Tegnap emlékeztünk Szent Erzsébetre, akinek szívügye volt az elesettek és a szegények gondozása és megsegítése. Mindössze 24 évesen hunyt el, mégis rengeteg jót tett rövid élete során. Lajkó Bianka olvasónk az ő tiszteletére küldött egy verset nekünk.
Lajkó Bianka – Rózsalélek
Szelíd lélek fut a pocsolyákban,
Meg-megbotlik, lepihen a sárban,
Felkel, megy tovább rendületlenül,
Ő nem néz maga elé tehetetlenül.
Bátor lélek kiáltás zajában
Újra fut, szavak a szájban,
Mégsem mondja ki, hova siet,
Ismét elesik, megint megijed.
Megragadják. Az erős szív gyenge,
Könnyen sebezné az életlen penge.
Láthatatlan, s mégis ragyogó szemeket
Figyel az égen, sorolja a neveket.
Lenéz kezére, egyre pirosabb,
Nem olyan, mint tegnap, sokkal koszosabb,
Vércsepp gördül ujján, a pengére fogja,
Élete utolsó imáit mormolja.
-hitte ő. Fájdalmat észlel,
Ahogy egyre jobban szorít a kezével,
S ahogy könnycseppje szalad arcán,
Vörös szirmok pihennek le ajkán.
Zöld tövis sebzi az ártatlan lelket,
Ezeregy szál rózsa borítja a rendet,
A szorítás elhal, lerogyott a földre,
Rózsalélek hullott a poros kőre.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás