isten keze és hatalma alatt áll ( Jób 38,11; Zsolt 65,8). Prófétikusan a bűn feletti ítéletet, amelyet az Úr Jézus hordozott el a kereszten, a víz hullámaival hasonlítják össze: „Minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem” (Zsolt 42,8; 88,8; Jón 2,4).
Veréb
A csaknem mindenhol ismert, az emberi települések közelében szívesen élő veréb az értéktelenség, a leértékelt ember és dolgok szimbóluma (Mt 10,29.31; Lk 12,6 és köv.). Isten mégis gondoskodik a verébről, és ez bátorítás az Ő kiválasztottai számára. Ha Isten gondot visel ezekre a kis madarakra is, mennyivel inkább a szeretett gyermekeire!
Öv, felövez
Az öv az ókorban a ruházat fontos része volt, mivel ez tartotta össze a lobogó felsőruházatot, amely a legtöbbször csak egyetlen nagy darab ruhaanyagból állt. A papok ruhájánál különösen is nagy hangsúlyt kap az öv (2Móz 28,4). Háborúban a katonák a kardot a derekukra kötötték. A „felövezett csípő” ezért a szilárdság és a határozottság képe, ami megjelenik mind az életmódban, mind a szolgálatban és a szellemi harcban is (vö. Ef 6,14; 1Pt 1,13).
Fügefa
A Földközi-tenger térségében honos fügefa vadon növő változata évenként háromféle, különböző termést hoz, mégpedig áprilisban és júliusban élvezhetetlen, szeptemberben viszont ehető gyümölcsöket. A nemesített fügefa két formája fordul elő, egyszer mint fügefabokor porzós és termős virágokkal, amely azonban nem hoznak létre ehető gyümölcsöket, ezenkívül pedig mint étkezési füge, amely csak termős virágokat bont és egy évben háromszor terem gyümölcsöt: a korai fügét (április-június), a fő termést (június-november) és a késői fügét (szeptember-január).
A fügefát az Ige a szőlőtőhöz hasonlóan úgy alkalmazza Izráel népével kapcsolatban, mint a gyümölcs és az áldás képét (1Kir 5,5; Jer 5,17; Jn 1,48). A Hós 9,10-ben ezt mondja Isten: „Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat”, a Jóel 1-ben pedig, ahol Istennek arról kell panaszkodnia, hogy földjére hatalmas nemzet jött, ezt olvassuk a 7. versben: „Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat.” Az Úr Jézus a Lk 13, 6-9-ben a hitetlen zsidó népre alkalmazza a fügefa képét. Ez a nép látta az Emberfiának szolgálatát, mégis, egészét tekintve, gyümölcstelen maradt. A Mt 21,19-ben Jézus ítéletet mond egy fügefa felett, amelyen nincs gyümölcs. Egyébként ennek a kiszáradt fügefának a csodája és az az eset, amikor a tisztátalan démonok belementek egy disznónyájba (Mt 8,30-32), az Úrnak olyan jelei, amelyekben nem a kegyelem ragyog fel, hanem a zsidó nép feletti ítélet hirdettetik.
Kánaán földjén a füge egyike volt annak a hét élelmiszernek, amelyek Istennek az Ő népe számára adott szellemi áldásairól beszélnek. Itt lehetne a fügét az igazság(osság) gyümölcse képének tekinteni (Fil 1,11; Zsid 12,11; Jak 3,18), mint ahogy a gránátalmát a szentség gyümölcsének, az olajbogyót pedig a Lélek gyümölcsének.
Forrás: Arend Remmers: A Biblia képei és szimbólumai
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás