Milyen új kihívásokkal küzdenek a családok? Mikor adjunk egy gyereknek telefont és mennyi egy átlagos kamasz képernyőideje? Hogy cselezik ki a gyerekek a ️szülői felügyeletet a telefonjukon? Egy fiatal nagyobb veszélyben van a saját szobájában, mint késő este az utcán? Hogy manipulálnak a big tech cégek és miért használják erkölcstelen célokra a pszichológiát? – Korunk égető kérdéséről, a digitális nevelésről beszélgettünk Pöltl Ákossal a 777 legújabb podcastjében.
Képernyőidő, függőség, gátlástalan big tech cégek, eszköztelen szülők, eszkalálódó erőszakosság, digitális detoxikáció – számos témát érintve jártuk körbe a digitális nevelés kérdéskörét Pöltl Ákossal, aki az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértője, illetve a Kapcsolj ki! mogalom alapítója.
Milyen veszélyek leselkednek ma a családokra?
Ha megnézzük az elmúlt 15-20 évet, akkor arról beszéltünk mindig, hogy hogyan jussak úgy haza, hogy ne legyek áldozat, tehát fizikai veszélyek leselkednek ránk, amelyek egyébként ma sem lettrk kevesebbek, de azért Magyarország egy nagyon biztonságos ország szerencsére. Emellett viszont leginkább a 2010-es évektől, a digitális eszközök, illetve a digitális platformok előretörésével sajnos ezt
hirdetésa fizikai veszélyt felváltotta a virtuális, digitális térben rejlő veszély.
Most ez, ami a leginkább érinti a fiatalokat, amivel a leginkább foglalkozni kell. A probléma a diákokat, fiatalokat érinti, de a megoldás a szülőknél van. Ez nagyon érdekes és nehéz helyzet.
Ez a generáció, más mint a korábbiak?
Sokszor felvetődik, hogy ezek a gyerekek már mások, más generáció, de én ezzel nem értek egyet. Ez egy pont ugyanolyan generáció, pont ugyanúgy fejlődnek biológiailag, ugyanúgy fejlődik az idegrendszerük, ugynúgy nőnek fel -, vagy legalábbis ugyanúgy kellene felnőniük. A különbség, hogy
ezeket a gyerekeket egy magasan addiktív, függőségekre tervezett eszköz beszippantotta
és azáltal, hogy ebben élnek napi több órát, gyakorlatilag megváltozott egy csomó minden: sokkal kevésbé fogékonyak a kultúrára, kevésbé fejlődik megfelelően az identitásuk, a nemzeti öntudatuk. Azt gondolom, hogy itt nem egy generációs szakadék van, egyszerűen csak egy olyan környzeti hatásban vannak, ahonnan le kell ráncigálni őket.
Mennyi időt töltenek a gyerekek a képernyő előtt?
Pontosan tudjuk, hogy a családi minőségi idő, az élmények, kirándulások, családdinamika befolyással van arra, hogy a gyerekek a későbbiekben a saját, alapított családjukba vagy új közösségekbe hogy tudnak beilleszkedni, milyen lesz az önbizalmuk. Jelenleg a nemzetközi statisztikák sajnálatosan szinte mindenhol ugyanazt mérik: egy átlagos kamasz gyerek napi átlag szórakoztató jellegű képernyőideje -, amiben nincsen benne semmilyen oktatási, értelmes tartalom, csak a videostreamingek nézése, közösségi média és videójátékok használata – 8 óra 39 perc a Common Sens mérése alapján. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy ha a gyerek alszik 8-10 órát -, amennyit kellene jóesetben -, akkor
a napja ébren töltött idejének több, mint 60%-át az okostelefonon tölti.
Ez egy brutális adat, hogyha belegondolunk, mert ha így van és mellette még iskolába kell mennie, sportol is valamit, időt tölt a szüleivel, ennie kell, csomó dolga van, akkor semmilyen szabadidős tevékenységre nem marad ideje, amitől az idegrenszere fejlődne…
Egy dologra nagyon jó az okostelefon, hogy
mindazoktól a tevékenységektől, amik egy ép, egészséges idegrendszeri fejlődéshez kellenek, elveszi az időt.
Önmagában a képernyőidő kevésbé lenne probléma, ha nem lenne egy addiktív mechanizmus mögérakva.
Mikor kapjanak a gyerekek telefont?
Akkor adjunk a gyereknek okostelefont, amikor nem bánjuk, hogy pornográf tartalmat néz. És ezt nem véletlenül mondom, ez egy eszkalálódó, rendkívül komoly probléma, ugyanis azt látjuk, hogy a gyerkeknek 11 éves korukba már 91%-uknak van okostelefonja. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adatai alapján
Magyarországon 7 éves korban már 30% felett van az okostelefont birtokló gyerkek aránya.
