Egy egészen rendkívüli történetet publikált az Aleteia oldala: két testvér, akiket édesanyjuk halála miatt szétválasztottak, ám később kiderült az igazság, mára pedig mindketten ugyanabban a kolostorban szolgálják Istent.
1962. február 23-án Cecilia ikerlányoknak adott életet, azonban soha nem volt esélye, hogy találkozzon velük. Belehalt a szülésbe, a császármetszéssel kapcsolatos szövődmények következtében. Ezzel a drámai helyzettel szembesülve a család úgy döntött, hogy szétválasztja az ikreket: az egyiket az apa neveli fel, a másikat pedig az elhunyt édesanya nővére.
A helyzet sajátossága miatt úgy regisztrálták a két nővért, mintha unokatestvérek lennének. Mivel Elizabeth és Gabriela szomszédos városokban éltek, ugyanabba az iskolába jártak. Gyakran ültek egymás mellett, az első sorban, mivel mindkettőjük látási problémával küzdött. Nagyon jól megértették egymást, szerettek együtt játszani, és gyakran választották ugyanazt a tevékenységet. Közös ízlésük kiterjed a ruházatukra is: gyakran hordtak egyforma cipőket vagy ruhákat.
„Unokatestvérek, de inkább ikreknek tűnnek!”
A két nővér a hittanórákat és a spirituális elvonulásokat részesítette előnyben ahelyett, hogy a barátaikkal vidékre utaztak volna. Mindenszentek napján ugyanazt az elkötelezettséget mutatták a temetők látogatásának hagyománya iránt. Minden évben együtt elment az egész család, hogy imádkozzanak egy bizonyos „Cecilia néni” sírjánál, anélkül, hogy tudták volna, hogy ő volt az elhunyt édesanyjuk.
hirdetésElizabeth és Gabriela gyermekkoruk során gyakran hallották, hogy: „unokatestvérek, de inkább ikreknek tűnnek!” Egy nap, 10 éves korában, Gabriela véletlenül meghallott egy családi beszélgetést, és felfedezte saját születésének titkát. Nemsokkal később Elizabeth is meghallotta a hírt, elsőáldozásának napján. Így magyarázzák a történteket:
„Vidéken az élet gyönyörű, kivéve azt a tényt, hogy az embereknek kicsit túl könnyen eljár a szájuk… Természetesen ez mindkettőnk számára szörnyű sokk volt, még akkor is, ha megértettük, hogy a szüleink szándékai jók voltak, és hogy mélységesen szerettek minket.”
Az elhivatás
Serdülőként az ikrek rendszeresen részt vettek a Szent Erzsébet Nővérek által szervezett imacsoportokban. Mindketten érezték az elhivatást a vallásos életre. Sokat beszélgettek erről maguk között. Mivel vonzotta őket a gyülekezet lelkisége, végül úgy döntöttek, hogy együtt lépnek be a közösségbe. Az időpontot kitűzték. Az egyetlen kényes dolog, ami még hátra volt, hogy a hírt a szülőknek is bejelentsék.
Elizabeth számára nagyon jól ment a dolog. Apja (az ikrek biológiai édesapja) az áldását adta rá. Gabriela számára viszont az ellenkezője történt: apja feldühödve elvette a személyi igazolványát, és megtiltotta, hogy elhagyja a házat. Másfél év elteltével Gabriela kidolgozott egy tervet, hogy csatlakozhasson húgához. Elizabeth születésnapját ürügyként használva meglátogatta őt, és véglegesen be is költözött a kolostorba! Mindez Elizabeth nagy örömére szolgált, de egyben azt is jelentette, hogy Gabrielának néhány évre megszakadt a kapcsolata a szüleivel.
Végre újra együtt
Öt évvel később mindketten készen álltak az örökfogadalmukra. Gabriela szülei is megjelentek a plébános társaságában. Végül elfogadták a döntését, és áldásukat adták rá. Mindenkit elárasztottak az érzelmek.
Elizabeth és Gabriela számára nem is történhetett volna másként:
„Amikor édesanyánk meghalt, vallásos közösségünk egyik nővére tartotta a kezét. Úgy gondoljuk, hogy édesanyánk a mennyben munkálkodott a hivatásunkért. Az újraegyesítés módja, ez a közös út, amit a hivatásunkban megélhettünk, a legszebb mennyből küldött ajándék.”
Forrás: Aleteia
Fordította: Ward Henrietta
hirdetés
