„A test a lélek temploma, ezért így is kell táplálkoznunk!” – interjú egy keresztény dietetikussal

Keresztény dietetikusként Szabó Adrienn nemcsak szakmaként, hanem hivatásként is tekint az étkezéssel kapcsolatos munkájára. Mivel számára a környezetvédelem is fontos, olyan gondolkodásmódra irányítja figyelmünket, amelyben a táplálkozásunkkal a testünket és a teremtett világot is védjük.

Mesélnél egy kicsit az életedről? Hogyan lettél dietetikus?

Változó, hogy ki mit mérlegel a pályaválasztáskor, de az biztos, hogy én a katolikus neveltetésem miatt elsősorban azt kerestem, hogy melyik az a munka, amelyre  hivatásként tekinthetek, amellyel példát tudok mutatni a leendő gyerekeimnek. Édesanyám ápolónő volt, és mivel egyedül nevelt fel, sokat voltam vele a kórházban. Nekem emiatt a kórház – ami másnak ijesztő – egészen otthonos hely volt, és már fiatalon tudtam, hogy az egészségügyben szeretnék dolgozni. Először az orvosira jelentkeztem, de oda nem vettek fel, így kezdtem el a dietetikát. Nagyon megszerettem ezt a szakmát, mert rájöttem, hogy ugyanúgy a gyógyítással foglalkozom, de nem a gyógyszereken, hanem a táplálkozáson keresztül. Az egyetem után próbálkoztam mással is, de végül a saját utamra léptem és elkezdtem dietetikusként dolgozni egy kórházban.

A Laudato’ si héten beszélgetünk, amikor Ferenc pápa a teremtett világunk megvédésére kér minket. Hogyan állsz ehhez a mindennapjaidban?

Szerintem a teremtésvédelem mellett minden nap dönteni kell, és ez olykor nem egyszerű. Egy kézzelfogható példával érzékeltetve: a házasságban is döntés kérdése az, hogy a fáradt hétköznapokon, a nehéz szituációkban is boldoggá akarom-e tenni a másikat – mert megéri az áldozatot –, vagy megrántom a vállam és azt mondom, hogy nem akarok erőfeszítést tenni.

hirdetés

Ugyanígy a természet határainak figyelembevétele mellett is napról napra meg kell hoznunk a döntést.

Budapesten élünk egy kis lakásban, és nem messze tőlünk van egy piac, ahol tudunk hazai termékeket vásárolni, kistermelőktől. Mi is szelektíven gyűjtjük a szemetet, igyekszem csomagolásmentesen vásárolni, stb. Mivel minden nap eszünk zöldséget és gyümölcsöt, sok biohulladékot termelünk. Ezt is külön gyűjtjük a lakásban, és a társasházunk kertjében lévő komposztálóba szoktuk levinni. Felnyitni a rothadó hulladékkal teli kukát, aminek  már szaga van, és levinni egy fáradt nap után, vagy eltenni a fagyasztóba a maradékokat, amelyekből alaplé készülhet: ez nem mindig egyszerű, és ezért kell minden nap meghozni a döntést.

Mikor kezdtél el célirányosan foglalkozni a tudatos táplálkozás és a teremtésvédelem közötti kapcsolattal?

Tagja vagyok a Szentjánosbogár közösségnek, ahol egy tavalyi alkalmunkon a klímaváltozásról, a klímaszorongásról beszélgettünk. Itt az egyik barátnőm – aki ekkor várta az első gyermekét –, feldobta nekem az ötletet, hogy írjak egy könyvet arról, hogy hogyan tudunk úgy egészségesen étkezni, hogy a gyermekeink számára is fenntartható legyen ez a teremtett világ. Akkor döntöttem úgy, hogy jobban beleásom magamat ebbe a témába, aminek végeredményeként hamarosan Magyar superfood néven meg is jelenik a recepteskönyvem, ami erről is szól.

Szabó Adrienn keresztény dietetikus

Annyi mindenről le kell mondanunk a mai világban, és a tudatos táplálkozás is nagy lemondásokkal jár. Miért éri meg? Mi ennek az értelme?

Igen, lemondásokkal jár. De amikor az ember ezt megtanulja, és megtalálja, hogy a lemondásnak mi a valódi indíttatása, akkor az nagyon nagy szabadságot ad.

Szeretek küzdeni a tévhitekkel, mert sokszor meg sem keressük a mögötte húzódó logikát.

Azt gondoljuk, hogy nekünk is chiamagot kell ennünk, mert az aztékok is azt ették. Miért kéne? Honnan jön ez az elmélet, és mi az értelme? Sokan nem tudják például, hogy az olívaolajnál bizonyos szempontból kedvezőbb zsírsavösszetételű a magyar repceolaj, és ma már nincs sem szaga, sem keserű íze; vagy, hogy a kollagén, amelyet sokan táplálékkiegészítőként fogyasztanak, ott van az édesanyánk által készített vasárnapi húslevesben. Én hiszek abban, hogy ha az embereknek pontosan elmagyarázzuk, hogy anélkül is lehet egészségesen táplálkozni, hogy a Dél-Amerikából szállított avokádót ennénk, akkor valóban változhatnak a dolgok. A könyvemben dietetikusként, szakmailag pontosan elmagyarázom, hogy hogyan lehet egészségesen étkezni úgy, hogy csak hazai termékeket vásárolunk. Igen: eleinte több idő, és néha tapasztalhatjuk, hogy több pénz tudatosan, vagy akár a piacon vásárolni, de ha most nem fordítunk energiát erre, akkor később a bolygónk fogja megfizetni ennek az árát.