Gondoljunk bele, ha megkapják az okostelefont, kinyílik a világ az internetre, mindenféle tartalomhoz hozzáférnek. Elkezdik használni a közösségi médiát, játszanak, jön egy link, találkoznak egy bannerrel, rákattintanak… Idő kérdése, hogy pornográf jellegű tartalommal találkozzanak vagy belefussanak egy onine zaklatásba, amit nem tudnak felmérni, mert nem tartanak ott idegrendszeri fejlettségben. A veszélyheztekben sokkal kisebb a védekezési képességük, mint egy felnőttnek. Az online zaklatás leginkább a kiskorúakat éri.
Azt is mérjük sajnos, hogy kisgyermek korban – 0 és 3 éves kor között -, már egy óra felé jár a képernyőidejük.
Ezt abból a szemszögből is nézhetjük, hogy mindenki emlékszik az első kis csókra vagy puszira -, ami mondjuk 15-16-17 éves korban történik meg egy kamasz fiúval vagy lánnyal, és nagyon fontos, meghatározó élmény, viszont –
a mostani gyerekeknél ez úgy történik meg, hogy előtte már 4-5 évig durva pornót néztek.
Ez nem ijesztgetés, ezek a tények.
Mennyire törekednek a szülők kontrollt gyakorolni a képernyőhasználat felett?
Van olyan, aki egyáltalán nem foglalkozik vele. Ha megkérdezem az előadásaimkor, látszik, hogy minél kisebbek, negyedik, ötödik osztályosok, annál kevesebbeknél használják ezeket a szülő felügyeleti szoftvereket: a gyerkek 40-50%-ékánál nem használnak semmilyen korlátozást a képernyőhasználat terén. Ez nem reprezentatív, csak az én tapasztalatom, de minél jobban vidéken vagyunk, minél kisebb, falusi környeztben, még kevesebb ideje van a szülőknek ilyesmivel foglalkozni.
Pedig kell használni szülői felügyeleti szoftvereket, viszont tisztában kell lenni azzal, hogy ezzel nem oldottuk meg a problémát, mert alsóban még jól működik, de felsőben a gyerekek elkezdik meghekkelni, kikerülni a korlátozásokat, mennek körbe a tutorial videók, a szülőket átverik változatos módokon.
Ezért a legjobb szülői felügyeleti szoftver a szülői jelenlét.
De hol vannak a szülők?
Én nem vagyok híve a teljes mértékű szülőhibáztatásnak. Nagyon sokan mondják, hogy ki adta oda a gyereknek a telefont?! Persze, de ha a szülő azt gondolja, nem okoz semmilyen problémát az okostelefon, nem akar rosszat a gyerekének, látja hogy boldog tőle, ráadásul az iskola is szükségessé teszi az eszközök használatát, akkor bele van kényszerítve ebbe a dologba.
Van az a szülőu kategória, akit egyáltalán nem érdekel, akinek igazából jogosítvány kéne ahhoz, hogy gyereke lehessen, mert adott esetben tényleg felelőtlen. Ott nehéz elérni bármit is.
Mindehhez hozzájön, hogy van egy technológiai iparág, a big tech cégek, akik abból keresik a profitot, hogy egy olyan eszközt csinálnak, amit a gyerek nem tud letenni. Az összes mechanizmust arra építik a pszichológia, a szokások és a szerencsejáték-ipart tanulmányozva, hogy mik azok, amik a gyerekeket be tudják húzi és ott tudják tartani.
Innentől kezdve, ha a szülő odateszi a gyerek elé a csokitortát meg a spenótfőzeléket, nyilván a csokitortát fogja választani, ami neki az okostelefon, mert az után fog sóvárogni, abban van cukor, az adja a magasabb dopamint.
A szülőknek rendkívül nehéz dolga van, de ez nem menti fel őket természetesen.
Viszont bár a gyerekeket érinti a probléma, a szülőknek kell két-háromszoros energiát belerakniuk a megoldásába úgy, hogy közben minden mást el kell végezniük: dolgozniuk, háztartási munkát, mindent meg kell csinálniuk és rájuk nyomtak egy olyan plusz dolgot, hogy ha a le akarják csökkenteni a gyerek képernyőidejét, akkor helyette adniuk kell valamit. Minden egyes elvett percért egy másikat, ami a szülőnek jelent plusz munkát, ráadásul ismeretet kell felszedniük, olyan területekről, amivel eddig nem kellett foglalkozniuk: idegrendszeri fejlődés, dopamin, behúzó mechanizmusok…
A teljes adásban a big tech cégek gátlástalan pszichológiai manipulációjáról, magáról a befolyásoló manipulációs tervezésről, illetve ennek ellenszeréről, a jogi lehetőségekről is beszélgettünk. A szakember a csoportnyomás pozitív átfordításáról, a gyerekek néma segélykéréséről, személyes tapasztalatairól is megosztotta gondolatait, majd az online játékok predátoroknak alkalmat teremtő rettenetes közegéről, a virtuális erőszak valóságra gyakorolt hatásáról és a gyerekekre leselkedő veszélyekről is kérdeztük. Végül pedig a digitális elvonók működéséről, a negatív folyamatok felelős visszafordtásáról beszélgettünk. Ide kattintva megnézhetitek!
hirdetés
