“Sokkal többet érsz, mint gondolnád” – megható tanúságtétel egy fiatal lánytól

Isten sokszor a kríziseinken keresztül mutatja meg erejét és azt, hogy minden pillanatban velünk van. Így volt ez Slajkó Nellyvel is, aki a betegségén és egy baleseten keresztül tudta igazán befogadni az örömüzenetet és elhinni azt, hogy elég jó. Nellynek a Kecskeméti Református Gimnáziumban tartott áhítatát szemlézzük, amelyet a fiatalok döbbent csendben hallgattak.

“Minden egyes nap úgy keltem fel, hogy nem vagyok elég jó és meg kell felelnem. Ráadásul azoknak a dolgoknak a száma, aminek meg kellett feleljek, mintha napról napra több lett volna, ami ólomsúlyként nehezedett rám. Ezt valahogy ki kellett bírnom: elmentem bulizni, ittam és olyan társaságba keveredtem, amibe nem kellett volna. Láttam, ahogy a barátaim élete tönkremegy, de semmit nem tudtam tenni, mert közben úgy éreztem, az én életem is darabokra hullik. A neten is ugyanaz a súly nehezedett rám, folyamatosan összehasonlítottam magam másokkal, és az a gondolat erősödött bennem, hogy én magam vagyok a probléma és tényleg senkinek nem vagyok elég jó. Azért vagyok itt, hogy bátorítsalak titeket: ne higgyetek ezeknek a hazugságoknak!

Elég vagy. Elég jó vagy. Sokkal többet érsz, mint gondolnád.

Erre én akkor ébredtem rá, amikor majdnem meghaltam egy balesetben. Lepergett az egész életem és nem voltam benne biztos, hogy a mennybe kerülök. Holott ahol csak lehetett, bebiztosítottam magam: az egyik legjobb suliba mentem, igyekeztem jól tanulni, jól öltözködni – de mindennek akkor semmi értelme nem volt.A baleset után elkezdtem komolyabban keresni Istent és azt, hogy mit mond rólam a Biblia, ki vagyok valójában. Végre rájöttem: elfogadott és szeretett vagyok.

hirdetés

Nemrég megkérdezték, mit jelent számomra az örömüzenet.

Tizenöt éves voltam, amikor egy gyógyíthatatlan autoimmun betegséget diagnosztizáltak nálam. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor a doktornő közölte: már túl késő, nem lehet semmit tenni. Édesanyám zokogott. Én csak ránéztem, és azt mondtam: minden rendben lesz, tudom. Ezek nemcsak szavak voltak.

A keserűség és a félelem helyett valami megmagyarázhatatlan békesség és reménység fogott el.

Tudtam: ha most nem hiszek abban az Istenben, akinek átadtam az életem, akkor miért is hiszek egyáltalán? Ezután eszméletlenül nehéz időszak jött az életemben. Olyan gyógyszereket kaptam, amiknek a mellékhatásai akkora fájdalmat okoztak, hogy volt olyan nap, amikor fel sem bírtam kelni az ágyból. Aztán pánikrohamok gyötörtek, alig bírtam ki az órákat az iskolában.

De mindeközben tudtam, hogy Isten velem van.

Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy mindig minden rendben van. Hanem amikor már úgy érzed, mindennek vége, akkor jön Isten és ezt mondja: én veled vagyok. Úgy jöttem ki a tűzből, mint Dániel, hogy nem égtem meg. Számomra ez az örömüzenet. Mára nem kell gyógyszereket szednem, nincsenek fájdalmaim, sem rohamaim. Ha most úgy érzed, a tűzben égsz és olyan dolgokon mész át, amiken nem kéne, hogy átmenj, akkor tudd: van remény. Van valaki, aki ott áll melletted és kihoz.

hirdetés