Ebben a félévben Tajvanon folytatom tanulmányaimat, ahol a sok újdonság miatt elég nehéz rendesen felkészülnöm húsvétra. Amikor megtudtam, hogy lesz 24 órás szentségimádás a templomban, rögtön elhatároztam, hogy megyek, mert ezzel is lelkileg egy kicsit jobban tudok készülődni. Azonban mikor odaértem kiderült, hogy egy keresztútra mentem, mégpedig egy mandarin nyelvűre.
„Ember tervez, Isten végez.” Ezt annyiszor megtapasztaltam már az életemben, legutóbb például véletlenül részt vettem egy mandarin nyelvű keresztúton Tajvanon. Az eredeti tervem az volt, hogy elmegyek a 24 órás szentségimádásra, de amikor odaértem pár perc után elkezdtek énekelni a hívek. Eleinte nem igazán foglalkoztam vele, gondoltam otthon is van ilyen, de aztán csak nem akarták abbahagyni. Végül a harmadik stációnál jöttem rá, hogy egy keresztúton vagyok.
hirdetésEszembe jutott, hogy a nagyböjt elején a 777-től páran írtak egy keresztúti elmélkedést, gyorsan kikerestem, és a negyedik stációtól már be is tudtam kapcsolódni. Érdekes élmény volt, az biztos. Természetesen semmit nem értettem az egészből, de a dal, amelyet énekeltek nagyon megérintett, gyönyörű dallama volt. Azt éreztem, ha csak ezt énekelnénk végig, akkor is képes lennék órákra a templomban maradni.
Talán még sosem sikerült ennyire elmélyülnöm a keresztútban, végig menni Urunk utolsó, fájdalmakkal teli útján.
Bár egyedül voltam, mégis megtapasztalhattam az egységet. Nem számít, hogy a világ másik felén vagyok, mert Istenben egy közösség tagjai vagyunk. Ahogyan Pál is írja: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,17)
Hiába nem úgy alakult az estém, ahogyan terveztem, mégis lelkileg feltöltődve és nagyon vidáman léptem ki a templomból. Azt éreztem, ez most sokkal többet ért számomra, mintha csak beültem volna imádkozni. Áldott az Úr, amiért mindig megadja azt, amire leginkább szükségünk van!
hirdetés
