Feszült figyelemmel várta a világ a mai napot, amikor is a Szent X. Piusz Papi Testvérület püspökszentelésére kerül sor – pápai jóváhagyás nélkül. Az egyházjog szerint ez önmagától beálló kiközösítést von maga után. Miért vezet egy érvényes püspökszentelés az egyház legsúlyosabb büntetéséhez? Mit jelent ez a gyakorlatban? Mivel indokolják cselekményeiket az érintettek?
Mit jelent a kiközösítés?
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a kiközösítés nem jelenti az Egyházból való kizárást. Az Egyháznak megvan a hatalma, hogy különféle büntetésekkel sújtsa azt, aki súlyos, külsőleg is megnyilvánuló bűnt követ el. Ezen szankciók közül az exkommunikáció a legsúlyosabb, amely gyógyító büntetésként nyer jogi meghatározást. A kiközösítés az egyházzal való külső közösséget érinti, vagyis a kegyelem külső eszközeiben való részesedést. Az a személy, akire a büntetés vonatkozik nem járulhat többé szentségekhez, liturgikus szertartásban való szolgálati részvétele tilalmazott és nem adható neki feloldozás mindaddig, amíg le nem mond a büntetés okáról. Azonban az egyházzal való belső közösség, a kegyelem és az isteni életben való részesedés közössége magánál a büntetésnél fogva nem szűnik meg.
Mi az az SSPX és miért fenyegeti őket kiközösítés?
A Szent X. Piusz Papi Testvérület egy katolikus közösség, melynek papjai kizárólag a II. Vatikáni Zsinat előtti hagyományos latin rítus szerint mutatják be a szentmisét.
A Testvérület július elsejére püspökszentelést jelentett be, ehhez azonban nem rendelkeznek pápai jóváhagyással. Az egyházjog értelmében a püspökszentelés érvényességének a kánoni forma (felszentelő ima) és megfelelő anyag (kézrátétel) a feltételei,
ezért az SSPX által végrehajtott püspökszentelés érvényes lenne, de nem törvényes.
Az Egyházi Törvénykönyv 1387. kánonja értelmében „az a püspök, aki pápai megbízás nélkül valakit püspökké szentel, valamint aki tőle a szentelést kapja, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik.”
Mit jelent az egyházszakadás? Hogyan áll ehhez az SSPX?
A szakadás lényege az, hogy valaki elutasítja azoknak a tekintélyét, akik az apostolok utódainak székeiben ülnek: a pápáét és a püspökökét. Az SSPX állítása szerint ez rájuk egyáltalán nem igaz. A Testvérület úgy tartja, vannak aspektusok, amelyekben nem kötelesek engedelmeskedni, de ez nem jelenti azt, hogy kétségbe vonnák a pápa és a püspökök tekintélyét.
Az SSPX alapítója, Lefebvre érsek 1988-ban már szentelt püspököket pápai engedély nélkül. Az érsek hangsúlyozta, hogy nem párhozamos egyházat akar párhuzamos hierarchiával és párhuzamos püspökökkel, hanem csak azt, hogy az általa felszentelt püspökök kiszolgáltassák azokat a szentségeket, amelyeket csak püspöknek lehet.
II. János Pál pápa „Ecclesia Dei” kezdetű motu proprio kiadott apostoli levelében ír arról, hogy e skizmatikus cselekedet az Apostoli Hagyomány hiányos és ellentmondásos magyarázatában gyökerezik.
Hiányos, mert nem veszi kellően figyelembe a Hagyomány élő jellegét,
amely a II. Vatikáni Zsinat nyilvánvaló tanítása szerint „az apostoloktól származik és a Szentlélek segítségével kibontakozik az Egyházban: egyre teljesebb lesz az áthagyományozott dolgok és szavak megértése, részben a hívők elmélkedése és keresései folytán, akik a szívükben el-elgondolkodnak rajtuk; részben a tapasztalt lelki dolgok benső megértéséből; részben azok igehirdetéséből, akik a püspöki utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is.
Az Egyház ugyanis a századok folyamán állandóan az isteni igazság teljessége felé tart, míg csak be nem teljesednek benne Isten igéi. (Dei Verbum 8.)
Továbbá különösen ellentmondásos az a hagyományfelfogás, amely szembeállítja egymással az Egyház egyetemes tanítóhivatalát – amelyet a római püspök és a püspöki testület gyakorol – és a Hagyományt.
Lehetetlen ugyanis hűnek maradni a Hagyományhoz úgy, hogy közben megszakítjuk az egyházi közösséget azzal, akire – Péter apostol személyében – Krisztus maga bízta az Egyház egységének szolgálatát.
Látható, hogy az SSPX körüli vita mélyebb egyháztani feszültségeket is felszínre hoz a hagyomány folytonosságának értelmezése, az engedelmesség határai és az egyházi egység természete kapcsán. Ahogyan a múltban már megtörtént, úgy a mostani engedély nélküli püspökszentelés is magától beálló kiközösítést von maga után, azonban – ahogy korábban sem – úgy ez most sem jelenti, hogy az egyházzal való teljes közösség ne lehetne visszanyerhető.
Forrás: fsspx.news
hirdetés
