Életbe lépett kedden az a törvényjavaslat, ami szerint New York államban egészen a születés pillanatáig lehet abortuszt végezni. A Reproduktív Egészségügyi Törvény (Reproductive Health Act) kimondja, hogy “minden állapotos egyénnek alapvető joga van ahhoz, hogy vagy a terhességet válassza, hogy életet adjon egy gyermeknek, vagy az abortuszt”.
Nos, már csak azt szeretném kérdezni: mi lesz a következő? Meddig húzhatjuk meg a legális életkioltás határát?
Ha a csecsemő nem alszik éjszaka, sokat sír, és már nem bírja az anya, akkor elvetethető?
Ha a dackorszakban sokat hisztizik, majd akkor?
Vagy ha az oviban ő lesz a rossz gyerek?
hirdetésVagy ha akkor már nem cuki, ellenben fárasztó?
Vagy ha az iskolában rosszul fog tanulni?
Vagy ha engedetlen tinédzser lesz?
Esetleg ha haszontalan, lusta felnőtt?
Mi az a határ, ahol megállunk? Mert ha az anya egészségére hivatkozunk, ahogy azt a törvényhozók is tették, akkor azt nem vették figyelembe, hogy a gyereknevelés is sok stresszel járhat, ami ugyebár nem túl jó az egészségnek. Szóval ez bármikor érvényes kifogás lehet az abortálásra. (Természetesen el kell különíteni az anya életét veszélyeztető állapotot attól, amikor erről igazából szó sincs.)
Egyelőre a határ a látható- nem látható szintjén van: amikor látjuk, hogy mi történik, és amikor nem látjuk azt. Az anyaméhen belül lévő gyermeket nem látjuk technikai segítség nélkül, azaz tekinthetünk rá úgy, mint az ovis, amikor bújócskázik: ha eltakarja a szemeit, akkor ő, vagy amit nem akar látni, már nincs is ott.
De érdekes módon, amint meglátjuk a gyermeket teljes valójában (azaz megszületik), a mágikus erejű szülőcsatornának köszönhetően, átváltozik emberré, ezért akkor nem ölhető meg.
Persze ki tudja, mikor jön el az a határ, amikor még jobban kitoljuk az emberré válás határát. Úgy tűnik, egyelőre a születés az.
Kíváncsi vagyok, vajon ugyanígy szavaztak volna akkor is a törvényhozók, amikor a születésük előtti pár percben voltak. Vajon azokban a percekben is azt mondták volna magukról, hogy nem emberek? Vagy emberek, csak nem számítanak? Persze, ez egy elvont, elméleti kérdés. De elgondolkozni a döntéseink súlyáról sosem árt.
A New York államban elfogadott új törvényjavaslatról részletek itt olvashatók.
Mivel vannak, akik úgy látják, alaptalanok a gondolataim, szeretném utólagosan hozzácsatolni a jogszabályt, együtt azzal, ami benne van, és azzal, ami benne volt, de kikerült, mégis sokan hivatkoznak rá. Kivették az emberölés esetei közül a 24. hétnél idősebb születendő gyermek abortálását. Az új törvény szerint az anya életének megvédése ÉS az egészségének védelme indokolhatják a már életképes (!) babák abortálását egészen a születésig . (Tehát azokét, akik nagy eséllyel túlélnék, ha megszületnének.) PEDIG: Még ha az anya élete veszélyben van, és a születendő gyermek jelenléte veszélyezteti, beindíthatják a koraszülést, vagy császármetszést végezhetnek ANÉLKÜL, hogy megölnék a gyermeket. A 24. után már életképes a baba a méhen kívül, tehát, ha megszületne, élhetne. Nem kell, hogy a halálával járjon az anya életveszélyének a megszüntetése. Arról pedig, hogy mit értenek „egészség” alatt, nincs szó, a legtöbb hasonló esetben ebbe beleértik a mentális egészséget is. Egy anya egészségét sem fogja elősegíteni, ha ahelyett, hogy megmentésekor a gyermekét is biztonságban világra hoznák, előtte a méhében megölik.
Bartos Lídia Lelle
hirdetés