Hogyan érdemes elkezdeni a környezettudatos táplálkozást?

Szerintem úgy, hogy elmegyünk egy piacra, és rászánunk először csak húsz percet arra, hogy megtapasztaljuk a légkört. A piac azért jó, mert egyrészt könnyebben lehet csomagolásmentesen vásárolni, másrészt több helyi és idényáru van. De nemcsak emiatt van értelme, hanem azért is, mert a piacon ember találkozik az emberrel. Érdemes megkérdezni például, hogy honnan van a zöldség, gyümölcs, és meg fogjuk látni, hogy az árus szemében felvillan egy kis fény, hogy végre egy ember jött vásárolni, és nem egy gép, aki épphogy felnéz a telefonjából, amíg megkapja, amit kért. Az ilyen találkozások fontosak.

Emellett szerintem a piacra járás segít abban is, hogy egy kicsit közel kerüljünk a természethez, amitől mi, itt a városban, igen sokszor el vagyunk szakadva.

Tapasztalhatjuk, hogy a piac olykor drágább, mert a magyar kistermelők sosem fogják tudni úgy előállítani például a lencsét, ahogyan Kanadában, amely a világ legnagyobb lencsetermő-helye, ahol nagyon olcsón tudják eladni a terményüket. De annak az embernek, aki a maga tíz négyzetméterén megtermeli azt a kevés lencsét, és kiviszi a piacra, nagyon szívesen fizetek többet, mert tudom, hogy ő ebből fog megélni, és tudom, hogy kihez került a pénzem. A pénzem szavazat a nénire, hogy legközelebb is legyen ott a piacon, valamint egy nem szavazat a Föld energiáit kizsákmányoló monokultúrás lencse-óriásra.

Fotó: Szabó Adrienn

Te személy szerint mit tartasz a legfontosabbnak a táplálkozásban vagy a teremtésvédelemben?

Nincs legfontosabb. Szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az, amit meg tud tenni. Azt viszont meg is kell tenni! Nem kell nagy dolognak lennie, de legyen valódi lemondás, kihívás. Nagyböjtben sem a csokiról mond le az, aki egyébként sem eszik csokit. Fel kell tenni a kérdést, hogy mit tudok megtenni, és amit elhatározok, ahhoz tartani kell magamat, és határozottnak kell maradnom a döntésemben! A bizonyos ételekről való lemondásban egyébként sokat segít az, hogy tudod, hogy ehetsz mást, hogy van választásod (remélem, ebben lesz segítség a könyv is).

Az elfogyasztott étellel folyamatosan terheljük, vagy tehermentesítjük a teremtett világot, tehát minden döntésünkkel szavazunk.

Ha veszünk egy avokádót, azzal szavazunk az import áruknak, de ha az megromlik a bevásárlóközpontok polcain, akkor talán rájönnek, hogy nem kell többet rendelni.

A könyved megjelenése nagy mérföldkő a munkásságodban. Milyen fogadtatásra számítasz?

A könyv megjelenésekor már talán a járvány első hullámának a végéhez fogunk közeledni, ami nagyon szerencsés egybeesés. Azt hiszem, hogy most itt van a levegőben: az emberek előbb-utóbb el fognak kezdeni tudatosan, hazai alapanyagokból, és a teremtett világgal együttműködve táplálkozni. A BOOOK kiadó – amely kiadja a könyvemet – munkatársaival gondolkodtunk azon, hogy a későbbi megjelenés gazdaságilag kedvezőbb lenne, de végül úgy döntöttünk, hogy ezt a missziót minél hamarabb el kell kezdeni. Nem azt akarom, hogy mindenki megvegye a könyvemet, de azt igen, hogy a könyv üzenete eljusson mindenkihez, és általa elindulhassunk egy másik irányba. Hogy arra neveljük egymást, hogy ne vegyünk műanyagot, hogy hazai alapanyagokat vásároljunk. És ez az egyéneken múlik.

Ha egy ember elkezdi, az hatással lesz a környezetére, a barátaira, a gyermekeire, a gyermekének a barátaira, és így tovább.

Érdekes, hogy amikor visszavágyódunk a nagyanyáink korába, a békebeli időkbe, akkor arra gondolunk, hogy bezzeg „akkor minden nap kolbászt ettek és pálinkát ittak”. De azt elfelejtjük, hogy régen nem volt műanyag zacskó sem. Nem volt banán. Egy hónapot kellett várni arra, hogy valaki csokoládét ehessen… Fel kell ismernünk, hogy a Földért, a teremtett világért meg kell tanulnunk változtatni a gondolkodásmódunkon. Ez eleinte nehéz, és nem is kell azonnal mindent máshogy csinálni: nem kell rögtön textilzsákot venni, vagy hirtelen teljesen hulladékmentesen élni. Első lépésként csak nézzünk ki a piacra. És hiszem, hogy amikor az ember ezt az első lépést megteszi, utána menni fog.

Az interjút készítette: Varga Mónika
Fényképek: Szabó Adrienntől

hirdetés