“Nem ahhoz kellett bátorság, hogy levessem magam a tetőről” – Dani Gyöngyi paralimpikon tanúságtétele

Ő és én – ez a címe annak a mini sorozatnak, amely év végéig minden délután látható az M5-ön: a rövid filmekben ismert emberek mondják el történetüket, Istennel való kapcsolatukat. Az első részben Dani Gyöngyi paralimpikon őszintén mesélte el élete drámáját – és az abból való kiutat.

Valaki kiáltott és nem tudtam, hogy én voltam-e, vagy azok, akik lentről látták a zuhanásomat” – ezzel a mondattal kezdődik az a remek kisfilm, amely Dani Gyöngyi paralimpikon Istennel és az élettel való kapcsolatos gondolatairól szól. A sportoló 16 éves korában öngyilkos akart lenni, ezért egy épület tetejéről a mélybe vetette magát: életben maradt, olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kerekesszékbe kényszerült.

“Egy mondat zakatolt bennem, hogy ezt meg kell tennem. Úgy éreztem, hogy nincsen más döntésem. Elkeseredett voltam és csalódott – leginkább magamban csalódott. Ez az érzés vitt fel engem a tetőre. Ahogy Júdásnak meg kellett élnie, hogy elárulta Jézust, úgy nekem is meg kellett, hogy elárulom a barátaimat. És az utána lévő bűnbánatot is meg kellett élnem.” 

Nem ahhoz kellett bátorság, hogy levessem magamat a tetőről, hanem ahhoz kellett volna, hogy szembenézzek az élettel.

Amikor már szembesültem azzal, hogy életben maradtam, akkor egy várakozás volt bennem, hogy hogyan tovább. Később a Marczibányi térre (a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjába) kerültem, ahol megismerkedtem egy közösséggel: minden vasárnap jártak templomba, egyszer pedig elhívtak a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra, ahol Kerényi Lajos atya prédikációja nagyon megérintett.

Minden szava olyan volt, mintha hozzám beszélt volna. 

“Rájöttem, hogy Isten nem azt mondja nekem “Kelj fel, és járj!”, hanem azt, hogy ébredjek fel és éljek. Nem érzem azt, hogy cipelem ezt a keresztet, sokkal inkább ez a kereszt cipel engem. Amikor az emberek megállítanak az utcán, hogy olyan jó rám nézni, mert annak ellenére, hogy kerekesszékben ülök “van valami rajtam”. Olyankor csak mosolygok, mert tudom, hogy amit ők látnak az nem én vagyok. Olyan jó, hogy így is lehetek forrás!”

A kisfilm ide kattintva megnézhető. 

Dani Gyöngyi 1975-ben született Kaposváron. 16 éves korában egy baleset miatt került kerekesszékbe.  Kezdetben a társaság miatt járt sportolni, továbbá élvezte, hogy a kerekesszék ellenére mennyi lehetősége van a mozgásra. Kipróbálta többek között az erőemelést, a kerekesszékes maratoni futást, végül 1998-ban állapodott meg a vívásnál. 2001-ben a madridi világkupán már bronzérmet szerzett, ezután sorra jöttek az eredmények. 2004-ben kijutott az athéni paralimpiára, ahonnan egyéniben és csapatban nyert összesen három ezüstéremmel térhetett haza. A londoni paralimpiai játékokról egy egyéni és egy csapatban nyert ezüstéremmel, a 2016-os Rió de Janeiróban megrendezett paralimpián csapatban  nyert ezüst-, és egy bronzéremmel tért haza. (hparalimpia.hu)

Fotó: 24.hu

hirdetés